1 Péter levél 2. fejezet: Növekedni az Ige tiszta tején; (szerkesztett)

1 Pét. 2,1 Levetvén [és kitakarítva magatokból] azért minden gonoszságot [(kakia): rosszaságot, romlottságot, becstelenséget, hitványságot, aljasságot, haszontalanságot, rosszindulatot], minden álnokságot, [minden (dolosz): ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot] képmutatást, [(hüpokriszisz): tettetést, színlelést megtévesztést] irígykedést, [(phthonosz): féltékenységet, rosszindulatot, rosszakaratot, becsmérlést, gyűlöletet, féltékenységet] és minden rágalmazást [(katalalia): mindenféle megszólást, gonosz rosszindulatú beszédet, és ne mondjatok senkiről rosszat].

1 Pét. 2,2 Mint most született, vagyis [(artigennétosz): mint újszülött] csecsemők, a tiszta, [csalárdságtól mentes, szellemi] hamisítatlan [(adolosz logikosz): okos, ésszerű, és megtéveszthetetlen] tej [(gala): az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi / Igei eledel] után vágyakozzatok, hogy azon [és általa] növekedjetek [az üdvösségre, amíg majd megmenekültök].

1 Pét. 2,3 Mivelhogy ízleltétek [és megtapasztaltátok], hogy jóságos [jó irgalmas, kedves] az Úr.

1 Pét. 2,4 Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, [(apodokimadzó): rossznak, alkalmatlannak nyilvánított, és elutasított], de Istennél választott, becses kőhöz [(eklektosz entimosz): kiválasztott, értékes, és drága, megbecsült, tiszteletre méltó]. »Más fordítás: Hozzá menjetek az élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan eldobtak, mint értéktelent, de Isten kiválasztotta és megbecsülte.

1 Pét. 2,5 Ti magatok is mint élő [eleven] kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent [(hagiosz): Isten számára elkülönített, elhatárolt mindentől ami tisztátalan, közönséges] papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, [és olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel] amelyek kedvesek [(euproszdektosz): jól / kedvesen, és szívesen fogadottak] Istennek a Jézus Krisztus által”.

1 Pét. 2,6 Azért van meg az Írásban, és [ezért mondja az Írás]: Ímé szegletkövet [(akrogóniaiosz): sarokkövet] teszek Sionban, amely kiválasztott, becses [(entimosz): értékes, drága, megbecsült, tiszteletre méltó]; és aki hisz, és [bízik] abban, meg nem szégyenül [azt szégyen nem éri].

1 Pét. 2,7 Tisztesség, [megbecsülés, tisztelet] azért néktek, akik hisztek, és [bíztok benne]. Az engedetleneknek [(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek] pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek [(apodokimadzó): a próbán elvetettek, rossznak, alkalmatlannak nyilvánítottak, megtagadtak, és elutasítottak], az lett a szegletnek fejévé [az vált sarokkövé, (kephalé): az vált kiindulóponttá]. És [egyben] megütközésnek [(proszkomma): botlásnak, megütközésnek, megbotránkozásnak, elbukásnak] kövévé s botránkozásnak [(szkandalon): a felháborodás okává, a botrány] sziklájává;

1 Pét. 2,8 Akik engedetlenek lévén [[(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek, és meggyőzhetetlenek], megütköznek [(proszkoptó): nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak, megbotránkoznak, és nekirohannak] az ígének, a [(logosznak)], amire pedig rendeltettek. [Más fordítás: Az engedetlenek, és hitetlenek megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. És mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük].

1 Pét. 2,9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, [Isten tulajdon - megváltott, megvásárolt, megmentett -] megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait [nagy tetteit], aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára [az Ő fényébe] hívott el titeket.

1 Pét. 2,10 Akik hajdan [(pote): egykor] nem nép [nem az ő népe] voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik [(eleeó): könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat], nem kegyelmezettek voltatok, most pedig [könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok] kegyelmezettek vagytok.

1 Pét. 2,11 Szeretteim, [(agapétosz): drágáim] kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, [(paroikosz parepidémosz): mint zarándokokat, vándorokat és hontalanokat]. Tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól [(apekhomai apekhó epithümia): tartózkodjatok a testi vágyaktól, szenvedélyektől, ne engedjetek a régi emberi természet gonosz kívánságainak], amelyek a lélek [életetek] ellen vitézkednek [(sztrateuomai): küzdenek, harcolnak, hadjáratot indítanak,  és hadat viselnek az életetek ellen].

1 Pét. 2,12 Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz):

tisztességesen, becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket [(katalaleó): és ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint (kakopoiosz): ártalmas, kárt okozó személyeket], mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

1 Pét. 2,13 Engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodjatok, és vessétek magatokat alá] azért minden emberi [minden társadalmi, emberek között megszokott] rendelésnek [(ktiszisz): intézménynek, emberi rendnek, emberi felettes hatóságnak, vagyis a törvényhozóknak, törvényadóknak] az Úrért [az Úr által]. Akár királynak, mint felebbvalónak [mint a legfőbb hatalomnak, vagyis: uralkodóknak, kormányzóknak, elnököknek, vagy másféle vezetőknek].

1 Pét. 2,14 Akár helytartóknak, [(hégemón): kormányzati pozícióban levőknek, a tényleges hatalom birtokosainak, vezetőknek, elöljáróknak] mint akiket ő küld a gonosztévők [(kakopoiosz): az ártalmas, kárt okozók] megbüntetésére [(ekdikészisz): megfenyítésére, hogy számon kérjen, igazságot szolgáltasson], a jól [(agathopoiosz): becsületes, és jót] cselekvőknek pedig dicséretére [(epainosz): elismerésére].

1 Pét. 2,15 Mert úgy van [és az] az Isten akarata, hogy jót [(agathopoieó): másnak a hasznára levők, akik hasznosat] cselekedvén, elnémítsátok [(phimoó): elhallgattassátok] a balgatag [(aphrón): értetlen, esztelen, oktalan, ostoba] emberek tudatlanságát.

1 Pét. 2,16 Mint szabadok [akik kényszertől mentesek], és nem mint akiknél a szabadság [a kényszer hiánya] a gonoszság [(kakia): rosszaság, romlottság, becstelenség, hitványság] palástja, [(epikalümma): és nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául /ürügyként/ használják], hanem mint Istennek (rab)szolgái.

1 Pét. 2,17 Mindenkit tiszteljetek, [becsüljetek meg]. Az atyafiúságot [testvériséget, testvéri közösséget odaadóan] szeressétek. Az Istent féljétek [és tiszteljétek]. A királyt [vagyis a legfőbb hatalmat] tiszteljétek [és becsüljétek].

1 Pét. 2,18 A cselédek [(oiketész): a szolgák] tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): és köteles tisztelettel rendeljék alá magukat] az uraknak [(deszpotész): uraiknak, tulajdonosaiknak, parancsolóknak]. Nem csak [és nem egyedül] a jóknak [(agathosz): becsületeseknek, és jóindulatúaknak] és kíméleteseknek [(epieikész): elnézőeknek, méltányosaknak], de a szívteleneknek [a kíméletleneknek, durváknak, szigorúaknak] is.

1 Pét. 2,19 Mert az kedves, sőt [(kharisz): az kegyelem], és [értékes] dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért [és az Istentől felébresztett lelkiismeretéért, Istenhez tartozása tudatában] tűr [és türelmesen elviseli, eltűri, elszenvedi] a keserűségeket [(lüpé): sérelmeket; fájdalmat, bántalmakat, a viszontagságokat], méltatlanul [(adikósz): igazságtalanul] szenvedvén.

1 Pét. 2,20 Mert micsoda dicsőség az, [de milyen dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a hibátokért] tűrtök [és vagytok állhatatosak]? De ha jót cselekedve és mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök [és tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, (kharisz): ezt kegyelemképpen adja az Isten].

1 Pét. 2,21 Mert [hiszen] arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek [nyomdokaiban járjatok].

1 Pét. 2,22 Aki bűnt nem cselekedett [bűnt nem követett el], sem a szájában álnokság [csalárdság, hamis szó] nem találtatott.

1 Pét. 2,23 Aki szidalmaztatván [(loidoreó): becsmérelve, ócsárolva, gyalázva], viszont nem szidalmazott, [(antiloidoreó): a szidalmat nem viszonozta, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást] szenvedvén nem fenyegetőzött [(paszkhó): elviselte, eltűrte]. Ellenben hagyta az igazságosan ítélőre: [(paradidómi dikaiósz): hanem mindent az igazságos bíróra hagyott, átadta ügyét az igazságosan ítélőnek].

1 Pét. 2,24 Aki a mi bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat, vétkeinket] maga vitte fel testében [(szóma): teljes lényében] a fára, hogy a bűnöknek meghalván, [a vétkekre ne legyünk kaphatók], és az igazságnak éljünk [(dikaioszüné dzaó): és megigazultan folytassuk életünket]. Akinek [(mólópsz): sajgó, véres] sebeivel szógyultatok meg [(iaomai): gyógyítottak meg titeket, a betegségekből megszabadultatok, teljessé, éppé tettek véres zúzódásai].

1 Pét. 2,25 Mert olyanok valátok, mint [(planaó): elkóborolt], és tévelygő juhok, [akiket megtévesztettek], de most megtértetek [visszafordultatok] lelketek, vagyis [(pszükhé): életetek] pásztorához és felvigyázójához [és gondviselőjéhez, oltalmazójához].