Andrew Womack: A bővölködésről

Az Egyházban bővelkedés-ellenes hozzáállás tapasztalható, sokan akarnak mégis bőségben élni. Annak, hogy ilyen hozzáállás az uralkodó, oka van. Néhány bővelkedést hirdető tanító életvitele kritikát érdemelne. Ezt megértjük. A hit azonban hallásból ered ( Róm. 10:17), és a bővelkedéshez vezető hit a bővelkedésről szóló tanítások hallásából származik. Tudnunk kell, mit tanít az Ige a bővelkedésről. 

Az 1Krón. 29:12. szerint:
A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.

Azt mondja az Úr, hogy a benne bízók semmilyen jóban nem szenvednek hiányt (Zsolt. 34:10.). A magadba, vagy e világ rendszerébe vetett hit viszont biztos recept a katasztrófára. „Az embernek nincs hatalmában az ő útja.” ( Jer. 10:23.). Van egy jobb út: Istené.

Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképpen e mai napon van. 

5Móz. 8:18.

Isten ad erőt a gazdagság megszerzéséhez. Ne feledd azonban: Isten nem közvetlenül adja a vagyont, hanem a megszerzéséhez szükséges erőt, képességeket adja meg. Ha észreveszed, ha nem, akkor is Ő a jóléted forrása. Mondhatod persze: „Hisz én dolgoztam meg a pénzemért! Nem Isten adta! Én kerestem meg!”
Hadd kérdezzek valamit: Mit tettél azért, hogy a történelemnek ebben a csodálatos időszakában jöhess világra? Születhettünk volna rabszolgáknak egy olyan országba, ahol nincsenek gazdasági kilátások. Nem mi adtunk magunknak képességeket és tehetséget. Fejleszthetjük a tehetségünket, de mindannyian olyan ajándékokkal rendelkezünk, melyeket Isten adott számunkra. Azt nem fejleszthetjük, amit nem ad nekünk.

Ha a vegyületek csak kicsit is másként lennének az agyadban, lehetnél veszettül dühöngő őrült. Ha lenne valamilyen debilitást okozó fogyatékosságod, nem tudnál dolgozni. Tehát ismét mondom: akár felismered, akár nem, Isten a forrása jólétednek.

A pénzügyi bővelkedés nem abból áll, hogy Isten pénzt ad neked. Ő a kenetet adja, ami képessé tesz a bővelkedésre. 
Az igazi érték nem a pénz, a ház, egy autó vagy anyagi, megfogható dolgok, hanem a kenet ahhoz, hogy vagyonhoz tudj jutni. A pénz nem  gazdagság, a pénz a bővelkedés ‘mellékterméke’. Az igazi érték Isten támogató jóindulata. Sok keresztény esik abba a hibába, hogy a bővelkedést az anyagi javak mennyisége alapján méri. A bővelkedés az, hogy Istenre támaszkodunk, mint forrásunkra.

Vannak bővelkedő emberek, akik nem bíznak Istenben, de rendszerint romba is döntik életüket (1Tim. 6:9.). Nehézségeik, házassági problémáik vannak, stresszben élnek, stb. (1 Tim. 6:10.). Lehet, hogy gazdagok, de ez más életterületeken sokba kerül nekik. Ha azonban Isten szerint bővelkedsz, akkor Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást. (Péld. 10:22.).

Hiszem, hogy a bővelkedéshez vezető első lépés az, hogy felismerjük:  Isten pénzügyeinek csak sáfárai vagyunk. Ez nagy gondolkodásbeli változtatást igényel ahhoz képest, ami a világ mai látásmódja a pénzről. A világ arra bátorít, hogy tulajdonos legyél, ne sáfár. Nem tőled függ azonban, mit teszel  a pénzeddel. Isten adja az anyagiakat, hogy azzal kapcsolatban is Őbenne bízz. Ő fog aztán bővelkedővé tenni. Tudom, hogy ez már szinte hihetetlenül jónak hangzik, de igaz.
Istennek terve van az életeddel. Indulj ki a sáfári hozzáállásból, és engedd, hogy Ő legyen a tulajdonos. Áldott leszel.

Ha Isten lesz a forrásod, minden szükségletedet be fogja tölteni. Nem a világi gazdaság állásától függően, mely válságokkal és recesszióval terhelt, hanem a saját gazdasága alapján. Márpedig az hatalmas!

Fil. 4:19.:
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. 

Isten azt mondja, minden szükségedet megelégíti! Nem a világi berendezkedés alapjain. Ha Isten lesz a forrásod, nemcsak természetfeletti jólétnek fogsz örvendeni, hanem olyan békességben lesz részed, mely a világiaknak nem adatik meg.

Amikor az emberek adakoznak, sokszor úgy érzik, abból adnak, amit ők kerestek meg. Végül is ők dolgoztak a fizetésért. Minden meg fog azonban változni, ha úgy tekintenek magukra, mint Isten forrásainak kezelőire. Az a sáfár, aki felelősnek érzi magát azért, amit Isten rá bízott.

Gyerekjáték lenne Istenben bízni az anyagiak területén! Ha viszont nem vagy erre képes, akkor az Úr mennyei gazdagságot sem fog rád bízni, ahogy Jézus is mondja Lukács evangéliumának 16. fejezetében:

Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?  

Lk. 16:10-11.

Némelyek azért nem gyógyulnak meg, mert nem fejlődik a hitük az anyagiak terén. Ne érts félre: nem azt mondom, hogy megvásárolhatod a gyógyulást. Ez téves gondolkodás. Vannak azonban, akik azért nem látják meg testükön a gyógyulást, mert a „kevesen” (Lk. 16:10.) nem bíztak Istenben. Nem minden esetben ez a helyzet, de elég gyakori. Ez a kiindulópont. Nem ugorhatod át.

Ha igazán megérted az anyagi sáfárság gondolatát, az áldássá tesz mások számára is.

Ahogy a 2Kor. 9:8. írja:

Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

Isten azért árasztja rád kegyelmét, hogy te is 'áraszthass' másokra – hogy adhass. Az anyagiak hátterében ne a szerzés legyen a mozgatórugó, hanem az adás. Ez kulcsfontosságú.

Sokan azért utasítják el a bővelkedés evangéliumáról szóló tanítást, mert úgy tartják, önző, pénzsóvár okok vezérlik. Azt mondják: „Eleget kaptam már. Lehet, hogy nem vagyok gazdag, de tető van a fejem felett, és alapvető szükségleteimet Isten betölti. Nem akarok többet.” Ez az önző hozzáállás!

Ha mindened megvan, amit kívánhatsz, bízz abban, hogy Isten még többet fog adni, hogy segíthess másoknak. Azt gondolni: „Nekem van elég – a többiek pedig nem érdekelnek!" - igazi önző hozzáállás. Nem azért kell jólétben élnünk, hogy nekünk több legyen, hanem hogy nagyobb áldás lehessünk mások számára.

Az Úr azt mondta Abrámnak, hogy megáldja és áldássá teszi (1Móz. 12:2.). Nem adhatod oda, amid nincs. Abrám sem lehetett áldássá mások számára addig, míg nem nyert áldást.

Ugyanígy, nem tölthetjük be Isten számunkra eltervezett céljait, ha nem leszünk részesei gazdagságának. Isten Királysága nem jut előbbre, ha népe szükségben van. Szükségünk van erre a kijelentésre. Meg kell értenünk, hogyan érhetjük el a jólétet Isten által.

Engem Isten hívott el, hogy létrehozzam a Charis Bibliaiskolát (Charis Bible College), mely tízezrek életét változtatja meg, akik aztán Krisztus egész Testére hatással lehetnek a világon. Nagy dolog ez, és sok pénzbe kerül. Imádkozom, hogy ti, barátaim, engedjétek Istent, hogy kiárassza rátok jókedvét, és ezzel képessé tegyen minden jó cselekedetre (Zsolt. 35:27.).