„...megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három…” (1Kor
13:13)// Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között
pedig legnagyobb a szeretet.//
1914-ben Sir Ernest Shackleton megkísérelte az első
szárazföldi átkelést az Antarktiszon, ám mielőtt még elérhették volna a
kontinenst, hajójukat, az Endurance-t [Kitartás] a jég körülzárta, és később
össze is roppantotta. Shackleton és 27 tagú legénysége csaknem 2000 kilométerre
a civilizációtól rekedt a jég közé, magukkal cipelték három rozoga
mentőcsónakjukat, néhány sátrat és korlátozott mennyiségű ellátmányt.
Végül elértek egy
kis szigetet, és ott vártak, míg Shackleton néhány emberrel az egyik
mentőcsónakon elindult, hogy átkelve a viharos óceánon, elérjen egy bálnavadász
telepig, mely kb. 1300 kilométerre volt. Shackleton egy mentőhajóval
visszatért, és minden emberét életben találta a 18 hónapnyi megpróbáltatás
után.
Hogyan tudta
életben tartani bennük a reményt?
Először is maga volt az optimizmus példája. Shackleton,
aki úgy határozta meg az optimizmust, mint „igaz erkölcsi bátorság”, mindig
hitte, hogy ő és csapata túl fogják élni, és ezt a bizakodást hintette el maga
körül mindenkinek.
Másodszor: éltette bennük a jelentőség-tudatot. Mindenkit
bevont a lehetőségek keresésébe, mindenkinek feladatot adott, amelyek azt az
érzést erősítették a legénységben, hogy maguk is részei a megoldásnak.
Harmadszor: bátorította őket. Humor segítségével
igyekezett gondtalan légkört teremteni. Shackleton felismerte, hogy ilyen
rendkívüli nyomás alatt, a jó kedélyre való képesség semlegesíti a félelmet, és
képessé teszi az embereket arra, hogy összpontosítsanak, újra energiát
gyűjtsenek és legyőzzék a rémisztő akadályokat.
Hát nem érdekes, hogy a süllyedő hajóról kimentett
tárgyak egyike épp a legénység egy tagjának bendzsója volt? Shackleton azért
mentette ki, hogy a csapatnak lehessen zenéje. Ő maga volt az elsődleges
példája annak, hogyan tudja egy ember életben tartani a reményt. Ha ismersz
valakit, aki nehéz megpróbáltatást él át, kedves és szeretetteljes szavaid,
belé vetett bizalmad, és segítséged, amivel megkönnyíted a terheit, életben
tudja tartani benne a reményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.