"És Sámuel nem merte
megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).
Isten ritkán szól hozzánk
megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és
ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt
erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz
nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán,
csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek
tulajdonítjuk a dolgokat?
Legyen ez a magatartásod:
"Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor
szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való
figyelésre! Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit
mondott? Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava? Figyelés
közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.
Elmondjam-e az én
"Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség
dilemmája. Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg
akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk.
Isten nem bízta meg Sámuelt
azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie. Lehet, hogy
sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani
mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között. Ha a jobb kéz
levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.
Ne kérj mástól tanácsot olyan
dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem
mindig a Sátán pártjára állsz. "Azonnal nem tanácskoztam testtel és
vérrel" (Gal 1,16).
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.