Ige: Ima

Ige: Ima

 „Kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek* és kijelentésnek** kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek Szellemét az Ő  maga megismerésében*** felismerésében, és megértésében. Vagyis annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az Ő megismerése nyújt**** (Eféz. 1,17)

*Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az övéinek.

**Kijelentés (apokalüpszisz): - leleplezés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról.

***Megismerés (epignószisz): - felismerés, azaz (közvetve) teljes tisztánlátás, elismerés. tudás, ismeret, megértés, megismerés, Istenismeret.

****Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki Jézus Krisztus: Ő Isten dicsősége: „...Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2)

Ő Isten képe, aki által teremtetett minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok. Mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17)

Ő az egy igaz Isten: „Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,29-30). 

Erről tesz bizonyságot a szeretett tanítvány is: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20)

Pál apostol erről így ír: „Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Szellem által; mert a bennünk élő Szellem mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (1 Kor. 2,10)

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2)

Csak az értheti Istenünk önkijelentését: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8)

Pál apostolon keresztül pedig még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké, a világkorszakokba, aionokba nyúlóan áldandó, és imádni való Isten, aki Isten mindenek felett. Ámen” (Róm. 9,5).