Furcsa
csend, az ég kékje csontszínűbe hajlik. Talán megint vihar közeledik? Kinézek
az ablakon, s értetlenül figyelem a váratlan jelenséget. Elszürkül a házak
közti, bemérhető látóhatár…
Sűrű köd ereszkedik
a fákra… Sejtelmes, tejszerű pára… Alig látszik a lomb… Hogy jobban szemügyre
vegyem, kilépek az erkélyre.
Mintha őszi füst
szállna a levegőben – nem volt semmilyen illata -, mint gyenge szitálás borul
ránk ez a puha permet. Biztos egy felhő terült ránk…
Egészen
különös ma ez az augusztusi reggel… Lehet, hogy csak nekem? Megerősíti bennem
az előbb, lelkemből feltörő igét:
„Örömmel
meritek vizet a szabadító kútfejéből." Ésaiás 12:3.
Milyen
lenyűgöző lehetett, amikor a teremtés után „pára szállt fel a
földről” és milyen csodálatos, amikor Isten dicsősége felhőként
ereszkedett le a hegyre, vagy ahogy betöltötte a templomot?
Szavak
nélküli üzenet, hangtalan benyomás a bensőmben, fenséges nyugalom. Az Úr
vigasztalása harcaimban, mert néha úgy érzem, a véget érni nem akaró küzdelmek
kimerítenek. De Ő itt van. Mindent felügyel. Jelenléte, igazsága,
szeretete és hűsége: tény!
„Ne
félj, mert én veled VAGYOK, ne csüggedj, mert én VAGYOK Istened!” –
mondja. Személyes üzenet. Talán, épp most neked is erre van szükséged.
„Hajlék
az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” V. Mózes 33:27.
2014. augusztus
10. Guti
Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/ne-csuggedj-.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.