Pál Apostolnak Titushoz írt levele. 1. Az egyházi rendről (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Tit. 1,1 Pál* Istennek (rab)szolgája, Jézus** Krisztusnak*** pedig apostola**** az Isten választottainak hite és a kegyesség***** [vagyis a hitben folyó, hívő, istenfélő- és tisztelő élet] szerint való igazságnak****** megismerése******* [felismerése, megértése, és ismerete] szerint.

[Más fordítás: Én Pál, Isten rabszolgája, a Krisztus Jézus apostola, azt írom ebben a levélben az én valódi gyermekemnek, Titusznak, ami az Isten kiválogatottai hitéből és az istenfélelemmel megegyező igazság felismeréséből következik].

»Még egy másik fordításban: Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse«********

*Pál: jelentése: kicsi, alacsony, csekély.

**Jézus: [jelentése: (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás, a megváltó) Józsué neve görög formában].

***Krisztus: (Khrisztosz): felkent.

****Apostola: [(aposztolosz) meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy (Jézus Krisztus) hatalmával szól, és cselekszik.

*****Kegyesség? (euszebész): a hitben folyó, hívő, istenfélő, és tisztelő élet.

******Igazság: (alétheia): valóság=Isten Igéje.

*******Megismerés: [(epignószisz): felismerés, megértés, és ismeret.

********A Rómabelieknek így ír elhívásáról, és megbízatásáról: „Pál, Krisztus Jézus (rab)szolgája, meghívott [és elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [és elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [vagyis: Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [és prédikálására]” (Róm 1,1).

Tit. 1,2 Az örök [a természetfeletti, és halhatatlan] élet [elváró] reménységére [ez biztos várása a halhatatlan életnek, ami be is fog következni], melyet megígért [és hírül adott] az igazmondó Isten [aki nem tud hazudni] örök időknek [vagyis ősidőknek] előtte. [Más fordítás: Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik]*

* „Melyet eleve [és előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban” (Róm. 1,2).

 „[Mert úgy tetszett neki, hogy] megismertetvén velünk az ő akaratának titkát az ő jó kedve [és jóságos tetszése] szerint, melyet eleve [elhatározott], és elrendelt magában, [és amelyet kijelentett Őbenne]” (Eféz. 1,9).

„Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által. Akit kitöltött reánk bőséggel (vagyis gazdagon) a mi megtartó (és a mi Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,5-7).

Amelyet: „… az Isten, kiválóbban (és még teljesebben) meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe (és esküvel vállalt kezességet).  Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk (és erős bátorításunk) legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, (és belekapaszkodjunk). Ez a reménység lelkünknek (vagyis egész lényünknek) biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé” (Zsid. 6,17-18).

 Erről tesznek bizonyságot az apostolok, és: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket (azért) írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében. (1 Ján. 5,11-13).

Maga az Úr Jézus kijelentette, hogy: „… Én vagyok… az élet” (Ján. 14,6).

 És hogy: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,3).

És az apostol boldogan hirdeti, hogy: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).

 Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben, Megláttatott (és megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (vagyis a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

„Azért szerelmes [és szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [és legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [és fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).

És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan (és szilárdan) és erősen (és egyenesen), és el nem távoztok (el nem tántorodtok) az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).

Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége (és biztonsága) sem a kimenőnek (vagyis az eltávozónak), sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet megtámadja) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az isten (azaz: e világ istene) gyötri őket minden sanyarúsággal (és nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).  

És amit Isten megígért, azt Ő meg is cselekszi, mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? (4 Móz. 23,19)

Tit. 1,3 Megjelentette [és láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté tette, és kijelentette] pedig a maga idejében [vagyis az elrendelt alkalmas, és megfelelő időben, amikor elérkezett a meghatározott idő], az ő beszédét [az Ő (logoszát) = Igéjét] az [igehirdetés], és a prédikálás által, amely reám bízatott* a mi megtartó [üdvözítő, vagyis: megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek parancsolata [és határozata, és felhatalmazása] szerint. Titusnak [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt], a közös hit szerint való igaz [vagyis hamisság nélküli] fiamnak:

*És: „Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának [és csodatevő erejének] munkája [hatóereje, energiája] szerint. [és amelyet hathatós erejével juttatott nekem]” (Eféz. 3,7).

Timóteusnak is így tesz bizonyságot apostoli elhívásáról: „Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta” (1 Tim. 1,1).

És az a feladata, hogy hirdesse: „A boldog [és boldogító] Isten dicsőségének [fényességének, ragyogásának] Evangéliuma [vagyis dicsőségéről szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre én kaptam megbízást]” (1 Tim. 1,11)

Tit. 1,4 Kegyelem [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól [vagyis a mi Üdvözítőnktől,azaz: megváltó, szabadító, megtartó, segítő, gyámolító, gyógyító, megmentőnktől].

Tit. 1,5 Avégett [vagyis annak érdekében] hagytalak téged Krétában [jelentése: hazugság, csalás, hús földje, testiek], hogy a hátra maradt [vagyis az elmaradt] dolgokat hozd rendbe [és az elintézetlenül maradt ügyeket eligazítsad, és pótold, ami hiányzik]. És rendelj [jelölj ki, és állíts szolgálatba] városonként presbitereket* [véneket, vagyis bölcs elöljárókat], amiképpen én néked meghagytam [ahogy én azt neked elrendeltem]**

*A görög szöveg megjegyzése: Az apostolok korában a pásztor (poimén): pásztor), a püspök (episzkoposz: felügyelő, felvigyázó, püspök) és a presbiter (preszbüsz: vén) elnevezés még egy volt, Pál ugyanazokra a személyekre vonatkozóan mindhárom szót alkalmazta a következő Igében: Apcs. 20:17,28)

**És így folytatódik a kijelentés: „Te annakokáért, én fiam, (légy erős, és) erősödjél meg (meríts hatalmat) a Krisztus Jézusban való kegyelemben (és kegyelem által). És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által (megerősítve), és (sok tanú jelenlétében), azokat bízzad (és add át) hű (és megbízható) emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak (képesek, és megfelelőek) lesznek” (2 Tim. 2,1-2)

Tit. 1,6 Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem kicsapongással vádolt [vagyis nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek].

Tit. 1,7 Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen [és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője]. Nem akaratos [ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].

»Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál meggazdagodni«.

Tit. 1,8 Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó], igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető [vagyis önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes].

Tit. 1,9 Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges tudománnyal [vagyis a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni] és meggyőzhesse  az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak].

»Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«*

*És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt tanítja az apostol: „Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, (és tisztességes) mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos. Nem borozó, (és nem részeges, nem kötekedő, a viszálykodást kerülő, és) nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, (és megértő) versengéstől ment, nem pénzsóvár. Ki a maga házát jól igazgatja, (és a maga háza népét jól vezeti) gyermekeit engedelmességben (neveli, és) tartja, minden tisztességgel. Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni (és vezetni), mi módon visel gondot az Isten egyházára? Ne legyen új (vagyis újonnan megtért) ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába (vagyis az ördöggel azonos ítélet alá) essék. Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívül valóktól; (és hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla) hogy gyalázatba és az ördög tőribe (vagy csapdájába) ne essék” (1 Tim. 3,2-7).

Az alkoholfogyasztásról sok mondanivalója van az Úrnak:  „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [és ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (züllöttség, és elvetemültségre), és amiben menthetetlen romlás van]. »Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt«: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel [és a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket]” (Eféz. 5,18).

Mert ti a nappal fiai vagytok, ezért: „Mint nappal, ékesen [és tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [és tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [és ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]…” (Róm. 13,13).

Mert: „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más fordítás: A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)” (Péld. 20,1).

A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20).

Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12).

És: „Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek (és vitézek) részegítő ital vegyítésében (és keverésében)” (Ésa. 5,22)^.  

Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (vagyis részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10)^.  

A tiszta, és hamisítatlan Igéhez való ragaszkodásról így ír az apostol:  „Miért is atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt, [és ragaszkodjatok a ren­delkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre akár beszédünk [logoszaink, vagyis Igéink], akár levelünk által [írott üzenetünk útján, levelünk által] taníttattatok [és ismertetek meg; és felvilágosítást kaptatok]!” (2 Thess. 2,15)^.

Mert: „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élet) szerint való tudományt.

(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez, és a kegyességhez (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez) illő tanításhoz).

Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek

(Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

De te: „A balgatag (és az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (és a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)^.

„Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [és a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19)

És:  „Az egészséges [romlatlan, az Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját [formáját, mintáját] megtartsd [ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.

[Más fordítás: És soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást (azokat a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (és meggyőződéssel, bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása]” (2 Tim. 1,13).

És hogy hogyan kell szolgálni azoknak, akik Isten népének vezetői, arról így szól Péter apostol: „Legeltessétek (vagyis pásztorként felügyelve, és felvigyázva) az Istennek köztetek lévő (és rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (és szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva) arra nem kényszerítésből (és nem is kényszerűségből), hanem örömest (vagyis buzgóságból, és önként, szabad akaratból, és készségesen). Sem nem rút nyerészkedésből (vagyis nem nyereségszerzés, és haszonlesésből), hanem jóindulattal (és odaadással, készségesen). Sem nem úgy, hogy (letiporva, és zsarnokoskodva) uralkodjatok (vagyis nem hatalmaskodva, kontrollálva, és leigázva) a gyülekezeteken (vagyis a választottak fölött) (mely sorsrészül jutott nektek), hanem mint példányképei (jó szívvel), a nyájnak (vagyis a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3).

És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28)

Tit. 1,10 Mert van sok engedetlen [és rendetlenkedő, elégedetlenkedő, akaratos, konok, dacos], hiábavaló beszédű [és hiábavaló üres fecsegést folytató] és csaló [vagyis megtévesztő, tévútra vezető], kiváltképpen [és leginkább] a körülmetélkedésből valók [a körülmetéltek között].

»Más fordítás: Ez azért is fontos, mert sok az engedetlen és lázadó természetű ember, akik haszontalan dolgokról beszélnek, és másokat rossz útra vezetnek. Főként azokra gondolok, akik a zsidók közül jöttek«.

Tit. 1,11 Akiknek be kell dugni [és be kell fogni] a szájukat [és le kell inteni őket]. Akik egész házakat [és egész családokat] feldúlnak, [felzaklatnak, és tönkre tesznek] tanítván [oly dolgokat] rút [szégyenletes, hitvány] nyereség [és haszon, előny] okáért, amiket nem kellene.

[Más fordítás: Ezek piszkos nyerészkedés kedvéért, és rút nyereségért hamis tanításokat hirdetnek, és aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak];

»Új fordítás: A gyülekezeti vezetőnek képesnek kell lennie arra, hogy az ilyeneket meg tudja győzni, és el tudja hallgattatni. Ezek az engedetlenek egész családokat tönkretesznek azzal, hogy hamis dolgokat tanítanak, amiket nem lenne szabad. Mindezt azért teszik, hogy ilyen aljas módon szerezzenek pénzt«*

*Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik – megmásítják az Evangéliumot annak ellenére, hogy – megkapták Istentől elhívásukat: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával [ravaszságával, és ravasz mesterkedésével] megcsalta [rászedte, becsapta; elcsalta] Évát [jelentése: minden élők anyja]. Akként a ti gondolataitok [a ti felfogásotok, és gondolkodásmódotok] is megrontatnak.  >(a ti gondolataitokat is elpusztítják, tönkreteszik, lerombolják és, feldúlják<, és ezért eltávolodnak [és eltántorodnak, és a ti gondolataitokat is el fogja fordítani, és elméteket is meg fogja zavarni] a Krisztus iránt való egyenességtől [az őszinte, tiszta és szent hűségtől].

»Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak«.

Mert hogyha az, aki jő [és odamegy hozzátok, és] más Jézust prédikál [és hirdet], akit nem prédikáltunk [és akit mi nem hirdettünk], vagy más szellemet vesztek [és más szellemet fogadtok be], amit nem vettetek [és nem akit korábban kaptatok, és amit elnyertetek], vagy más evangéliumot [azaz: örömüzenetet hallotok], amit be nem fogadtatok [és nem amelyet elfogadtatok], szépen eltűrnétek; [elviselnétek, sőt szívesen vennétek]” (2 Kor. 11,3-4).

Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [és el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [vagyis elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [és megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosszal: IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek hívőkké. [és ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké]” (1 Kor. 15,1-2).

 Ezért: „...úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is mint a megfeszítettről” (1Kor. 2,2).

 És így folytatja az apostol, mert: „… nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [és el akarják forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [vagyis átkozott (átok alatt) legyen!]. Amint előbb mondottuk [és kijelentettük], most is ismét mondom [és megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet valamit [vagyis más evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk hallottatok, és kaptatok], és amit elfogadtatok [és átvettetek], átok [alatt, és átkozott, vagyis a sátán hatalma alatt] legyen” (Gal. 1,7-9)

És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10).

Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet (vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle), az a sátán szolgája: Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [és egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; akik háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [és kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül; vagyis az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok [álapostolok], álnok [csaló; cselszövő; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteivé] változtatják át [és adják ki; tettetik; és hazudják] magukat [Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává [és a világosság angyalának tetteti magát; a fény követévé]. Nem nagy dolog azért [és nem csodálkozom], ha az ő szolgái [az ő kiszolgálói] is átváltoztatják [és tettetik] magukat az igazság szolgáivá; akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [és az ő munkájuk] szerint lészen

[Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

 Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: elkülönült, elzárkózó; elválasztó kiemelkedően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [jelentése: (igaz, egyenes, őszinte); olyan vallási felekezet, de elsősorban politikai párt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolja,  szekta] kovászától [erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, vagy tanításától]” azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12)

Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét (vagyis szavát, igéjét) ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét (vagyis igéjét)” (Jer. 23,16).

De a galaták hallgattak ezekre a tanítókra, ezért így ír nekik Pál apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [vagyis olyanokra hallgattok, akik az evangéliumot mássá teszik, megváltoztatják; és elfordultak, elpártoltak az Úrtól; átálltak, és eltántorodtak]. Holott nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [és forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [legyen átkozott, vagyis átok alatt, azaz: a sátán hatalma alatt legyen]” (Gal. 1,6-8).

Mert a zsidók el akarják téríteni a Krisztusban szabadságot nyert hívőket: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).

De a jeruzsálemi apostolok és vének megírják a Galáciában élő hívőknek, hogy ezeket az embereket nem ők küldték: „...meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúltak benneteket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást” (Csel. 15,24).

A szövegösszefüggésekből megtudhatjuk, hogy mit is jelent az „átok”: Az a beszéd, amely nem az Úr Jézust hirdeti, csak üres fecsegés, az pedig szentségtörés: „A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély...” (2Tim. 2,16-17)

Ezek a sátán szolgái, és nem az Úr Jézusé, és azért kell kerülni őket, mert: „Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! (a mi Urunk jön)” (1Kor. 16,22)

Önmagára is átkot mond az apostol: „Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én (hús)test szerinti rokonaim helyett”(Róm. 9,3).

Mert sokan vannak, akik: „… eltévelyedvén [és elfordulva], hiábavaló beszédre [és üres fecsegésre] hajlottak [és üres fecsegésre adták magukat]. »Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek«. Kik törvénytanítók akarván lenni [és akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvén magyarázói, holott] nem értik, sem amiket beszélnek [vagyis amiket fecsegnek], sem amiket [csökönyösen] erősítgetnek [sem amit bizonygatnak; vagy amikről vitatkoznak; és amit olyan csökönyösen állítanak]” (1 Tim. 1,6-7).

És ezt: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén (és azokat hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (vagyis olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1).

Mert: „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az istenfélő, vagyis Istent tisztelő hit) szerint való tudományt. Az felfuvalkodott, aki semmit (nem tud) sem (nem) ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, istenkáromlás, rosszakaratú (gonosz) gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott (és az igazságot elvető) embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál” (1 Tim. 6,3-5).

Mert: „… aki eszi (vagyis befogadja) azt, viselje az ő álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az ő népe közül” (3 Móz. 19,8)

Tit. 1,12 Azt mondta valaki közülük, az ő saját prófétájuk: A krétaiak mindig hazugok [folyton és rendszeresen hazudnak, és csalnak]. Gonosz [romlott, züllött, ártalmas, értéktelen, hitvány, és káros] vadak* [gonosz vadállatok; gonosz bestiák, vagyis a vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személyek]. Rest hasak [lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, és falánk népség];

»Más fordítás: Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: „A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók; lusta haspókok; mindig csak a hasukkal törődnek«.

*Vadak: (thérion): vadállat, fenevad Újgörög-magyar szótár /Mohai András) szerint a thério szó jelentései: vadállat, fenevad, bestia; sárkány, ördög gonosz szellem. Balázs Károly Újszövetségi Szómutató Szótár 2342. szócikk szerint: átvitt értelemben: a vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy.

Tit. 1,13 E bizonyság [ez a vélemény, tanúságtétel, és tanúvallomás] igaz [ez valóságos]: annakokáért fedd* őket [és vond felelősségre őket, bizonyítsd rájuk, cáfold meg őket] kímélés nélkül [intsd őket határozottan, keményen, szigorúan], hogy a hitben épek [hogy egészséges, romlatlan legyen a hitük, és hogy a hitben erősek] legyenek.

*Fedd (elenkhó): megcáfol, megdorgál, elítél, elmondja a hibát, megszid, megró, napvilágra hoz, rábizonyít, hibáztat, vádol, rendreutasít, fegyelmez, szégyenbe hoz.

Tit. 1,14 Nem ügyelvén [és ne figyeljenek, és ne hallgassanak] zsidó mesékre [ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és zsidó hitregékkel és ne hallgassanak zsidó mendemondákra], és az igazságot [a valóságot] megvető [és az igazságtól elfordult, és az igazságot elforgató] emberek parancsolataira [és rendeleteire, és utasításaira]*

*És Timóteust (vagyis  minden Istent szeretőt) is arra figyelmezteti az apostol: „Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által.

[Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]” (1 Tim. 1,4)^.

Mert: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat (a testvéreket): Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).

És sokan: „… az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

De Te: „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)^. „

Mert nem mesterkélt (és nem kitalált) meséket (és mítoszokat) követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és (megjelenését, és) eljövetelét; hanem (úgy) mint akik (szemtanúi, és) szemlélői voltunk az ő nagyságának (az Ő isteni fenségének)” (2 Pét. 1,16)

Tit. 1,15 Minden tiszta [mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, romlatlan, amiben nincs idegen anyag] a tisztáknak [vagyis annak, aki hibátlan, bűntelen, ártatlan, őszinte, becsületes]: de a megfertőztetetteknek [akik beszennyezettek, bemocskoltak] és hitetleneknek [a kételkedőknek, megbízhatatlanoknak, akik nem hisznek] semmi sem tiszta [semmi sem mocsoktalan, hamisítatlan, és valódi]. Hanem megfertőztetett [sőt szennyes, bemocskolt] azoknak mind elméjük [vagyis a szívük értelme, azaz a szellemi felfogóképessége, ezért romlott az értelmük, és a gondolatviláguk] mind lelkiismeretük [vagyis szellemi-együttészlelésük].

»Más fordítás: Annak azonban, aki hitetlen, és bűnök nyomják a lelkét, semmi sem tiszta, mivel a gondolkodásmódja megromlott, és már nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól«

Tit. 1,16 Vallják, [vagyis elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak vele], de cselekedeteikkel tagadják [de a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát].

»Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy az embert a beszéde teszi tisztátalanná, mert: „… ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [az szennyezi be, és teszi tisztátalanná] az embert. Mert: Amik a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg [azok szennyezik be igazán, és azok teszik tisztátalanná] az embert. Mert a szívből (a bensőből) származnak [és törnek elő, és erednek] a gonosz, és rossz gondolatok [a gonosz fontolgatások, és szándékok; gonosz tervek]. A gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [szexuális bűnök. tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [hamis tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások; és a gonosz beszédek mások ellen, a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás]. Ezek fertőztetik meg [szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert…” (Mát. 15,11.18-20).

 Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj

[Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj].

De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért, ami lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [logoszodból: ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37).

Ezekről – a csak vallásos – emberekről azt mondja a Szenet Szellem: „Mert lesznek az emberek (önzők) magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, (dicsekvők) kevélyek, (gőgösek) káromkodók, (istenkáromlók) szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, (szentségtelenek). Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, (féktelenek) a jónak nem kedvelői, (és jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent). Kiknél megvan a kegyességnek (vagyis a hitnek) látszata, (mert a kegyesség, vagyis a hívő, és istenfélő, Istent tisztelő élet látszatát megőrzik ugyan) de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (és fordulj el ezektől)” (2 Tim. 3,2-5).

És: „Miképpen pedig Jánnes (jelentése: előnyben részesítő, csaló, megtévesztő), és Jámbres (jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű) ellene állottak (és ellenszegültek) Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve (és a hit szempontjából) nem becsületes (és megbízhatatlan) emberek (is)” (2 Tim. 3,8).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).

Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [és beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14).

Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a lelkek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10).

Dávid megvallása az Úrról: „A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz” (Zsolt. 18,27).

Ezért így figyelmezteti a hívőket a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak, amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó) a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz. 4,29).

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos beszédet, trágárságot)” (Kol. 3,8).

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logoszban) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szómáját: valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,2)