Pál Apostolnak Titushoz írt levele: 1. Az egyházi rendről (szerkesztett)

Tit. 1,1 Pál, Istennek (rab)szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola, az Isten választottainak hite és a kegyesség [vagyis a hitben folyó, hívő, istenfélő- és tisztelő élet] szerint való igazságnak megismerése  [felismerése, megértése, és ismerete] szerint.

[Más fordítás: Én Pál, Isten rabszolgája, a Krisztus Jézus apostola, azt írom ebben a levélben az én valódi gyermekemnek, Titusznak, ami az Isten kiválogatottai hitéből és az istenfélelemmel megegyező igazság felismeréséből következik].

»Még egy másik fordításban: Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse«

Tit. 1,2 Az örök [a természetfeletti, és halhatatlan] élet [elváró] reménységére [ez biztos várása a halhatatlan életnek, ami be is fog következni], melyet megígért [és hírül adott] az igazmondó Isten [aki nem tud hazudni] örök időknek [vagyis ősidőknek] előtte.

[Más fordítás: Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik]

Tit. 1,3 Megjelentette [és láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté tette, és kijelentette] pedig a maga idejében [vagyis az elrendelt alkalmas, és megfelelő időben, amikor elérkezett a meghatározott idő], az ő beszédét [az Ő (logoszát) = Igéjét] az [igehirdetés], és a prédikálás által, amely reám bízatott a mi megtartó [üdvözítő, vagyis: megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek parancsolata [és határozata, és felhatalmazása] szerint. Titusnak [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt], a közös hit szerint való igaz [vagyis hamisság nélküli] fiamnak:

Tit. 1,4 Kegyelem [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól [vagyis a mi Üdvözítőnktől,azaz: megváltó, szabadító, megtartó, segítő, gyámolító, gyógyító, megmentőnktől].

Tit. 1,5 Avégett [vagyis annak érdekében] hagytalak téged Krétában [jelentése: hazugság, csalás, hús földje, testiek], hogy a hátra maradt [vagyis az elmaradt] dolgokat hozd rendbe [és az elintézetlenül maradt ügyeket eligazítsad, és pótold, ami hiányzik]. És rendelj [jelölj ki, és állíts szolgálatba] városonként presbitereket [véneket, vagyis bölcs elöljárókat], amiképpen én néked meghagytam [ahogy én azt neked elrendeltem]

Tit. 1,6 Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem kicsapongással vádolt [vagyis nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek].

Tit. 1,7 Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen [és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője]. Nem akaratos [ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].

»Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál meggazdagodni«.

Tit. 1,8 Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó], igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető [vagyis önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes].

Tit. 1,9 Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges tudománnyal [vagyis a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni] és meggyőzhesse  az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak].

»Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«

Tit. 1,10 Mert van sok engedetlen [és rendetlenkedő, elégedetlenkedő, akaratos, konok, dacos], hiábavaló beszédű [és hiábavaló üres fecsegést folytató] és csaló [vagyis megtévesztő, tévútra vezető], kiváltképpen [és leginkább] a körülmetélkedésből valók [a körülmetéltek között].

»Más fordítás: Ez azért is fontos, mert sok az engedetlen és lázadó természetű ember, akik haszontalan dolgokról beszélnek, és másokat rossz útra vezetnek. Főként azokra gondolok, akik a zsidók közül jöttek«.

Tit. 1,11 Akiknek be kell dugni [és be kell fogni] a szájukat [és le kell inteni őket]. Akik egész házakat [és egész családokat] feldúlnak, [felzaklatnak, és tönkre tesznek] tanítván [oly dolgokat] rút [szégyenletes, hitvány] nyereség [és haszon, előny] okáért, amiket nem kellene.

[Más fordítás: Ezek piszkos nyerészkedés kedvéért, és rút nyereségért hamis tanításokat hirdetnek, és aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak];

»Új fordítás: A gyülekezeti vezetőnek képesnek kell lennie arra, hogy az ilyeneket meg tudja győzni, és el tudja hallgattatni. Ezek az engedetlenek egész családokat tönkretesznek azzal, hogy hamis dolgokat tanítanak, amiket nem lenne szabad. Mindezt azért teszik, hogy ilyen aljas módon szerezzenek pénzt«

Tit. 1,12 Azt mondta valaki közülük, az ő saját prófétájuk: A krétaiak mindig hazugok [folyton és rendszeresen hazudnak, és csalnak]. Gonosz [romlott, züllött, ártalmas, értéktelen, hitvány, és káros] vadak [gonosz vadállatok; gonosz bestiák, vagyis a vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személyek]. Rest hasak [lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, és falánk népség];

»Más fordítás: Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: „A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók; lusta haspókok; mindig csak a hasukkal törődnek«.

Tit. 1,13 E bizonyság [ez a vélemény, tanúságtétel, és tanúvallomás] igaz [ez valóságos]: annakokáért fedd őket [és vond felelősségre őket, bizonyítsd rájuk, cáfold meg őket] kímélés nélkül [intsd őket határozottan, keményen, szigorúan], hogy a hitben épek [hogy egészséges, romlatlan legyen a hitük, és hogy a hitben erősek] legyenek.

Tit. 1,14 Nem ügyelvén [és ne figyeljenek, és ne hallgassanak] zsidó mesékre [ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és zsidó hitregékkel és ne hallgassanak zsidó mendemondákra], és az igazságot [a valóságot] megvető [és az igazságtól elfordult, és az igazságot elforgató] emberek parancsolataira [és rendeleteire, és utasításaira]

Tit. 1,15 Minden tiszta [mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, romlatlan, amiben nincs idegen anyag] a tisztáknak [vagyis annak, aki hibátlan, bűntelen, ártatlan, őszinte, becsületes]: de a megfertőztetetteknek [akik beszennyezettek, bemocskoltak] és hitetleneknek [a kételkedőknek, megbízhatatlanoknak, akik nem hisznek] semmi sem tiszta [semmi sem mocsoktalan, hamisítatlan, és valódi]. Hanem megfertőztetett [sőt szennyes, bemocskolt] azoknak mind elméjük [vagyis a szívük értelme, azaz a szellemi felfogóképessége, ezért romlott az értelmük, és a gondolatviláguk] mind lelkiismeretük [vagyis szellemi-együttészlelésük].

»Más fordítás: Annak azonban, aki hitetlen, és bűnök nyomják a lelkét, semmi sem tiszta, mivel a gondolkodásmódja megromlott, és már nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól«

Tit. 1,16 Vallják, [vagyis elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak vele], de cselekedeteikkel tagadják [de a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát].

»Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«