János evangélium 17. fejezet: Jézus Krisztus imája a hivőkért (szerkesztett)

Ján. 17,1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit [(ophthalmosz): az Ő tekintetét] az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad [vagyis hogy a Fiú] is dicsőítsen téged.

Ján. 17,2 Amiként te hatalmat adtál néki minden testen [(szarx): minden hústest felett], hogy örök [vagyis természetfeletti] életet adjon mindennek, amit néki adtál.

Ján. 17,3 Az pedig az örök [a természetfeletti] élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül [az egyetlen] igaz [vagyis valóságos] Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Ján. 17,4 Én dicsőítettelek [(doxadzó): és felmagasztaltalak] téged [dicsőséget szereztem Neked] e földön: elvégeztem a munkát [(teleioó): teljesen], amelyet reám bíztál [amelyet nekem (didómi): adtál], hogy végezzem azt.

Ján. 17,5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál [(szeautú para): temagadban] azzal a dicsőséggel, amelylyel bírtam te nálad [és tebenned] a világ létele előtt.

Ján. 17,6 Megjelentettem [(phaneroó): kijelentettem, nyilvánvalóvá, ismertté tettem] a te Nevedet [és a Te személyedet megmutattam, és láthatóvá tettem] az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet [a te (logoszodat): igédet] megtartották [(téreó): és megőrizték].

Ján. 17,7 Most tudták [(ginószkó): most ismerték, és értették] meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál [Más fordítás: Most vált ismertté számukra, hogy minden, amit nekem adtál tőled való, mert a tiéd]:

Ján. 17,8 Mert ama beszédeket [(réma): kijelentéselet, élő Igéket], amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták [(lambanó): felfogták, megértették, befogadták], és igazán megismerték, [(aléthósz): és valóságosan felismerték] hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,9 Én ezekért könyörgök [és őértük kérlek]: nem a világért könyörgök [és kérlek], hanem azokért, akiket nékem adtál, mert [ők] a tiéid.

Ján. 17,10 És az enyémek [is] mind a tiéid, és a tiéid [is mind] az enyémek: és megdicsőíttetem őbennük [vagyis én meg bennük jutottam dicsőségre].

Ján. 17,11 És nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd [és őrizd] meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál [A görög szöveg szerint: őrizd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál]^* hogy egyek legyenek, mint mi!

Ján. 17,12 Mikor velük valék a világban, én megtartám őket a te nevedben, amelyet nékem adtál. Megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek [a romlás, és pusztulásnak] fia, hogy az írás beteljesüljön.

Ján. 17,13 Most pedig te hozzád megyek [vagyis visszatérek hozzád,]; és ezeket beszélem a világban, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magukban, [vagyis, hogy az én örömömet a maga teljességében birtokolhassák].

Ján. 17,14 Én a te [(logoszodat)] ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján. 17,15 Nem azt kérem, hogy vedd [(airó): és ragadd] ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Ján. 17,16 Hiszen nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján. 17,17 Szenteld meg őket [(hagiosz): vagyis különitsd el őket a világtól, és annak szennyétől] a te igazságoddal [(alétheia): valóságoddal]: A te ígéd [a te (logoszod)] igazság [(alétheia): vagyis a valóság].

Ján. 17,18 Amiképen [(kathósz): és ahogyan] te küldtél engem e világba, úgy [vagyis ugyanúgy] küldtem én is őket e világb.

Ján. 17,19 És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban [(alétheia): a valóságban].

Ján. 17,20 De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre [(logoszukra): igéjükre] hisznek majd én bennem;

Ján. 17,21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképen mi egy vagyunk:

Ján. 17,23 Én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted [(agapaó)] őket, amiként engem szerettél [(agapaó)].

Ján. 17,24 Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél [(agapaó)] engem e világ alapjának felvettetése [már a világ kezdete óta, és szerettél engem a világ (alapjának) levetése] .

Ján. 17,25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert meg téged, de én megismertelek; és ők is felismerték, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,26 És [(gnóridzó): kijelentettem], és megismertettem ő velük a te nevedet, és megismertetem [(gnóridzó): kijelentem]. Hogy az [(agapé): az Isten szerinti] szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél [(agapaó): úgy, ahogy magadat teljesen átadtad, és teljesen összekötötted velem, és eggyé váltál velem], és én is őbennük legyek [és őbennük éljek].