Ige: Hit által igazíttatunk meg:

 „Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [mit nyert volna hústest szerint; mire jutott] Ábrahám (sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?^*

*Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent Szellem:  „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;

És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)

És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés:  „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal. 3,6)

Miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17)

Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben]

De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be [tulajdonította] neki igazságul.” [és ez megigazulására szolgált]

 [Márpedig] Aki fáradozik, [tetteket visz végbe; munkálkodik; dolgozik] annak a bért [fizetséget] nem kegyelemből [ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként]

Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket;(nem munkálkodik)] hanem hisz abban, aki megigazítja [igazzá (megigazulttá) nyilvánítja] az istentelent (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) annak a hite számít [tulajdoníttatik; szolgál] igazságnak. [megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint)” (Róm. 4,1-5)