Apostolok Cselekedete 7. fejezet: a KIHÍVOTTAK KÖZÖSSÉGÉNEK ÜLDÖZÉSE. (szerkesztett)

Csel. 7,1 Monda pedig a főpap: Vajjon [csakugyan] így vannak-é hát ezek [a dolgok]?

Csel. 7,2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai [testvéreim] és atyák, halljátok, és [(akúó): értsétek] meg! A dicsőségnek [(doxa): a fény, és ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja], mikor Mezopotámiában [Jelentése: két folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): vagyis aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott, [(katoikeó): és tartózkodott].

Csel. 7,3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged [(szüggeneia): családod, és rokonaid] közül, és jer [menj] arra a földre, amelyet mutatok néked.

Csel. 7,4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, [letelepedett, és] lakozék Háránban [jelentése: napégette, száraz, hegy]: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta [és Isten áttelepítette] őt e földre, amelyen ti most laktok.

Csel. 7,5 És nem adott néki abban örökséget [vagyis örökrészt] csak egy lábnyomnyit is [vagyis még egy talpalatnyit sem]: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul [(kataszkheszisz): visszatartás, feltartóztatás, halasztás, halogatás, másik jelentése a szónak: elfoglalás, birtokbavétel] és az ő magvának ő utána, holott [még] nem vala néki gyermeke.

Csel. 7,6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva [jövevény, idegen és] zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, [és gonoszul bánnak vele, (kakoó): bántalmazzák, gyötrik] négyszáz esztendeig.

[Más fordítás: Az ő magva úgy fog lakni a földön, mint idegen ellenséges földön, és rabszolgasorba vetik, ésbántalmazni fogják]

Csel. 7,7 De azt a népet, [azt a nemzetet], melynek szolgálnak [mely őket rabszolgaságban tartja], én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek [kivonulnak, kiszabadulnak], és szolgálnak nékem e helyen.

Csel. 7,8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon; és Izsák [jelentése: nevető, vidám] Jákóbot [jelentése: aki a másik helyére lép], és Jákób a tizenkét pátriárkhát [a tizenkét nemzetségfőt].

Csel. 7,9 A pátriárkák [a nemzetségfők] pedig [irigykedtek, féltékenykedtek Józsefre, és] irígységből eladák Józsefet Égyiptomba [jelentése: kettős teher, dupla nehézség]; de Isten vele vala.

Csel.7,10 És megszabadítá [és (exaireó): kiragadá, kiemelé] őt minden nyomorúságából [(thlipszisz): szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődéséből], és ada néki kedvességet [(kharisz): jóindulatot, kegyelmet] és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza [(oikosz): háztartása, gazdasága] fölé  kormányzóul [(hégeomai): fejedelemül] állatá. [(kathisztémi): tette meg, helyezte.

Csel. 7,11 Következék pedig éhség [vagyis éhínség, és nagy nyomor támadt] Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt [vagyis élelmet] a mi atyáink.

Csel. 7,12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona [(szitosz): vagyis élelem], elküldé először [vagyis első alkalommal] a mi atyáinkat.

Csel. 7,13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, [(anagnóridzomai): mert megismertette, felfedte magát testvéreinek] és a Faraó megtudá a József nemzetségét [vagyis ezzel a fáraó előtt nyilvánvalóvá, ismeretessé lett, József származása, eredete].

Csel. 7,14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből [vagyis hetvenöt főből] álló nemzetségét [vagyis egész családját, és rokonságát].

Csel. 7,15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink [vagyis ott végezte életét, mint atyáink is].

Csel. 7,16 És elvitetének Sikembe (jelentése: hegyhát; korai felkelés; szorgalom), és [nyugalomra] helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó), a Sikem atyjának fiaitól.

Csel. 7,17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten [kijelentett, és] esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék [vagyis elszaporodott] a nép és megsokasodék Égyiptomban,

Csel. 7,18 Mindaddig, mígnem más király támada [amíg csak másik király nem lépett fel Egyiptomban; másik király került Egyiptom élére], ki nem ismeri vala Józsefet [nem tudott Józsefről].

Csel. 7,19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat [(kakoó): és gonoszul bánt velük], hogy magzataikat [pusztulásnak] kitétesse, hogy életben ne maradjanak

[Más fordítás: Ez ravaszul elbánt nemzetünkkel, és azt a gonoszságot eszelte ki atyáink ellen, hogy kitétette újszülöttjeiket, ily módon pusztítva el őket].

Csel. 7,20 Akkor [(kairosz): a kijelölt, az elrendelt időben] születék Mózes [jelentése: a vízből kihúzott, kimentett], és ékes [(aszteiosz): szép, kellemes külsejű, tetszetős] vala az Isten előtt [és akit Isten finom vonásokkal alkotott, és aki kedves volt az Istennek]. Ez három hónapig atyja házában tartaték [három hónapig nevelték az atyja házában].

Csel. 7,21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé [(anaireó): magához vette, és örökbe fogadta], és felnevelé őt a saját fia gyanánt.

Csel. 7,22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére [mindenféle tudományára]; és hatalmas [kiváló; erőteljes] vala beszédben és cselekedetben [vagyis mind szavaiban, mind tetteiben].

Csel. 7,23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott [(anabainó kardia): szellemében felmerült, és vágy támadt benne], hogy meglátogassa atyjafiait [vagyis testvéreit], az Izráel fiait.

Csel. 7,24 És mikor [észrevette], és meglátta, hogy egyik bántalommal illettetik, [védelmére kelt, és] megoltalmazá, és az égyiptomi embert [leütötte, és] megölvén, bosszút álla azért, aki bosszúsággal illettetett [vagyis azért, akit bántalmaztak].

  

Csel. 7,25 És azt gondolá [azt hitte], hogy az ő atyjafiai megértik [hogy testvérei belátják], hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást [menekülést, vagyis (szótéria): üdvösséget]; de azok nem értették meg [nem látták be, és nem fogták fel].

Csel. 7,26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek [és verekedtek], és inté őket békességre [vagyis össze akarta őket békíteni], mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal

[Más fordítás: (epiúsza): a következő napon azt látta, hogy övéi egymással veszekednek, megpróbálta kiengesztelni őket, hogy megbéküljenek: férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást]?

Csel. 7,27 De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá [(apótheomai apótheó): eltaszította, és ellökte] őt magától, mondván: Kicsoda tett [vagy ki rendelt] téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk

[Más fordításban: Ki állított elöljáróvá, vezérré, följebbvalóvá, vezetővé és igazságtevő bíróvá mirajtunk]?

Csel. 7,28 Csak nem akarsz engem is [elveszíteni], és megölni, miképen megöléd [és elpusztítottad] tegnap az égyiptomit?

Csel. 7,29 E beszédre aztán Mózes elfuta [pheugó): megszökött, és elmenekült] és lőn jövevény a Midián [jelentése: küzdelem; harc] földén, ahol két fia születék [vagyis két fiút (gennaó): nemzett].

Csel. 7,30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy [jelentése: Szin: sár, szenny, mocsár; az ingovány vidéke, Szin puszta hegyének] pusztájában [(erémosz): magányos, elhagyatott sivatagjában] az Úrnak angyala [(aggelosz): hírnöke, követe] csipkebokornak tüzes lángjában.

Csel. 7,31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson [elcsodálkozik a látomáson, a jelenségen]. Mikor pedig oda méne [vagyis amint közelebb lépett], hogy megszemlélje, [hogy alaposabban szemügyre vegye, az Úr hangja szólalt meg], és lőn az Úrnak szava [az Úr beszéde] őhozzá:

Csel. 7,32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén [(entromosz): remegő, reszkető, borzongó lett, és erre remegni kezdett], nem meré megnézni [nem (tolmaó): merészelt, nem volt bátorsága odanézni].

Csel. 7,33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.

Csel. 7,34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát [(kakószisz): gonosz bántalmazását, rossz bánásmódját, és sanyarú sorsát], mely Égyiptomban van. és az ő fohászkodásukat [(sztenagmosz): sóhajtozásukat, és pana­szos nyögésüket] meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam [hogy kiragadjam, hogy kiemeljem őket]. most azért jőjj, [(deuro): rajta! Gyere!] Elküldelek téged Égyiptomba.

Csel. 7,35 Ezt a Mózest, akit megtagadának [(arneomai): és elutasítottak, visszautasítottak], mondván: Ki tett téged fejedelemmé [(arkhón): vezetővé, elöljáróvá, följebbvalóvá] és (döntő)bíróvá? Ezt az Isten fejedelmül [vezetőül, elöljárul, vezérül] és szabadítóul [(lütrótész): kiváltóul, megváltóul] küldé angyal keze által, aki megjelent néki a csipkebokorban.

[Más fordítás: Ugyanazt küldötte el Isten fejedelemnek is, megváltónak, és szabadítóul is, annak az angyalnak közbenjárásával, aki neki a csipkebokorban megjelent].

Csel. 7,36 Ez hozta [(exagó): ő vezette] ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában [(erémosz): a sivatagban] negyven esztendeig.

Csel. 7,37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

Csel. 7,38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben [(ekklészia): szó szerint: a kihívottak közösségében], a pusztában [a sivatagban] a Sinai hegyen [jelentése: a puszta hegyén] vele beszélő angyallal és a mi ősatyáinkkal: ki élő igéket [élő kijelentéseket, (dzaó logion): vagyis ő éltető kinyilatkoztatást] vőn [(dekhomai): vett át], hogy nékünk adja [(didómi): hogy nékünk ajándékozza].

 »Más fordítás: Ő volt, aki a pusztai közösségből, a kihívottak közösségéből érintkezett az angyallal, aki a sínai-hegyen szólt hozzá. ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk«

Csel. 7,39 Akinek nem akartak [(theló etheló): nem tudtak, mert nem voltak képesek] engedni [(hüpékoosz): engedelmeskedni] a mi ősatyáink, hanem eltaszíták [visszautasították, és elutasították] maguktól, és szívükben [(kardia): a bensőjükben] Égyiptom felé fordulának [és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba],

Csel. 7,40 Ezt mondván Áronnak [jelentése: megvilágosított]: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak [és vezessenek]: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből [kivezetett, és] kihozott, nem tudjuk, mi történt ővele.

Csel. 7,41 És borjúképet [borjút formáltak, (moszkhopoieó): borjúszobrot] csinálának [készítettek] azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak [áldozatot, és (thüszia): áldozati szertartást mutattak be a (eidólon): szobornak], és gyönyörködének [és (euphrainó): örvendeztek] az ő kezeik csinálmányaiban [és kedvüket lelték kezeik alkotásában].

Csel. 7,42 Az Isten pedig [(sztrephó)] elfordula, és adá őket, [(paradidómi): vagyis engedte] hogy szolgáljanak az ég seregének [és hogy imádják az ég csillagseregét]; amint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat [azaz véres- és égőáldozatot] hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?

Csel. 7,43 Sőt inkább hordoztátok a Molok [(Molokh): szégyen, gyalázat, utálatosság királyának] sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak [(remphan): élettelen nagy fény] csillagát, a képeket [az öntött bálványokat, a szobrokat], melyeket [azért] csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek [(metoikidzó): hagyom, hogy elhurcoljanak] azért titeket Babilónon [jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten kapuja/istenek kapuján] túl.

Csel. 7,44 A bizonyságnak [vagyis a Bizonyságtétel vagy a szövetségnek, Isten jelenlétének] sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta [(diatasszó): elrendelte] az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára [(tüposz): alakra, és formára] csinálja, melyet látott vala.

Csel. 7,45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval [(iészúsz): Jehósua = Jézus: az Úr a szabadulás, a menekülés, az üdvösség], mikor birodalmukba vették a pogányokat, [meghódították a pogányok / nemzetek földjét]; kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig [és birtokukban volt e sátor egészen dávid napjaiig].

Csel. 7,46 Ki kegyelmet talált az Isten [(enópion): színe] előtt, és könyörgött [(aiteó): kérte], hogy hajlékot [(szkénóma): lakóhelyet] találhasson a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] Istenének.

Csel. 7,47 [De nem ő, hanem] Salamon [jelentése: béke] építe pedig néki házat [(oikosz): házat, lakóhelyet].

Csel. 7,48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban [(kheiropoiétosz): nem emberkéz alkotásaiban] lakik, mint a próféta mondja:

Csel. 7,49 A menny nékem ülőszékem [(thronosz): az én királyi trónusom], a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? Azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?

Csel. 7,50 Nem az én kezem csinálta [alkotta−é] mindezeket?

Csel. 7,51 Keménynyakú [(szklérotrakhélosz): csökönyös] és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek [és (antipiptó): ugyanúgy ellenálltok; ellene szegültök; szembe szegültetek], mint atyáitok, ti azonképen.

Csel. 7,52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették [akik előre kihirdették] amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá [és kiszolgáltatóivá] és gyilkosaivá lettetek;

Csel. 7,53 Kik a törvényt angyalok [(aggelosz): küldöttek, követek] rendelésére vettétek [angyalok közvetítésével kaptátok], és nem tartottátok [nem őriztétek] meg.

Csel. 7,54 Mikor pedig ezeket [vagyis e dolgokat] hallották, szívükben dühösködnek [(diaprió): haragra gerjedtek bensőjükben; bensőjüket elöntötte a méreg, és dühükben] fogaikat csikorgatják vala ő ellene.

Csel. 7,55 Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,

Csel. 7,56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni [vagyis íme, látom a megnyílt eget], és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

Csel. 7,57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan  (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban egyszerre], és egyakarattal  reá rohanának;

Csel. 7,58 És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.

Csel. 7,59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!

Csel. 7,60 Térdre esvén pedig, nagy [és hangos] fenszóval felkiálta: Uram, ne tulajdonítsd [és ne ródd fel] nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.