RENDSZABÁLYOK

18 Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos ÚR bocsássa meg ezt 19 mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! 20 És az ÚR meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet. 21 Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az URat, erős hangú hangszereken játszva az ÚR tiszteletére. 22 Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat az ÚR tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napig, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az URat. 23 Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet. 24 Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat. 25 Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták, meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel
országából érkező, meg a Júdában lakó jövevények. 26 Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben. 27 Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk
eljutott a mennybe, az ÚR szent lakóhelyére. 2Krón 30,18-27.

                          RENDSZABÁLYOK

A jóságos Úr bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az Úristenhez folyamodjék. (2Krón 30,18-19)

"De anya, Jézus nem törődik azzal, hogy mit veszek fel, csak azzal, hogy a templomban vagyok!" - replikázott a lányom, miközben mérgesen felrohant a lépcsőn.

Ragaszkodtam ahhoz, hogy cserélje át farmernadrágját egy ruhára, mielőtt a templomba indulunk. Engem még úgy neveltek, hogy a farmer nem megfelelő viselet a templomban, és a vasárnapi istentiszteleten meg kell próbálnunk a legelegánsabban kinéznünk. A lányom megkérdőjelezte a számomra fontos szabályt. Ragaszkodtam álláspontomhoz, mert szerintem csak a szülői tekintély ellen lázadt. Átöltözött, és elmentünk a templomba - a lányom az egész úton duzzogott.

Később a hét folyamán olvastam egy bibliai szakaszt, amely egészen más megvilágításba helyezte nézeteltérésünket. A 2Krón 30,18-27-ben Ezékiás
örömmel fogadott mindenkit, akik készek voltak az Úrhoz folyamodni, függetlenül attól, hogy betartották-e a hagyományos templomi szabályokat. Az emberek áldásban részesültek, és az egész nép is. Isten szólt hozzám, hogy kisebb hangsúlyt fektessek a külsőre, sokkal fontosabb, hogy mi történik lányom szívében. Elhatároztam, hogy félreteszem a vasárnapra felállított szabályaimat, és inkább bátorítom lányomat a feltétel nélküli istentiszteletre.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy minden téged kereső embert elfogadjunk, és bátorítsunk. Ámen.

Isten nem kényszerít ránk öltözködési rendszabályokat.

Vicki L Hines (Tennessee, USA)

http://csendespercek.hu