Aranyozd be a napodat azzal,
hogy elképzeled, amint Isten fut feléd.
Amikor a pátriárkák
imádkoztak, Isten megáldotta őket. Amikor Péter prédikált, Pál írt, vagy Tamás
hitt, Isten mosolygott. De soha sem futott. A futást a tékozló fiú történetére
tartogatta. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott,
nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20).
Isten szalad, amikor látja a
fiát hazatérni a disznók vályújától. Amikor a szenvedélybeteg feladja addigi
útját. Amikor a tinédzser ott hagyja a bulit. Amikor a törtető karrierista
felkel a vezetői székből, amikor a spiritiszta hátat fordít a bálványoknak, a
materialista a dolgoknak, az ateista a hitetlenségnek, és az elitista az
önmegvalósításnak…
Amikor a tékozló fiúk
feltűnnek az ösvényen, Isten nem tud nyugodtan ülni. A Menny tróntermében
visszhangzik sarujának csattogása, lábainak lépte, és az angyalok csendben
figyelik, ahogy Isten átöleli a gyermekét.
Amikor Isten felé fordulsz, Ő
futva rohan feléd.
Max
Lucado
Magyar
fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/max-lucado/197-isten-fut-feled.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.