Ige: A kimondott szó életre kel

Jób. 1,13 Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala [lakomáztak, és borozgattak] az ő elsőszülött bátyjuknak [testvérük] házában.

Jób. 1,14 És követ jöve [hírnök érkezett] Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak [a marhákkal szántottak], a szamarak pedig mellettük legelésznek vala.

Jób. 1,15 De a Sabeusok [sébaiak] rajtuk ütnek [rájuk rontottak] és elhajtják [elvitték] azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg [a legényeket pedig kardélre hányták]. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,16 Még szól [beszélt] vala ez, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és monda [így szólt]: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészti őket. [Más fordítás: Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket]. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,17 Még ez is szól [beszélt] vala, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és monda [így szólt]: A Káldeusok [jelentése: harcias] három csapatot alkotnak és ráütnek a tevékre, és elhajtják azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg [a legényeket pedig kardélre hányták], csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,18 Még ez is szól [beszélt] vala, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és [így szólt, és] monda: A te fiaid és leányaid esznek [lakomáztak] és bort isznak vala [borozgattak] az ő elsőszülött bátyjuknak [testvérük] házában;

Jób. 1,19 És ímé [hirtelen hatalmas vihar kerekedett] nagy szél támada a puszta felől [sivatagon túl keletkező elsöprő erejű hatalmas orkán; a sivatagon túlról], megrendíti a ház négy szegletét [sarkát, úgyhogy az összeomlott], és rászakadt az a gyermekekre [a fiatalokra] és meghalának. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked^*

*Így elmélkedik a földi emberről a Prédikátor: „Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájuk hirtelenséggel.

(Más fordítás: Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje)” (Préd. 9,14).

 Mert: „Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jő a pusztából, rettenetes földről” (Ésa. 21,1).

De: „Jobb a siralmas házhoz menni, hogysem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

(Más fordítás: Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él)!

Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

(Más fordítás: Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív)” (Préd. 7,2-3)