Jób 3. fejezet: Jób panasza. (szerkesztett)

Jób. 3,1 Ezután [végre] megnyitá Jób [Jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] az ő száját, és [(páṯaḥ): megszólalva] megátkozá az ő [születése] napját.

Jób. 3,2 És [(ʿánáh): kiáltva] szóla Jób, és monda.

Jób. 3,3 Veszszen el az a nap, amelyen születtem [amikor világra jöttem], és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott.

Jób. 3,4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon [és napfény azon ne világítson].

Jób. 3,5 [Így követelje vissza azt a napot, vegye birtokba], és tartsa azt fogva az (ős)sötétség és a halál árnyéka [(caləmáveṯ): halál árnyéka; a mélységes sötétség]. A felhő lakozzék rajta, nappali borulatok [(kimərír): sötétség, feketeség (báʿaṯ): törjön rá, és rettentsék meg], és tegyék rettenetessé.

[Más fordításban: Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség].

Jób. 3,6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt [vak sötétség ragadja el, és a sötétség nyelje el]; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz

[Más fordítás: Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába, az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák].

Jób. 3,7 Az az éjszaka [(odüné): legyen az szomorúság, bánat, és fájdalom]! Legyen az magtalan [(galəmúḏ): terméketlen, meddő], ne legyen örvendezés [(rənánáh): ujjongás, örömkiáltás] azon.

Jób. 3,8 Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt.

[Más fordítás: Átkozzák el, és rontsák meg, akik képesek átok alá helyezni a nappalt, akik készek felkelteni, és felingerelni a Leviátánt].

Jób. 3,9 Sötétüljenek el [annak alkonyatán, és] az ő estjének [(nešep̄): és a hajnali szürkületmnek] csillagai; [hiába] várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját [a hajnal sugarait és a hajnal hasadását, és ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét].

Jób. 3,10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait [az engem hordozó méhnek kapuját], és nem rejtette el szemeim elől [nem tartotta távol szememtől] a nyomorúságot [(ʿámál): szenvedést, kínt, fájdalmat és gyötrődést].

Jób. 3,11 Mért is nem haltam meg [(mámôṯ): és miért nem pusztultam el] fogantatásomkor; mért is ki nem multam [azonnal], mihelyt megszülettem.

[Más fordításban: Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből; Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem].

Jób. 3,12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam.

[Más fordításban: Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők]?!

Jób. 3,13 Mert most [csöndben] feküdném és nyugodnám [és békén lennék], aludnám, és akkor nyugton pihenhetnék - [és békességem volna].

Jób. 3,14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik maguknak [elhagyatott helyeken] kőhalmokat [sírhelyet] építenek.

Jób. 3,15 Vagy fejedelmekkel [és hercegekkel], akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.

Jób. 3,16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott [ṭáman): eltemetett] idétlen gyermek [vagy mint az (nép̄el nep̄el): elvetélt magzat, vagy holtan született koraszülött]. Mint a világosságot [('ôr): napvilágot] sem látott kisdedek [csecsemők, mint a magzat, amely fényt sose látott]?

Jób. 3,17 Ott a gonoszok [(aszebész) akikben nincs Isten, Isten nélkül élők] megszünnek a fenyegetéstől [ott (ḥáḏal) (róḡez): megszűnik, és abbamarad a bűnösök reszketése, félelme, nyugtalansága], és ott megnyugosznak, és [(núaḥ): megpihennek munkától, bajtól] akiknek erejük ellankadt [(jáḡíʿa): akiknek ereje kimerült, és elfáradtak].

»Más fordítás: Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, szenvedélyükkel, dühükkel, haragjukkal, és pihennek az erőben megfogyottak és az elfáradtak nyugalmat találnak«

Jób. 3,18 A foglyok ott mind megnyugosznak [és nyugton vannak], nem hallják [soha többé] a szorongatónak [Kal: sanyargatónak, az elnyomónak] szavát [a hajcsárok hangját].

»Más fordítás: együtt pihennek ott mind bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a robottiszt szavát«

Jób. 3,19 Kicsiny [(qáṭón qáṭán): a fiatal, és a jelentéktelen] és nagy [(gəḏóláh gáḏôl): idős, tekintélyes, hatalmas, előkelő, nemes, büszke, gőgös, fennhéjázó] ott egyenlő. És a (ʿeḇeḏ): rabszolga az ő urától [('áḏón 'áḏôn): uralkodójától, gazdájától, tulajdonosától] szabad [(ḥáp̄əší): felszabadul]

»Más fordítás: A rabszolga megszabadul urától; Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától«

Jób. 3,20 Mért is ad Isten a [(ʿámél): szenvedő, szerencsétlen] nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett [(máráh mar): szomorú, bánatos, fájdalmas] szivűeknek.

[Más fordítás: Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet]?

Jób. 3,21 Akik a halált várják [de hiába], de nem jön az, és szorgalmasabban [jobban] keresik, mint az elrejtett kincset.

Jób. 3,22 Akik nagy örömmel örvendeznek [és ujjongva örülnek], vigadnak [(śíś śvś): és ugrálnak örömükben], mikor megtalálják a koporsót [(qiḇəráh qeḇer): a sírt, a temetőhelyet].

»Más fordítás: Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, a sírjukat, ha meglelnék, felujjonganának«

Jób. 3,23 [Mire való az élet] a férfiúnak, aki útvesztőbe jutott [aki útjavesztett emberré lett, és (sáṯar: akinek útja rejtve van)], és akit az [('ĕlóhah 'él): erős, hatalmas] Isten [homályba burkolt] bekerített köröskörül [és akit teljesen körülzárt].

Jób. 3,24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim, és [('ănáḥáh): nyögésem, jajgatásom] ömölnek, mint habok.

[Más fordítás: Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, (bizony sóhajjal kezdem étkezésemet) kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás (és mint víz árja ömlik hangos zokogásom és panaszom)].

Jób. 3,25 Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám [az ('áṯá' 'áṯáh): történt velem], és amitől [leginkább] rettegtem, és [(jáḡór): féltem], az esék rajtam [az ért utol engem].

Jób. 3,26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám [még meg sem nyugodtam, máris új baj ért]

»Más fordítás: Nem tudok (šáqaṭ): megnyugodni), és (núaḥ): csendben / nyugton maradva várni), mert (róḡez): zűrzavar, reszketés, félelem, nyugtalanság) jön rám«.