Az I. század szeretetben és szolgálatban
lobogó gyülekezetei után az elvilágiasodott Egyház belesüllyedt a sötét
középkor züllött megtévesztéseibe.
Ezekben az időkben Luther és
Kálvin munkássága nyomán Isten megfrissülést hozott a reformációval, azonban
sajnos - néhány megújult sarjat leszámítva, mint pl. Moody, Wesley, Spurgeon,
Finey, az anabaptisták, pünkösdiek - a keresztyénség mind tanításában, mind
életminőségében ismét felhígult, teret engedve a széles körben terjedő
antiszemitizmusnak és az erkölcsi szabadosságnak.
A XX. században az 50-es, 60-as évek
Bethánista Szövetsége (főként református hívők megújulása), majd a 70-es évek
"Jézus forradalma" világszerte nemet mondott az egyházasdira, de
igent mondott Jézusra, az Ő stílusára és valóságos hatalmat hordozó
tanításaira.
Majd a karizmatikus mozgalom a Szent Szellem
megnyilvánulásai, a tűzkeresztség és az erő jegyében indult hosszú, hódító
útjára a kiszáradt, megcsontosodott vallási dogmákkal szemben - jó kezdetekkel,
de a későbbiekben önálló szellemi irányzatával nem kis zűrzavart teremtve.
Napjaink kegyelem tanítása pedig kihívó
válasz a teokráciára hivatkozó, egyre inkább hatalmaskodó karizmatikus egyházi
klérusnak másokat leuraló, az atyaság-tanítványság értelmében szellemileg
kiskorúsítani akaró, a mindennapok nehézségeit démoni jelenléttel magyarázó,
lelkeket megnyomorító rendszerére.
Sokaknak, sajnos egyre nehezebb kiigazodni
ebben az ideológiai káoszban.
Azonban Isten, aki megemésztő tűz, nem dogmákat
adott, nem fektetett le teológiai irányelveket, hanem igazságban és
szentségben, az Ő felfoghatatlan kegyelméből kiküldte Szavát megmentésünkre.
Önmagát nyilatkoztatta ki Fiában: Jézus Krisztus a testté lett, örökkévaló Ige,
maga az Igazság és az Élet.
A pünkösdkor létrejött Egyházban a hívőket
nem egymás alá és fölé, hanem egymás mellé rendelte. (A vezetők pedig előttük
járnak, mint pásztor a juhnyáj előtt.)
Az Élő Egyház = Krisztus élő
Teste. Nem mozgalom, nem szabályok halmaza, nem kapcsolati alá- és
fölérendeltség.
Túl az évszázadok számos
megújulási hullámán, azokat kiértékelve és okulva belőlük, ne sodródjunk el a
különböző tanítások szelével, ne váljunk önteltekké és langyossá, mint a
Jelenések könyvéből ismert laodiczeabeliek!
Az Isten által indított ébredés
középpontjában mindig Jézus és a kereszt áll a bűnbánatra hívás, a megtérés és
megváltottság evangéliumával, annak túláradó örömével, szabadságával, a
testvérek egymás iránti szeretetével és az Ige iránti tisztelettel, nem pedig
az - egyébként épülésre adatott - ajándékok vagy a csodák.
Az Istentől küldött ébredés sodrásában
lelepleződik minden testiesség, hazug képmutatás vagy titkolt gyűlölködés.
Jézus így imádkozott az
Atyához:
"Szenteld meg őket a Te
igazságoddal: a Te igéd igazság!"
János 17:17.
Az igazságban járás =
világosságban járás:
"Lábam szövétneke a Te
Igéd, és ösvényem világossága."
2013. július 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.