Olyan különös felismerni azt,
Uram, hogy, mint a kövek a patakban,
úgy vagyunk együtt, haladunk,
sodortatunk, találkozásainkban csiszolódunk,
Általad.
S hogy miért itt van a
helyem? Válaszra én csak úgy találok, ha máshogyan kérdezek. Hogy hogyan
lehetek itt, Veled és igazán a helyemen?
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.