"Isten azt mondta:
Bizony, én veled leszek" (2Móz 3,12).
Természetes, hogy amikor
Isten küldetéssel bízta meg Mózest, nem engedte egyedül útjára. Felvenni a
harcot a világ leghatalmasabb uralkodójával - ez rettenetes veszélyekkel járó
és óriási erőt megkövetelő feladat volt. Nevetséges lett volna, ha ezzel a
feladattal egy szegény és magányos pásztorembert bíz meg Isten, és aztán magára
hagyja. Elképzelhetetlen, hogy a bölcs Isten szembeállítsa Mózest egymagát a
fáraóval és Egyiptom egész haderejével. Ezért ígérte Isten Mózesnek: "Én
veled leszek" - és ezzel kizárta számára az egyedüllétnek még a gondolatát
is.
Az én esetemben ugyanez a
helyzet. Ha az Úr küldetésében úgy indulok, hogy az Ő erejében bízom és az Ő
dicsőségére tekintek, akkor biztosan velem lesz. Azzal, hogy Isten küldetést
ad, kötelezi is magát, hogy támogatni fog engem. Nem elég ez? Mi többet
kívánhatok még? Ha az összes angyal és arkangyal állna is mellettem, csődöt
mondhatnék; de ha Ő velem van, biztos a győzelem. Csak arra kell ügyelnem, hogy
ígéretéhez méltóan viselkedjem. Ne legyek félénk, elcsüggedt, gondatlan vagy
elbizakodott. Micsoda személyiséggé kellene válnia annak, akit Isten maga
kísér! Ilyen támogatás tudatában legyek ember a talpamon, és menjek bátran oda,
ahova az Úr küld.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.