"Hogy megismerjem
Őt..." (Fil 3,10).
A szent nem a saját terveit
igyekszik megvalósítani; Jézus Krisztust akarja megismerni! A szent nem tartja
véletlennek a külső körülményeket, nem is gondolkozik azon, hogy élete világi
vagy megszentelt élet-e; minden eseményt, amibe belekerül, eszköznek tekint
arra, hogy Jézus Krisztust megismerje. Vakmerően felad mindent maga körül. A
Szent Szellem úgy rendelkezett, hogy életünk minden területén Jézus Krisztust
ismerjük fel; addig vezet vissza minket mindig ugyanarra a pontra, amíg abban a
bizonyos dologban felismerjük Őt.
Önmagunk érvényesítése trónra
ülteti a munkát. A szent azonban Jézus Krisztust ülteti a trónra munkájában.
Bármit teszünk, akár eszünk vagy iszunk, akár tanítványtársaink lábát mossuk,
vagy bármi legyen is, amit teszünk, egyre kell törekednünk, hogy megvalósítsuk
Jézus Krisztust. Gyakorlati életünk minden mozzanatának van megfelelője Jézus
életében. Urunk az Atyával való kapcsolatát megőrizte a legalacsonyabb munkában
is: "Tudván Jézus..., hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy... egy
kendőt vett... kezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,3-6).
A szellemi ember célja, hogy
"megismerjem Őt"! Ma felismerem-e Őt ott, ahol vagyok? Ha nem így
van, akkor cserbenhagytam Őt. Nem azért vagyok itt, hogy önmagamat
érvényesítsem, hanem hogy megismerjem Jézust. A keresztyén munkában sokszor az
a felismerés indít el, hogy valamit meg kell csinálni és éppen nekünk kell ezt
megtennünk. De a szellemi embernek nem ez a beállítottsága; neki az a célja,
hogy minden körülmény közepette Jézus Krisztus felismeréséhez jusson el.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.