John G. Lake: Kalandok Istennel. 1-ső rész

Már gyerekkoromban megtaláltam Istent, így évek óta - csaknem ötven esztendeje - isteni világosságban járok. Tudom, mit jelent közösségben élni Vele, és az Ő hangjára hallgatok.

Fel akarom hívni a figyelmeteket néhány olyan dologra, amiket a keresztények élveznek, mások azonban elszalasztanak.

Egy kedves ember halálos autóbalesetet szenvedett Beavertontól nem messze. A halála utáni napon meglátogattam néhány barátomat Beavertonban; tőlük hallottam az esetről. A látogatás után a feleségemmel bementünk a városba autóval. Amint az országúton haladunk, egy hang ezt mondja: „Húzódj le az út bal oldalára, és állj meg!”

Nem ismered ezt a hangot, drága testvérem? Olyan gyakran hallom, hogy a feleségemnek meg sem szoktam említeni. Persze az út bal oldalára nem mehetsz át, megsérted a közlekedési szabályokat, ha így teszel. Csakhogy olyan sok éve hallgatom már ezt a hangot, hogy a legtöbb esetben megtanultam engedelmeskedni neki.

Jézus ezt mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat.” (Jn 10:27)

(Drága barátaim, csak azt próbálom megértetni veletek, hogy milyen értékes dolog ismerni az Urat, és hogy az Istennel való közösség mit jelent. Az üdvösség nem csupán olyan valami, amivel Isten a halálod után akar megáldani - már most élvezheted miatta az Úr jelenlétét. A keresztények számára Isten ígérete a Szent Szellem útmutatása és vezetése)

Az út bal szélére húzódtam, közvetlenül az árok mellé, és megálltam. Ekkor már hallottam is a kanyarban közeledő teherautó csikorgását. Addig nem láttam a járművet, amely nem annak rendje s módja szerint jött, hanem a menetirány szerinti bal oldalon, negyvenöt fokos szögben. A vezetője elvesztette fölötte az uralmát, és a jármű az egész utat lefedte keresztben! Ha az én sávomban haladok, lesöpört volna az útról, és akkor jó harmincméteres zuhanás vár rám! Így viszont az út másik oldalán voltam, amikor elzúgott mellettem. A jármű húsz-harminc méterrel mögöttem egyenetlen útszakaszra jutott, és ott rendbe jött a pályája. A sofőr visszanyerte uralmát fölötte, és tovább hajtott.

Drága barátaim, azokat az embereket, akikről Isten Igéje ír, az Úr hangja vezette. Ő szólt hozzájuk. Ez az igazi keresztény megtapasztalás belső valósága; ez az ok, ami miatt az Úr kegyelme által az emberek arra törekszenek, hogy belépjenek magába Isten szívébebe egyenesen Jézus Krisztus szívébe -, arra a helyre, ahol Ő benned él, és a hangja a szívedben szól.

Egy nap a DeValera család otthonában voltam a dél-afrikai Krugersdorpban, amikor megérkezett egy férfi, aki beutazta az egész országot. Mindenhol a nyomomban járt, próbált utolérni engem. Ez az ember napszúrást kapott, ami kihatott az elmeállapotára is, azonfelül nagy rákos daganat fejlődött ki rajta.

Bejött a házba, és kiderült, hogy a család barátja.

Kis idő múltán egy hatéves kislány, aki addig a közelemben üldögélt, keresztülment a szobán, fölmászott a férfi térdére, rátette a kezét a tumorra az arcán, és imádkozni kezdett.

A rák a szemem láttára száradt el. Fél órán belül eltűnt az egész. A seb még ott éktelenkedett, de pár nap alatt az is begyógyult.

Miután a gyermek a fejére tette a kezét, a férfi felállt és ezt mondta: „Ó, az agyamban az a tűz elmúlt!” - az elméje is rendbe jött.

„Az erő az Istené.” (Zsolt 62:12) A legegyszerűbb lélek is megérintheti Istent, és magának Istennek a jelenlétében és erejében élhet.

Számomra elszomorító, hogy az embereknek csodálkozniuk kell Isten erejének hétköznapi, kézzelfogható bizonyítéka láttán.

Egyszer eljött egy asszony a Gyógytermekbe; nagyobb tumor volt benne, mint egy teljesen kifejlődött magzat. Az a kórság a bolondját járatta az orvosokkal, mert azt hitték, hogy a nő terhes, amíg a természetes idő le nem telt. Akkor számukra is eldőlt a kérdés, hogy valami másnak kell lennie.

Szóval ez az asszony eljött a Gyógytermekbe, és én beszélgetni kezdtem vele. Ezt mondta:

- Lake úr, több orvosi véleményt is hallottam. Mind más és más, de azt mindenki lehetségesnek tartja, hogy gyermekem van. Igen ám, csakhogy túlléptem az időt, és már nem tudják, mit mondjanak.

Egy pillanatra rátettem a kezemet.

- Asszonyom - mondtam -, ez nem gyermek, hanem tumor.

Leült és sírva fakadt. Elkísérte az ápolónője is. A hölgy lelkileg földúlt állapotban volt, és nem gyógyult meg.

Egy másik délután is eljött, hogy imát kérjen, majd másnap is visszatért, fűzőt viselve.

- Azért jöttem - mondta -, hogy megmutassam magam önnek. Tökéletesen jól vagyok! Amikor tegnap este tízkor nyugovóra tértem, még semmi jele sem volt annak, hogy bármi történt volna, azt leszámítva, hogy könnyebben éreztem magam, és megszűnt a fulladás. Amikor viszont fölébredtem, már a testméretem is normális volt.

- Folyadék formájában távozott? - kérdeztem tőle.

- Semmiféle külső jelet sem találtam - felelte.

Szeretteim, mi történt azzal a tumorral?

Anyagtalanná vált, feloldódott.

Hogy mi a csoda? Annak kézzelfogható bizonyítéka, hogy Isten Szelleme az anyag minden jellemzője és formája fölött tökéletes ellenőrzést gyakorol.

Szeretteim, az ilyenfajta esemény ereje, egy ilyen tett és jel azt mutatja számotokra és számomra, hogy az Isten Szellemével való élő, tényleges érintkezés révén minden lehetséges. Áldott legyen az Ő neve!