"...szomorúságotok
örömre változik" (Jn 16,20).
A
tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság
örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent
közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden
szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyek pedig úgy látszanak, mintha
mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.
Minél
nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az öröm. Ha egy halom
fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre fordítja azt. Minél
keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az inga magasra lendül
jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A fájdalmakat a velük
kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és ha szembeállítjuk
egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete háttérből.
Jöjj,
én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan boldog leszek, amilyen komor
most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei "gyógyszer" örömre
fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom, hogyan lesz ez lehetséges, de
hiszek benne, és már előre énekelek boldog reménységben. A szellem szomorúsága
nem tart sokáig. Nemsokára ott leszek az örvendezők között, velük együtt
dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról énekelek, mert megszabadított a nagy
megpróbáltatásokból.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.