Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá... (Lk
15,22)
A harmadik, amivel Jézus folytatja a mennyei Atya arcképének
megrajzolását, az, ahogyan a példázatbeli apa mozgósítja a házat. Egészen eddig
hallgatott, most azonban mindent megtesz, hogy visszatért fiát megvédje a
szégyentől. A hosszú fehér ruha tiszteletet parancsolt, a gyűrű és a saru a
fiúság jele volt, s a jogi formula rehabilitálta a tékozlót: ez az én fiam. Nem
csavargó, nem gazember, még csak nem is béres, hanem a fiam. Így nézzetek rá,
így beszéljetek vele és róla! Ennek a gyereknek nincs múltja, tiszta lappal
indul, csak jövője van.
Isten irántunk való szeretetében mérhetetlenül sok
gyengédség van, s Ugyanakkor az ő visszafogadó kegyelme radikális,
megfellebbezhetetlen. Jó lenne, ha mi is ezt a radikális bocsánatot kérnénk el
tőle nagy alázattal, és így tudnánk megbocsátani egymásnak is.
Elkezdődik az örömlakoma, és akkor ér haza az idősebb
testvér. Őt felháborítja ez az egész, amit az apja művel. Ő, a jó fiú, csak
öccse viselt dolgait látja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt meg lehet
bocsátani, és azok után újat lehet kezdenie otthon. Durván rátámad az apjára.
Az apa azonban őt is ugyanazzal a szeretettel veszi körül,
mint másik fiát. Annak elébe futott, ennek utánamegy, és hívja a közös örömbe.
„Örülnöd kellene, hogy a testvéred megjött." Ő azonban nem tud örülni.
Isten szereti a bűnbánattal megtérőt is, és az önelégülten
duzzogót is. Egyiket a messzeségből vonzotta szeretete, másikat a közelből
hívja magához, mert mindkettőnek őrá van szüksége.
Ismerjük mi már ezt az Istent? A valódi, az élő Istent, akit
Jézus Krisztus jelentett ki nekünk és élt elénk. „Aki engem lát, látja az
Atyát." (Jn 14,9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.