"Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24).
Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája, amit
az élet kivételes pillanataiban cselekszik, hanem amit rendes körülmények
között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog. Egy ember
értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le, amikor
nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt
jelenti, hogy szellemileg kifulladsz. Amíg nem tanultunk meg Istennel járni,
mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy
jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk. Az egyéniség eltűnik az Istennel
való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz
nyilvánvalóvá.
Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele
járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk
volna. Ő másképpen végez el dolgokat mint mi, ezért minket nevelnie kell ezekre
a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem
csügged el" (ang. ford.), mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni
látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint, és nekünk meg kell tanulnunk
ugyanezt. A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel, nem értelmi
okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok
lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem láttuk lehetségesnek. Isten
nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk. (Nem maradunk le,
de nem is előzzük meg.) Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne! Ne
add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést
tartani vele. Menj vele tovább! Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új
célod van.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.