Ige: Az Úr Jézus nevéért való szenvedés

Kövessétek a mi példánkat, akik:  „Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a háborúságokban [a nyomorúságokban, szenvedéseinkben, megpróbáltatásokban, Külső szorongatásokban, szorult helyzetekben, nyomorgatásokban, elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást, és alatta maradást, és állhatatosságot eredményez, és munkál]” (Róm. 5,3).

Isten pedig: „… megvigasztal [buzdítást szól, és felbátorít] minket [is] minden nyomorúságunkban [szomorúságunkban, háborúságunkban, szorongattatásunkban, kínzásokban, gyötrődés és üldözésben, megpróbáltatásban,és bajban]. Hogy mi is megvigasztalhassunk [és hogy képesek legyünk bátorítani] bármely nyomorúságba esteket. [vagyis azokat, akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban, gyötrődés és üldözésben vannak] azzal a vigasztalással [buzdítással és felbátorítással] amellyel Isten vígasztal minket [vagyis azt a vigasztalást, és bátorítást nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk]” (2 Kor. 1,4).

Isten vigasztalása így hangzik a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!... Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben (a kihívott gyülekezetben) vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14).

 És Pál apostol így folytatja: „Mert a mi [mostani] pillanatnyi, és könnyű(súlyú) [vagyis könnyen elviselhető, és jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [és minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget  szerez nékünk. [Más fordítás: „ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).

„Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás: véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul, és láthatóvá lesz és ki fog nyilatkozni rajtunk]. (Még egy másik fordításban: „Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek a szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani” (Róm. 8,18).

Ti vagyok azok: „Akiket Isten hatalma őriz (őriz - egy helyőrséggel-, megvéd) hit (bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség) által az üdvösségre (megmenekülésre), amely készen van (vár), hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék). Amelyben örvendeztek (ugrál az örömtől, ujjong), noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések (próbára tevés, próbatétel, a gonoszság megtapasztalása által, ingerlés provokáció által) között. (sokféle, sokrétű kísértés miatt)” (1Pét 1:5-6).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (idegenkedjetek, ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, próbára tevés, próbatétel, ingerlés provokáció által) végett támadt köztetek. (amelyen kell átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (fordulna elő) veletek” (1Pét 4:12).

„Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (személyes közösséget vállaltok, részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben (szenvedéseivel), örüljetek (vidám, azaz békésen boldog), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül, ujjong) örvendezhessetek (vidám, azaz békésen boldog). Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:13-14).

„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség)(szerzője) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) (ki)hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (keveset) szenvedtetek (rövid szenvedéstek után), ő maga tegyen (tesz, fog tenni) tökéletesekké. (alkalmassá) (helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapoz).” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

„De mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek (és még tovább mennek) a rosszaságban, tévelyegve és másokat is megtévesztve” (2 Tim. 3,12-13).

Az Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján. 16,33)