Ige: Az Úr Jézus bemutatja Isten országát

 Az Úr Jézus nem csak hirdeti, hanem be is mutatja Isten országát: „És körüljárja [és bejárja] vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten [vagyis a mennyek] országának] Evangéliumát [az Isten királyságáról szóló örömhírt; királyi uralmának jó hírét; a győztes hadvezér érkezésének hírét]. És gyógyítván mindenféle [és mindenfajta] betegséget és mindenféle erőtlenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot, rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben. Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között.

Mikor pedig látta vala a sokaságot [a tömeget], könyörületességre indult rajtuk [és megszánta őket; megesett rajtuk a szíve], mert el voltak gyötörve és szétszórva [és elesettek, fáradtak és elhagyatottak, elcsigázottak és kimerültek voltak], mint a pásztor nélkül való juhok” (Mát. 9,35-36)

És hogy miért lett a nyáj szétszórva, ezt egy történeten keresztül mutatja be Isten Igéje: Júda királya Izráel királyával együtt akar a harcba menni, azzal a királlyal, aki eltévelyítette egész Izráel népét. Az Úrnak prófétáját kérdezik meg, hogy szerencsés lesz-e a harcuk. S a próféta így felel: „És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat (mint egy nyájat), amelyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek uruk (és gazdájuk)? Térjen vissza kiki az ő házához (és térjen haza) békességben (vagyis békével)” (1 Kir. 22,17)

És Izráel királya életét vesztette a harcban, Júda királya pedig megmenekült. De az Úr kijelenti, hogy miért történt mindez. „És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia, és monda Josafát királynak: Avagy az istentelennek (az Isten nélkül élőnek) kellett-é segítségül lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened” (2 Krón. 19,2)

És – a többi okról – így szól az Úr a pásztorokról: „Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR): Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat (és a kövéret) megöltétek (és levágtátok); (de) a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet (és a sérültet) nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok (és az eltévedtet nem tereltétek vissza) és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen (és erőszakosan) és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.

Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak. Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, aki keresné (és nincs, aki utána járjon), sem aki tudakozódnék utána. Ezért, ti pásztorok, halljátok meg az ÚR (JHVH=Jahve) igéjét! Így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR): Ímé, megyek a pásztorok ellen (és most a pásztorok ellen fordulok). És előkérem (és számon kérem) nyájamat az ő kezükből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől (és véget vetek annak, hogy ők legeltessék), és nem legeltetik többé a pásztorok önmagukat, s kiragadom juhaimat szájukból, hogy ne legyenek nékik ételül (és nem esznek belőlük többé).

Mert így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR): Ímé, (majd) én magam keresem meg nyájamat (és juhaimat), és magam tudakozódom utána (és én viselem gondjukat). Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után (és ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak), amely napon ott áll elszéledt juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így tudakozódom nyájam után (és úgy viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek, s borúnak napján. És kihozom (és kivezetem) őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről (és összegyűjtöm az országokból), és beviszem őket az ő (saját) földjükre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben (és a völgyekben) s a föld (és az ország) minden lakóhelyén.

Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein lészen akluk (és Izráel magas hegyein fognak tanyázni), ott feküsznek (és ott heverésznek) jó akolban (mert jó tanyájuk lesz), s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat (vagyis juhaimat), s én nyugosztom meg őket (és én keresek nekik pihenőhelyet), ezt mondja az Úr Isten (az én Uram, az ÚR). Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet kötözgetem (és a sérültet bekötözöm), s a beteget (és a gyengét) erősítem. (a kövérre és az erősre vigyázok), és legeltetem őket úgy, mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,2-6.9-16)

A prófécia az Úr Jézusban beteljesült: „Az Úr, a minden test szellemének Istene (vagyis a minden embernek szellemet adó Isten), rendeljen férfiút a gyülekezet fölé (a gyülekezet élére). Aki kimenjen ő előttük, és aki bemenjen ő előttük (és az legyen előttük jártukban-keltükben); aki kivigye őket, és aki bevigye őket (és vezesse harcba, és vezesse haza őket), hogy ne legyen az Úr gyülekezete (és közössége) olyan, mint a juhok (és mint a nyáj), amelyeknek nincsen pásztoruk” (4 Móz. 27,16-17)

Az Úr Jézus ezt ki is jelenti: „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek (sőt bőségben éljenek). Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert (csak) béres, és nincs gondja a juhokra (és nem törődik a juhokkal). Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, Amiként ismer engem az Atya, és én is (úgy) ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért” (Ján. 10,10-15)

És az Úr Jézus: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten [és a mennyek] országának evangéliumát [vagyis a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget [fogyatékosságot; bajt; gyengeséget]” (Mát. 4,23)

„És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani” (Márk. 6,34)

Az apostol is így ír az Úr Jézushoz megtértekhez: „Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok. De most megtértetek (és visszatértetek, visszafordultatok) lelketek (legbelső énetek, életetek) pásztorához és felvigyázójához (felügyelőjéhez, gondozójához)” (1Pét 2:25)