„…megjött ezeknek a
szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” (Máté 25:19)
A talentumokról szóló híres
példázatában Jézus rámutat két dologra az Istennek végzett sáfárságunkra
vonatkozóan:
1) A gazda „kinek-kinek
képessége szerint” adott talentumot (Máté 25:15). Isten tudja, hogy mivel tudsz
megbirkózni, ezért nem ad többet, ne is kérj tőle! Ő tudja, hogy mire hívott el
téged. A gazda nem terhelte meg az egytalentumos embert öt talentum felelősségével,
sem fordítva. Ezzel nem azt mondom, hogy azok, akiknek több mindenük van, jobb
sáfárok, vagy hogy azok, akiknek kevesebbjük van, rossz intézők, hanem, hogy
Isten mindannyiunkat jól ismer, és ennek az ismeretnek a birtokában jól tudja,
hogyan bánjon velünk. Azért tehát nem kell felelned, amit Isten nem bízott rád,
hanem valaki másnak adta. Csakis magadért vagy felelős. Bármit is bízott Isten
a te irányításodra, tudta, hogy képes vagy kezelni azt.
2) „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a
szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” Lehet, hogy hosszú időnek
tűnik, de Jézus újra el fog jönni! Nem gondolta meg magát, és nem változtatta
meg a tervét. Először azért jött el, hogy megmentsen, másodszor azért jön, hogy
uralkodjon – és megjutalmazza sáfárait. „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az
úr szolgái fölé rendel…?
Boldog az a szolga, akit,
amikor megérkezik az úr, munkában talál!” (Lukács 12:42-43). Ne fáradj bele, és
ne engedd, hogy eltérítsenek! Tartsd a szemedet a jutalmon! Képzeld el, amikor
a Gazda majd azt mondja neked: „Jól van!” Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem
igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.