Guti Tünde: AZ EMBERFIA

   Elgondolkodtam, Jézus testvéreinek mekkora belső tusát jelenthetett, hogy a köztük felnőtt elsőszülött fiúban felismerjék Izrael Megváltóját! Talán mi is ugyanúgy viselkedtünk volna az ő helyükben…

   Nem volt könnyű a helybeli embereknek sem, akik „álmélkodtak kedves beszédén”, ám összezavarodtak, amikor Ésaiás tekercsét szétnyitva, meghirdette messiási programját. Külsőképpen ítéltek, mert csak József fiaként néztek rá, így nem tudott bennük megfoganni a hit.

   Volt egy sajátos Istenképük, így nem értették meg az alázatosan szolgáló, bűnösöket megszólító, szíveket megváltoztatni akaró Emberfiát, aki a Hegyi Beszédben olyan alapokat fektetett le, ami felforgatta egész addigi nézeteiket.

   Olvashatjuk a Bibliában, hogy Mária megtartotta és szívében forgatta a betlehemi pásztoroktól hallott igéket. Azonban az időközben már a húszas éveiben járó gyermekei nem engedték magukhoz férkőzni azt a vonzást, amivel Izrael Pásztorának elszéledt, elveszett juhait hívogatta. Nem hitt a Mesterben sem a családja, sem a városa.

  „Senki sem próféta a maga hazájában.”

   Mérhetetlen szomorúságot és fájdalmat okozott Jézusnak az a keserű tény, hogy „az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be.” A názáretiek különösen dühösek lettek rá, amiért – hitetlenségük miatt – nem tett közöttük csodákat. Haragjukban, kioktatásnak vették szavait, ezért elűzték a zsinagógából a város szélére, és le akarták taszítani a hegyről a szakadékba.

  

   Azonban Jézus sosem bízta magát az emberekre. Nem várta, s nem is volt szüksége rá, hogy a tömeg királlyá tegye. Nem ezért küldetett. A csodák jelül adattak, mint messiási cselekedetek, hogy felismerjék személyében az Istentől küldött Szabadítót. De a jeleken kívül természetesen, irgalmas lelkületét is tükrözte az elesettekhez és számkivetettekhez lehajló szeretete, ahogy meggyógyította a leprásokat, vakokat, és kiűzte a megkötözöttekből az őket gyötrő démonokat.

      Ne legyünk olyanok, mint a názáretiek, akik büszkén, testies módon, látszatra ítéltek! Néha keresztyén körökben is előfordul gyanakvás, nem tudják összeegyeztetni az üzenet nagyságát az igehirdető egyszerűségével, így némelyek megbotránkoznak. Az ilyen, másokat lenéző és saját elvárásaik alapján ítélgetők képtelenek befogadni Isten tiszta igéjét, így a szükséges gyümölcstermés és áldás elmarad.

   Hányszor akadályozza meg a földhöz ragadt, világias gondolkodás egy-egy isteni igazság vagy helyreigazítás befogadását, amikor egyszerű "cserépedény" rejti a nemes kincset! Isten módszerei annyira különböznek a mi elképzeléseinktől! 

    „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” I. Sámuel 16:7./b

  Guti Tünde

 2013. április 25.                                            

 http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/az--emberfia.html