Istenre szomjazva

Utánad szomjazik lelkem... mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld." (Zsoltárok 63:2)

Mark Roberts írja: Egy hegyi túrán... megláttunk egy csúcsot, ami úgy tûnt, csak néhány mérföldnyire van, tehát elindultunk felé. Mire felértünk, majdnem az összes vizünk elfogyott. Visszafelé... hála Istennek lefelé kellett jönni, de nem volt egyetlen aprócska forrás sem, amely olthatta volna gyötrõ szomjúságunkat. Három óra hosszán át vágyakoztam a vízre, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy milyen csodálatos érzés lesz, amikor kaphatok majd egy pohár innivalót."

Amikor Dávid ezt írta: Utánad szomjazik lelkem... mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld", ellenségei erõsen szorongatták, és már azon tûnõdött, hogy talán Isten elfeledkezett róla. Voltál már így valaha? A fájdalom elviselhetetlen és Isten olyan távolinak tûnik? A fizikai szomjúsággal testünk azt jelzi, hogy vízre van szükségünk; lelkünknek is van egy szomja, amit egyedül Isten tud csillapítani. Õ pedig meg is teszi: Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." (Jeremiás 29:12-13).

A fél szívvel végzett erõfeszítés nem lesz elég hozzá! Egy bibliatanító ezt mondta: Istent csakis elsõ kézbõl lehet megismerni. Azok, akik megelégednek a másodkézbõl való információkkal, igazából nem ismerik Õt... Azt akarják, hogy mások imádkozzanak értük, ahelyett, hogy maguk imádkoznának... hogy igéket mondjanak nekik, ahelyett, hogy maguk olvasnák. Megelégszenek egy televíziós istentisztelettel, vagy azzal, hogy meghallgatnak egy igehirdetést az interneten...

Mindenkinek ki kell próbálnia Istent... hogy meglássa az-e, akinek mondja magát... hogy ígéretei igazak-e... hogy válaszol-e az imádságra... hogy ott lesz-e, amikor szükségünk van rá... hogy ad-e bölcsességet, erõt, kitartást és állhatatosságot...

Igen, Õ az, akinek mondja magát, igen, ígéretei igazak, igen, válaszolni fog, igen, ott lesz - minden egyes alkalommal."

www.maiige.hu