Bővített Biblia: 2019. 11. 01.

Mát. 19,1 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [befejezte, bevégezte az Ige szólását] elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba [vidékére] a Jordánon túl;

Mát. 19,2 És követé őt nagy sokaság [nagy tömeg csatlakozott hozzá, és kísérte], és [ő pedig] meggyógyítá ott őket.

Mát. 19,3 És [ekkor] hozzá mentek [hozzá léptek] a farizeusok [néhány farizeus], kísértvén [akik próbára akarták tenni] őt és mondván: Szabad-e [megengedett-e] az embernek az ő feleségét akármi [bármilyen] okért elbocsátani [elküldenie]?

Mát. 19,4 Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva [az első teremtésben] férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremté [alkotta] őket?

Mát. 19,5 És ezt mondta, [majd így folytatta]: Annak okáért [ezért] elhagyja a férfiú [az ember] atyját [apját] és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté [egyetlen hússá].

Mát. 19,6 Úgy hogy [ők] többé nem kettő, hanem egy test [egyetlen hús]. Amit azért az Isten egybeszerkesztett [egybekötött, egy igába fogott (kötött)], ember el ne válassza [szét ne válassza].

Mát. 19,7 [De azok erősködtek, és] mondának néki: Miért rendelte [parancsolta] tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt, a [váló levéllel történő elbocsátást]?

Mát. 19,8 [Ő kijelentette, és] monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége [a szellemi érzékelésetek hiánya, (szegényes volta)] miatt engedte volt meg néktek, a [keményszívűségetekre tekintett; mert nem akartatok Isten tanításának engedelmeskedni], hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.

Mát. 19,9 Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [az maga is házasságtörést követ el]; és aki elbocsátottat vesz el [elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [az maga is házasságtörővé lesz].260

Mát. 19,10 Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga [ha ilyen a férfi (az ember) helyzete (ügye); Ha ilyen felelőssége van a férfinak] az asszonnyal [az asszony iránt], nem jó [nem hasznos dolog, nem célszerű (nem érdemes, és előnyös, nem tanácsos) nem éri meg] megházasodni.

Mát. 19,11 Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be [Nem mindenki képes elfogadni ezt a tanítást; Nem mindenkiben van helye (ad teret) ennek az igének; Nem mindenki érti meg] ezt a beszédet [ezt a dolgot, igét], hanem akinek (meg)adatott [Istentől, csak az fogja ezt fel, akiknek képesség adatott annak befogadására].261

Mát. 19,12 Mert vannak heréltek [olyan férfiak,akik nemzésre alkalmatlanok, akik képtelenek a házasságra, eunuchok: önmegtartóztató életű, nőtlenül élő férfi], akik anyjuk méhéből születtek így [akik már eleve úgy születtek, hogy nem képesek a házaséletre]; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki [van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná, képtelenné]; és vannak heréltek [nemzésre alkalmatlanok], akik maguk herélték ki (ön)magukat [akik maguk döntöttek úgy, hogy alkalmatlanok lesznek a házaséletre, és önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná] a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be [aki el tudja fogadni, fogadja el; aki képes arra, hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet; aki képes ezt felfogni, fogja fel].262

Mát. 19,13 Ekkor [abban az időben] kis gyermekeket hoznak hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják [elutasították, elparancsolták őket; korholták] vala azokat [és rájuk szóltak; megszidták ezeket az embereket].

Mát. 19,14 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek [hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni], és ne tiltsátok meg nekik [és ne akadályozzátok], hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa [akik olyanok, mint ezek a kisgyermekek].

Mát. 19,15 És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét [azzal rájuk tette kezét, és tovább indult].263

Mát. 19,16 És ímé hozzá jövén [Jézus elé járult] egy ember, monda néki: Jó mester [Tanító], mi jót cselekedjem [milyen jó dolgot kell tennem ahhoz; milyen jótettet hajtsak végre], hogy örök életet nyerjek, hogy [soha véget nem érő életem legyen]?

Mát. 19,17 Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd [őrizd] meg a parancsolatokat.

Mát. 19,18 Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál, [ne légy házasságtörő]; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy [ne tanúskodj hamisan];

Mát. 19,19 Tiszteld atyádat [apádat] és anyádat; és: Szeresd felebarátodat [embertársaidat (aki a legközelebb van hozzád) szomszédodat, a másik embert], mint tenmagadat.

Mát. 19,20 [erre kijelentette, és] Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam [megőriztem] ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem [Mi hiányom van még; Mit kell még tennem]?

Mát. 19,21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat [amid van], és oszd ki [az árát] a szegényeknek [és add a koldusszegényeknek; oszd szét a nincstelenek között]; és [ezáltal] kincsed lesz mennyben]; és [azután] jer és kövess engem.

Mát. 19,22 Az ifjú pedig e beszédet [ezt a szót, ezt az Igét] hallván, elméne [eltávozott] megszomorodva; mert sok jószága vala [nagyon gazdag volt; nagy vagyona, sok szerzeménye volt].

Mát. 19,23 Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag [ember] nehezen [bajosan, kelletlenül] megy be [nehéz bejutnia] a mennyeknek országába.

Mát. 19,24 Ismét [újra csak azt] mondom pedig néktek: Könnyebb [fáradság mentesebb, egyszerűbb] a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Mát. 19,25 A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala [nagyon megdöbbentek, meglepődtek, megrendültek; igen csodálkoznak], mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát [ki menekülhet meg akkor]?

Mát. 19,26 Jézus pedig rájuk tekintvén [beléjük nézett, és] monda nékik: Embereknél [emberek szerint ez képtelenség, erre senki sem képes] ez lehetetlen, de Istennél [Isten mellé állva] minden [mindez] lehetséges.

Mát. 19,27 Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk [velünk mi lesz, mi lesz hát a jutalmunk]?

Mát. 19,28 Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor [a megújult világban], amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [s így] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét [törzsét].

Mát. 19,29 És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen [százszor annyit kap vissza], és örökség szerint nyer örök életet [soha véget nem érő életet (létezést) kap osztályrészül].

Mát. 19,30 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.267

Mát. 20. Példázat a szőlőmunkásokról

Mát. 20,1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa, [királysága] a gazdaemberhez, aki jó [korán] reggel kiméne, hogy munkásokat [napszámosokat] fogadjon [fel] az ő szőlejébe.

Mát. 20,2 Megszerződvén [megegyezett] pedig a munkásokkal napi tíz pénzben [egy dénárban], és elküldé [kiküldte] őket az ő szőlejébe.

Mát. 20,3 És [megint] kimenvén három [kilenc] óra tájban, láta másokat [más munkanélkülieket henyén ácsorogni], akik hivalkodván [tétlenkedve] a piacon álltak vala.268

Mát. 20,4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom néktek, [megfelelő fizetést kaptok tőlem].

Mát. 20,5 Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék [ugyanígy tett].

Mát. 20,6 Tizenegy óra tájban is kimenvén [a piactérre, még mindig] talála [ácsorogva] másokat, [ott álldogálókat], akik hivalkodva [tétlenül] állottak vala, és monda nékik: Miért álltok [mi(ér)t ácsorogtok] itt egész napon át, hivalkodván [tétlenkedve, henyén; Miért nem csináltok semmit]?

Mát. 20,7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg [senki sem szerződtetett] minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, [méltányos], megkapjátok.

Mát. 20,8 Mikor pedig beesteledik, monda a szőlőnek ura [gazdája] az ő vincellérjének [tiszttartójának; a munkások vezetőjének]: Hívd elő a munkásokat, és add ki, [fizesd ki] nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig [Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára].

Mát. 20,9 És jövén a tizenegy órásak [azok, akik öt óra tájban álltak munkába], fejenként tíz-tíz pénzt [egy-egy dénárt] vőnek, [kaptak].

Mát. 20,10 Jövén azután az elsők, azt gondolják [azt hitték] vala, hogy ők [majd] többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek [de ők is csak egy-egy dénárt kaptak] fejenként.

Mát. 20,11 Amint pedig fölvették, [átvették], zúgolódnak [és így morgolódtak] vala a házigazda ellen, [panaszkodni kezdtek a gazdának],

Mát. 20,12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak [csak egy órát dolgoztak] és egyenlőkké tetted azokat velünk [te azonban ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk; és egyformán kezelted őket, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk], akik az [egész] napnak terhét és hőségét [hordoztuk, izzó hevét viseltük és] szenvedtük, [pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon].

Mát. 20,13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem, [nem bánok] igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben [egy dénárban] szerződtél-e [egyeztél-e] meg velem?

Mát. 20,14 Vedd [fogd tehát], ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak [ennek az utolsóként érkezett munkásnak] is annyit akarok adni [annyit szánok], mint néked.

Mát. 20,15 Avagy nem szabad-e nékem a magaméval [a javaimmal] azt tennem, amit akarok? [Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok]? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? [Vagy irigy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok]?269

Mát. 20,16 Ekképpen [így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok [sok a meghívott], de kevesen a választottak [kevés a kiválasztott].

Mát. 20,17 Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:

Mát. 20,18 [Jól figyeljetek] Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia [az Emberfia] átadatik [elárultatik, kiszolgáltatják] a főpapoknak [a papi fejedelmeknek] és írástudóknak [a törvénytanítóknak, törvénymagyarázóknak], és halálra kárhoztatják [halálra ítélik] őt,

Mát. 20,19 És a pogányok [a nemzetbeliek] kezébe adják őt, [kiszolgáltatják a más nemzetekből valóknak], hogy megcsúfolják [kigúnyolják] és megostorozzák [megkorbácsolják] és keresztre [kínoszlopra] feszítsék; de harmadnap feltámad [életre kel].

Mát. 20,20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus [az Úr ajándéka] fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván [lábához] és kérvén Őtőle valamit.

Mát. 20,21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz [kérdezte őt az Úr; Mit szeretnél]? Monda néki: Mondd [ígérd meg; rendeld el; intézd úgy], hogy ez az én két fiam üljön a te országodban [királyságodban] egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.

Mát. 20,22 Jézus pedig felelvén, [ezt] mondta: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom [amit nekem ki kell innom] és bemerítkezhettek-e abba a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem? Mondának néki: Meg.

Mát. 20,23 És monda nékik: Az én poharamat megisszátok ugyan, és a bemerítéssel, [amelybe én bemeritkezem] bemerítkeztek,; de az én jobb és balkezem felől [jobb és a bal oldalamon] való ülést nem az én dolgom megadni [nem én döntöm el; azt nincs hatalmamban megadni nektek], hanem azoké lesz az [azok fogják megkapni], akiknek az én Atyám elkészítette [akiknek Atyám szánta].

Mát. 20,24 És hallva ezt a [többi] tíz, megbosszankodék [megharagudott, megnehezteltek] a két testvérre.

Mát. 20,25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok [a népek; nemzetek] fejedelmei uralkodnak azokon, [hogy a pogányok felett fejedelmek uralkodnak, és a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, zsarnokoskodnak az embereken], és a nagyok hatalmaskodnak rajtok [és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük; s nagyjaik hatalmukba kerítik őket, visszaélnek a hatalmukkal].

Mát. 20,26 De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;

Mát. 20,27 És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok.273

Mát. 20,28 Valamint [éppen úgy, mint ahogy] az embernek Fia [az Emberfia] nem azért jött [el a földre], hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [váltságdíjul] sokakért [és ezáltal sok embert megmentsen].274

Mát. 20,29 És mikor Jerikóból (hold városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és] távozának, nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt.

Mát. 20,30 És ímé, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [hangosan rikolt] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [segíts] rajtunk!

Mát. 20,31 A sokaság [a tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, rendreutasította] őket [rájuk szólt], hogy hallgassanak [el; maradjanak csendben]; de azok annál jobban [még hangosabban] kiáltanak [rikoltanak] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [segíts] rajtunk!

Mát. 20,32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem, [mit tegyek] veletek?

Mát. 20,33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink, [szeretnénk újra látni].

Mát. 20,34 Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült; szánalomra gerjedt irántuk; megindult rajtuk], és illeté, [megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal visszanyerték látásukat; Attól a pillanattól újra láttak]; és követék őt, [csatlakoztak hozzá].275

260 Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék, [a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [rendezze el a nézeteltérést] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11) „Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [Hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm.7,2-3).

261 Az apostol megvallása, és egyben kijelentés a nőtlenségről, az önmegtartóztatásról: „Mert szeretném, [akarnám] ha minden ember [férfi] úgy volna, [olyanok volnátok] mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon [saját; külön] kegyelmi ajándéka [Győzelmi ajándéka, jutalma van a győztes hadvezértől], Istentől, egynek így, másnak pedig úgy . Csak amint kinek-kinek adta az Isten, [mindenki úgy éljen, ahogy az Úr kiosztotta az ö ajándékát néki] amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden [az összes] (kihívott)gyülekezetben [eklézsiában] ekképpen [így] rendelkezem” (1 Kor. 7,7.17)

262 Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek (hogy gond ne terheljen titeket). Aki házasság nélkül van (aki nőtlen), arra visel gondot, ami az Úré (az Úr dolgaival törődik), mi módon kedveskedhessék (hogyan legyen tetszésére) az Úrnak; Aki pedig feleséget vett (megházasodott), a világiakra visel gondot (az a világi dolgokkal törődik), mi módon kedveskedhessék (hogyan legyen tetszésére) a feleségének. Ezért élete megosztott….” (1 Kor. 7,32-33)

263 Amikor Nikodémusz az Úr Jézushoz megy, az Úr Jézus válasza világítja meg, hogy az előzőekben milyen kisgyermekeket példáz Ő: „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan (és felülről) nem születik, nem láthatja (meg) az Isten országát. Monda néki Nikodémusz: Mi módon (és hogyan) születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e (és megszülethetik ismét)? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik vízből és Szellemből, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testből született, (hús)test az; és ami Szellemből született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,3-7) És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [húsból való, földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok].

267 Minden ember hivatalos, de akik nem fogadták be az Evangéliumot: „Hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket; (A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, vagyis: az ördögöt illető ítélet alá esik), akik nem hittek az igazságnak (a VALÓSÁGnak = Isten Igéjének), hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban (a hamisságban).

268 Az ókorban a nappalt 12 órára osztották. A nappali időszámítás tehát hajnalban indult. Itt a három, hat, kilenc és tizenegy óra, a mi 9, 12, 15 és 17 óránknak felel meg.

269 A szőlő ura a törvény – mégpedig a szeretet törvénye – szerint cselekedett, amely kimondja: „A te felebarátodat ne zsarold ki (és ne zsákmányold ki), se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad (másnap) reggelig” (3 Móz. 19,13) „A szegény és szűkölködő (nyomorult) napszámoson ne erőszakoskodjál (ne zsákmányold ki), akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, akik a te földeden (országodban) a te kapuid között vannak (városaidban laknak). Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap (még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap); mert szegény (nyomorult) ő, és kívánkozik (sóvárog) utána, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad” (5 Móz. 24,14-15)

273 Péter apostol így figyelmezteti a kihívott gyülekezetek vezetőit: „Legeltessétek (pásztorként felügyelve, felvigyázva) az Istennek köztetek lévő (rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (szorgalmasan figyelve, vigyázva) arra nem kényszerítésből (kényszer[űség]ből), hanem örömest, (szabad akaratból, készségesen,); sem nem rút nyerészkedésből (nyereség, haszonlesés), hanem jóindulattal (odaadással, készségesen, jó szívvel); Sem nem úgy, hogy (letiporva, zsarnokoskodva) uralkodjatok (hatalmaskodva, leigázva) a gyülekezeteken (választottak fölött), hanem mint példányképei (a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3).

274 Az apostol így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki adta önmagát váltságul mindenekért (mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6) Ugyanis: „Senki sem válthatja meg atyjafiát (vagy önmagát), nem adhat érte (vagy magáért) váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (abba kell hagynia örökre)” (Zsolt. 49,8-9) De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és fenséges az ő neve” (Zsolt. 111,9) „az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének (teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10) „És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (céltévesztésünkért, a cél ELVÉTÉSÉRT); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért (az egész világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2)

275 Így teljesült be a prófécia: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló megnyitja a vakok szemeit, az Úr, Jahve az Örökkévaló felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr, Jahve az Örökkévaló az igazakat, az igazzá nyilvánítottakat” (Zsolt. 146,8). „És meghallják ama napon a süketek (is) az írás beszédeit (könyvtekercs Igéjét), és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak (a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után). És nagy örömük lesz a szenvedőknek (újra örömüket lelik az (szűkölködő elnyomott, szerencsétlen, nyomorult) az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban és a szegény emberek vígadnak (ujjongnak, ugrálnak örömükben) Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)