Mk 5,21-24.35-42.
21 Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. 22 Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, 23 és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." 24 Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte.
35 Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" 36 Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" 37 És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38 Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, 39 bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." 40 Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" 42 A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már.
Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.
ÚJ IRÁNY
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő
gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)
Az újságban olvastam, hogy a rokonok szerint a férfi halálához a
munkanélküliség okozta stressz alapvetően hozzájárult. A hír megállásra
késztetett azon a hideg, felhős reggelen. Én épp olyan voltam, mint az a
férfi: ugyanolyan korú, ugyanott éltem, ugyanakkor bocsátottak el engem
is a munkahelyemről. Otthon üldögéltem, miközben feleségem - és
látszólag mindenki más - munkában volt. Feleslegesnek éreztem magam,
mintha a világ nélkülem haladna tovább. Rájöttem, hogy a magány, a
depresszió, a félelem és reménytelenség idején sokkal inkább Istenhez
kell fordulnom, bízva benne, hogy jó terve van számomra.
A mai olvasmány azt mondja, hogy Jairus nagyon aggódott haldokló lánya
miatt, de Jézus azt üzente neki: "Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36). Hozzá
hasonlóan fontos nekem is, hogy az élet több mint az étel, és a test,
mint az öltözet (Mk 6,25). Isten tudja, mire van szükségem, és azt meg
is fogja adni (Fil 4,19). Isten megújítja ezt az ígéretet, ezt a
reménységet és vigasztalást minden nap kezdetén. A munkanélküliség
pusztájában való vándorlásom egy lelki növekedést és egy új
irányultságot hozhat az életemben.
Imádság: Istenünk, a megpróbáló időkben adj nekünk erőt hozzád
fordulni, mert nálad minden lehetséges. Ámen.
Bízzunk Isten erejében, inkább, mint emberi erőfeszítésekben!
John Howard Vance (Virginia, USA)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.