Az Úr Jézus kijelentése igazi anyjáról, és testvéreiről.

 „És megérkeznek az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldenek hozzá, és üzentek neki, hívatván őt.

Körülötte pedig sokaság, azaz tömeg ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

Ő pedig felele nékik, mondván: Tudjátok, hogy valójában ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, és végighordozta tekintetét azokon, akik körülötte körben ültek, és monda: Ímé itt van az én anyám, és itt vannak az én testvéreim.

Mert aki az Isten, az én mennyei Atyám akaratát cselekszi, és teljesíti, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám* (Márk. 3,31-35)

*Lukács bizonyságtételében az Úr Jézus a magvetőt hallgatókról beszél, amikor: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, vagyis testvérei, de nem tudtak hozzá, vagyis Jézushoz jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai, a te testvéreid künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai, az én testvéreim ezek, akik az Isten beszédét, az Isten igéjét hallgatják, és megtartják, és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21)

Máté így írja le a történetet: „Mikor pedig még szóla, amikor még beszélt a sokaságnak, a tömegeknek, ímé az ő anyja és az ő testvérei megállanak vala odakünn, akarván, és igyekezve ő vele beszélni. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és beszélni akarnak veled. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És erre kinyújtván kezét, azaz kitárta karját, és az ő tanítványaira mutatott, és monda: Ímé itt van, ez az én anyám és itt vannak az én testvéreim! Mert mindenki, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem mind fivérem, nővérem és az én anyám” (Mát. 12,46-50)

Pál apostol így ír az Úr Jézus testvéreiről. Isten: „… akiket eleve ismert, akiket öröktől fogva tudott, kiválasztott, felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől előre különválasztotta. Hogy azok az ő Fia ábrázatához, képéhez hasonlatosak legyenek

[Más fordítás: Hogy az Ő Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformáltak. Hogy ő legyen az elsőszülött, vagyis legelőször előhozott, azaz az új emberiség elsőszülöttje, első példánya sok atyafi, sok testvér között” (Róm. 8,29)

„Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók, egytől származnak mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyelli őket atyjafiainak hívni, vagyis testvéreinek nevezni” (Zsid. 2,11)