Ige: Az apostol így ír a gyülekezetnek fogságából.

Bízom abban, hogy: „… Isten ígéreteire irányuló reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hogy nem vallok szégyent. Hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal, és teljes nyíltsággal, akadálytalanul fog magasztaltatni, és megdicsőülni Krisztus az én testemben azaz (szómato): egész valómban, akár biológiai, fizikai életem, akár halálom által* (Fil. 1,20)

^*Mert: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg. Nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk” (Róm. 5,5)

Mert máskor is: „… az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen” (2Tim. 4,17-18).

Ugyanis: „mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm. 14,8)

„aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghaltunk, vele együtt éljünk” (1Thessz. 5.10)

És én megvallhatom, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró…” (2 Tim. 4,7-8).