2015. március 25.

Andrew Wommack: Dicsérettel teli életet élni…

Dicsérettel teli életet élni nemcsak a legélvezetesebb, hanem az egyik legerőteljesebb módja életed megváltoztatásának. A dicséret nem olyan, mint a fékezőkocsi, amely csak követi az eseményeket, hanem sokkal inkább hasonló a vonat motorjához, amely előidézi a történéseket. A hited nem teljes dicséret nélkül. A Kolossé 2:7 azt mondja, hogybővölködjünk a hitben hálaadással. Ha nem adunk hálát, az egyenlő azzal, hogy nem bővölködünk a hitben.

A dicséret hatást gyakorol rád, az ördögre, és Istenre is. Megérint mindent és az életed minden részét. Ennek megfelelően a dicséret hiánya negatívan érint téged, szabad kezet ad az ördögnek az életedben, és nem dicsőíti Istent. Egyenesbe kell hoznod az életednek ezt a területét. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a dicséret jó dolog, de csak kevesen érzik annak felelősségét, hogy akkor is dicsérjék Istent, amikor nincs hozzá kedvük. Nem ismerek senkit, aki azzal a tervvel kel fel reggel, hogy depressziós lesz. Az emberek szeretnének boldogok lenni és magasztalni Istent, de nem érzik, hogy uralmuk van e fölött. Úgy gondolják, hogy a hála és dicséret csak egy válaszreakció arra, ami történik; és ha minden rendben van, akkor automatikusan megteszik. Csakhogy nem erről van szó.

Az Úr azt mondta tanítványainak a keresztre feszítése előtti este, hogy ne nyugtalankodjék a szívük. (János 14:1). Ez nem egy javaslat volt, hanem egy parancs. Mégis a legtöbb keresztény ma úgy gondolja, hogy ez érzéketlen és ésszerűtlen volt. Azt mondják, hogy Jézus nem volt megértő és együtt érző. Ezek a tanítványok nemsokára látják Jézus letartóztatását, aztán pedig az életüket féltve elmenekülnek. Látják, ahogy Jézust igazságtalanul elítélik, majd megfeszítik és eltemetik; Ő pedig azt mondta nekik, hogy ne nyugtalankodjék a szívük! Egy átlagos személy számára ez ésszerűtlen. Jézus azzal az ígérettel fejezte be a beszélgetést tanítványaival aznap este, hogy nehézségeik lesznek (János 16:33). Hűha! Milyen enyhe kifejezés! Mégis azt mondta, hogy bízzanak (legyenek jó hangulatban). Hogyan lehetséges ez? Azt mondta, azért lehetséges, mert Ő legyőzte a világot.

Amikor ezt mondta, még nem feszítették keresztre, tehát még nem támadt fel és nem ült az Atya jobbjára. Hit által kellett a tanítványoknak örülniük. Jézus megígérte, hogy feltámad és uralkodni fog, és ha hitben járnak, örülni fognak – ahogy mi is. Egy negatív világban élünk, egy bukott világban, ahol úgy tűnik, hogy az istentelenek egyre előrébb jutnak. Amit hallunk, abból sok a negatívum, és szándékosan törekednünk kell arra, hogy pozitívak legyünk és ellensúlyozzuk azt a kultúrát, amiben élünk. A dicséret egy remek eszköz, melynek segítségével ezt elérhetjük. Ha valaki a halálán van, elsőként a pulzusát ellenőrizzük, hogy lássuk, dobog-e még a szíve. Ugyanebben az értelemben véve, hálaadásunk ellenőrzésével a szellemi pulzusunkat ellenőrizzük. Ha nem élünk olyan életet, amelyben szüntelenül hálát adunk Istennek és dicsérjük Őt, akkor nem vagyunk szellemileg egészségesek. Némelyek talán megsértődnek ezen, úgy gondolva, hogy egyszerűen nem ismerem a helyzetüket, de Pál azt mondta a Filippi 4:4-ben: Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Pál nem egyszer mondta, hanem kétszer. Nem akarta, hogy bárki is azt gondolja, hibázott, vagy van kivétel az alól, amit mondott. Nekünk mindig örülnünk kellene az Úrban. Ez egy utasítás; nem egy javaslat, hogy tegyük meg, ha kedvet érzünk rá.

Pál megélte, amit prédikált. Amikor megbotozták és a börtön legsötétebb részébe dobták, ő és Szilász dicséretben törtek ki éjfélkor (Apostolok Cselekedetei 16:22-26). Nemcsak a szellemi hadviselés részeként tették. Nem a fogukat csikorgatva magasztalták Istent, csak azért, hogy kijussanak a bajból. Amikor szabaddá váltak, nem távoztak. Valójában azért dicsérték Istent, mert szerették Őt, és az imádatuk tiszta szívből fakadt. Ez annyira megérintette a többi foglyot, hogy egyikük sem szökött meg. A dicséret ébredést hozott. Lehet, hogy nem érzünk örömet, de a Biblia azt mondja a Galata 5:22-ben, hogy az öröm a Szellem gyümölcse. Ha bennünk él a Szent Szellem, örömünk van. Talán nem érezzük az örömet, de dönthetünk úgy, hogy hit által felemeljük a kezeinket és dicsérettel fordulunk Isten felé.

Ha megtanuljuk dicsérni Istent még akkor is, amikor minden rosszul megy, az megváltoztatja a szívünket, sokkal hatékonyabbá tesz minket és megsokasítja a hitünket. Én valójában úgy hiszem, hogy az a döntésem, miszerint dicsértem Istent még azután is, hogy megkaptam a híreket a fiam haláláról, az egyik legfontosabb tényező volt abban, hogy láttam őt feltámadni alig öt órával később. Nem tudtam, mi lesz a végeredmény, de elkezdtem dicsérni Isten teljes szívemből, és elmondtam Neki – és az ördögnek –, hogy mindettől függetlenül nem adom fel, hogy Őt szolgáljam. Abban a pillanatban a hit bővölködni kezdett a szívemben, és tudtam, hogy a fiam fel fog támadni a halálból. Köszönöm, Jézus!

Fel kell vállalnunk a felelősséget. Mi nem magas szintre emelkedett állatok vagyunk, akik az ösztönökre reagálnak. Minket Isten a maga képmására teremtett. Dönthetünk úgy, hogy azt mondjuk, hálát fogunk adni és örvendezünk az Úrban, de közben áldozatként élünk. Sohasem leszünk győztesek, míg ezt abba nem hagyjuk. Meg kell szabadulnunk a kifogásoktól, és egyszerűen meg kell tennünk, amit Isten Igéje mond. A Filippi 4:6 így szól: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.

Tudod, hogy ebben a versben a „semmiért” görög eredetije mit jelent? Azt jelenti: semmiért! Azt jelenti, hogy nincs kivétel. Igen, lehetnek problémáid, de nem kell miattuk aggódnod. Nem kell gondterheltnek lenned miattuk. Odamehetsz az Úrhoz imában hálaadással, és feltárhatod előtte a kéréseidet. Jézus bemutatta a helyes módját annak, hogyan vihetjük kéréseinket Isten elé. Azt használta, amit szendvics-technikának nevezek; vagyis a kéréseinket két szelet dicséret közé csomagoljuk. Dicsérettel kezdjük és dicsérettel zárjuk.

Nézzük meg, hogyan tette Jézus a Miatyánkban (Máté 6:9-13). Isten magasztalásával kezdte: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved”, és Isten magasztalásával fejezte be: „Mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.” Így kell tennünk. Még az ószövetségi hívőknek is azt mondták: „Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát Neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100:4) Izrael népe nem mindig tett így. Valójában az Úr azt mondta, hogy mivel nem szolgálták Őt örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindenük, ítéletet fog jönni rájuk (5 Mózes 28:47-57). Ez azt bizonyítja, hogy Isten a mi felelősségünknek tekinti, hogy örüljünk, dicsérjük Őt, és legyünk hálásak mindazokért a jó dolgokért, amiket nekünk adott.

Sok kemény helyzettel nézünk szembe ebben az életben, és a világ arra számít, hogy egy bizonyos módon viselkedünk, amikor jönnek a problémák. Isten azonban azt mondta, hogy máshogy reagáljunk – ne nyugtalankodjék a szívünk. Választanunk kell (5 Mózes 30:19). Lehetőségünk van Jézus szavainak követésére és Isten Igéjének megcselekvésére. Én személyesen megtapasztalom az Úrban való öröm hasznát. Látom, ahogy ez hatástalanítja az ördögöt. Ki sem állhatja. Valóban hiszem, hogy Isten az Ő népe dicséretei között lakozik (Zsoltárok 22:4). Istennek nagyon tetszik, amikor a természetes szint mögé nézünk, és a dolgokat a hit világosságában látjuk. Ez Istent dicsőíti.

A dicséret nem egy szükségszerű melléktermék, ami akkor jön, ha minden rendben van az életünkben; ez egy hajtóerő. Oda irányítja a figyelmünket, ahol annak lennie kell – Istenre. Ha a problémáink közepette elkezdjük magasztalni Istent, a gondjaink annyira összezsugorodnak, hogy alig jut eszünkbe Isten elé vinni őket! Annyira leköt minket az Ő dicsérete és az Ő áldásaiért való hálaadás, hogy a nehézségeinkre csupán utólagosan gondolunk. Sokkal több minden van, amit szeretnék megosztani veled erről a gyakran mellőzött témáról. Épp csak a felszínt érintettem. A dicséret nagyon erőteljes fegyver az ördög ellen is; és ami a legfontosabb, a dicséret és a hálaadás Istent dicsőíti. A legtöbb ember soha nem is gondolkodik arról, hogyan hat Istenre a dicséretünk. Ezt meg kell értened. Ez a keresztény élet olyan oldala, ahol szerintem minden kereszténynek mélyebbre kell ásnia.

Szeretettel, Andrew és Jamie Ui.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.