Ige: Amikor hírt kapunk testvéri szeretetről,

 Akkor: „…mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, hírül vettük, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, esedezni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi bölcsességben és értelemben, és megértésben*(Kol. 1,9)

*Minden gyülekezetért folyamatosan imádkozik az apostol, hálát adva az Úrnak azért, amit elvégzett bennük: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban” (Eféz. 1,15-16)

Azért, hogy Isten beszédét befogadták: „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thessz. 2,13)

És kéri az Urat, hogy: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által. Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani” (Róm. 15,13-14)

„és imádkozom azért, hogy az Isten szerinti szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára” (Fil. 1,9-10)

Egyben a gyülekezetekhez is szól, figyelmeztetve őket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő (szómájában) személyében. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő hústestének értelmével. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta istentiszteletben, az alázatoskodás és a test, azaz (szomato) egész lényünk sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Más értelmezés szerint: Mert ez a hústesti vágyakat nem tudja megfékezni) (Kol. 2,8-9.18.23)

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).