Zsoltár 26. szabadúlásért való könyörgés a világ romlottságából; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 26,1 Dávidé [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember]. »Végig Dávid zsoltára. Ítélj meg engem, [szolgáltass nekem igazságot] Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]! Mert én ártatlanságban [(tóm): tökéletességemben] éltem [(hálaḵ): jártam] és az Úrban [(jəhóváh): Jahvéban, az Örökkévalóban] bíztam ingadozás nélkül, [s bizalmam az Úrban nem rendült meg, meginogni, meglankadni nem fogok, és nem tántorgok]*

*És így folytatja imáját Dávid: „….Bírálj meg engem, [és szolgáltass nekem igazságot és történjék velem, és fizess énnékem] Uram, az én igazságom [teljes jogom] és ártatlanságom szerint [és mondj ítéletet fölöttem, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok]!” (Zsolt. 7,9).

„Ítélj meg engem a te igazságod szerint, (tégy igazságot) oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam (ne engedd, hogy kinevessenek)!” (Zsolt. 35,24).

Mert: „Aki az ő tökéletességében jár, (feddhetetlenül él) igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!” (Péld. 20,7).

És: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr” (Jer. 17,7).

Hiszen: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,31).

   

Zsolt. 26,2 Próbálj meg, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], és vizsgálj meg, mint az [(crp̄): ötvös, aranyműves az aranyat] és kutasd át, fürkészd ki, próbáld meg tűzzel veséimet és szívemet [(léḇ): bensőmet]*

*És így folytatja Dávid: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? (Nézd meg, nem járok-e téves úton) és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 139,23-24).

Zsolt. 26,3 Mert kegyelmed [(ḥeseḏ): szereteted, jóakaratod, jóindulatod, jóságod] szemem előtt van, és hűségedben [('ĕmeṯ): szilárdan, állandóan, biztonsággal] járok-kelek, és [(hálaḵ): élek]*

*És folytatja Dávid megvallását: „Az Úrra néztem, [az Úr van szemem előtt] szüntelen; mert jobb kezem felől van, [Ő áll jobbomon], ezért meg nem rendülök [meg nem tántorodom, meg nem ingok]. »Más fordítás: Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak« (Zsolt. 16,8).

„Szemeim mindenha [(támíḏ): szüntelenül, és állandóan] az Úrra [(jəhóváh): Jahvéra, az Örökkévalóra] néznek, [(ʿajin): reá tekintenek] mert ő húzza ki a tőrből lábamat [mert ő (jácá') szabadít ki a (rešeṯ) hálóból]” (Zsolt. 25,15).

 „… Hozzád emelem szemeimet (tekintetemet), oh te egekben lakozó (aki a mennyben laksz)! Ímé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!” (Zsolt. 123,1-2).

„Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. Hadd menjek be Isten oltárához, (Istenhez, akinek ujjongva örülök) vigasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerával, (hadd magasztaljalak hárfával) Isten, én Istenem!” (Zsolt. 43,3-4).

Zsolt. 26,4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, [(šavə' šávə'): gonoszság, jogtalanság, rombolás, pusztítás, hazugság, hiábavalóság embereivel] és alattomosakkal nem barátkoztam [(ʿálam bô'): elfordultam tőlük, elutasítottam őket és nem kerestem a közösséget velük]*

*Mert: „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1).

Ezért így figyelmeztet Az Úr: „[Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]! [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre]” (Péld 1,10.15). „A hitetleneknek útjára ne menj, [a bűnösök ösvényére ne lépj] se ne járj [és ne gyönyörködj, ne kedveld] a gonoszok ösvényét [és ne leld tetszésedet a rosszak útjában]. »Héber szerint: Hitetleneknek, vagyis [(rášáʿ): istentelenek, vagyis Isten nélkül élők ('óraḥ): módjával vagy eszközeivel (bô'): ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, hogy ('ášér 'ášar): szerencsés, sikeres légy, hogy életed prosperáló legyen, mert ez (ráʿ): rossz, hitvány és veszélyes (dereḵ): mód, és szokás«. [Héber szavak nélkül: Hitetleneknek, vagyis istentelenek, azaz Isten nélkül élők módjával vagy eszközeivel ne kerülj kapcsolatba, és ne illeszd be, mert ez rossz, hitvány és veszélyes mód, és szokás - hogy szerencsés, sikeres légy, hogy életed prosperáló legyen]” (Péld. 4,14).

Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3)

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak (Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).

„Mert nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige], belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).

Dávid is erről prófétál: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3)

„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek)! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Zsolt. 26,5 Gyűlölöm [(śáné'): utálom] a rosszak [(ráʿaʿ): rossz szándékúak, számítók, ártalmasak, gonoszok] társaságát [az összesereglett gonoszokat, a gonoszoknak (qáhál): gyűlését], és a gonoszokkal [az istentelenekkel, azaz az Isten nélkül élő hitetlenekkel] együtt nem ülök [és nem időzöm]*

*És Dávid újra -és újra megvallja, hogy: „Gyűlölöm a hazug hiúságok (a hazug bálványok) híveit, és csak az Úrban bízom én” (Zsolt. 31,7).

„Az állhatatlanokat, (és a kétszínűséget) gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem. Igaznak tartom azért minden határozatodat, (és mindenben helyeslem utasításaidat) és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm” (Zsolt. 119,113.128).

Azokat: „Akik gonoszul szólnak felőled, (csalárdul beszélnek rólad) és nevedet hiába veszik fel, (és hazugul mondják ki) a te ellenségeid. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat (támadóidat) ne utáljam-e? Teljes gyűlölettel (határtalanul) gyűlölöm őket, (hiszen nekem is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139,20-22).

És Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy ki az ellenség: „… a ti ellenségetek, az ördög …” (1 Pét. 5,8)

Zsolt. 26,6 Ártatlanságban, és [(niqqájón niqqájôn): tisztaságban] mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom [és (sáḇaḇ): úgy járom körül oltárodat] Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]!

Zsolt. 26,7 Hogy hallatós [(tôḏáh): hangos hálaadó] szóval [hangos hálaéneket zengve] dicsérjelek téged, és [hangosan hirdessem dicsőségedet] és elbeszéljem [felsoroljam] minden csodatettedet*

*És Dávid újra -és újra dicséri az Urat: „Dicsérlek [dicsőítlek, magasztallak, hálát adok] Uram [jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] teljes szívemmel, [és szívem mélyéből]. [Elbeszélem], és hirdetem minden csodatételedet [nagy, és csodálatos tetteidet]” (Zsolt. 9,2).

Dicséri Istent kegyelméért, szabadításáért: „Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad életemet a sírból” (Zsolt. 86,12-13)

És ezért: Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az én Istenemnek, amíg vagyok!” (Zsolt. 104,33)

Dávid - a szeretett - magasztalja a szellemi lények előtt, és a gyülekezetben: „Dávidé. Magasztallak téged (Uram) teljes szívemből; (Az angyalok színe előtt énekelek neked). Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért, igazságodért, és (hűséges szeretetedért); mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet (a Te Igédet) (Zsolt. 138,1-2).

Dicséri a gyülekezetben nagy tetteiért: „(Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban” (Zsolt 111,1-2).

Ézsaiás minden népet arra buzdít, hogy dicsőítsék az Urat: „Emeljék fel szavukat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben” (Ésa. 42,11-12).

Zsolt. 26,8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét. [Héber: URam, (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló, szeretem házadat, és ('áhéḇ 'áhaḇ): gyönyörködöm (bajiṯ): sátradban, ahol (máʿín máʿôn): laksz, dicsőséged (káḇóḏ káḇôḏ): fenséged (mišəkán): sátorának] (máqômáh máqóm máqôm): helyét]*

*Ezért így folytatja Dávid: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét (láthassam, milyen jóságos az ÚR) és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (az ő sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében, (sátra mélyén) sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem)” (Zsolt. 27,4-5).

„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozom én hozzád, oh Isten! Szomjúhozom Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?” (Zsolt. 42,2-3).

„Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, (sóvárog) sőt emésztődik (eleped) lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela” (Zsolt. 84,2-5).

„Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén (erő és ékesség van szentélyében). Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet (Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát)! (Zsolt. 96,5-7).

És az Úr válasza: „Szüntelen égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a gyülekezet sátorának ajtajánál (a kijelentés sátrának bejáratánál) az Úr előtt, ahol megjelenek (és kijelentem magam) néktek, és beszélek veled. Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsőségem által” (2 Móz. 29,42-43).

Salamon ezt tudta: „És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat (a templomot), Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát. És az Izráel fiai mindnyájan látták, amikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, (a templomra) és arccal leborulának a föld felé a padlózatra, (ezért arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra) s imádák és tisztelék (és magasztalják) az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való (és örökké tart szeretete)!” (2 Krón. 7,1-3).

Zsolt. 26,9 Ne sorozd [ne rekeszd] a bűnösökkel együvé lelkemet, [engem] sem életemet a vérszopókkal [a vérontókkal] együvé. [Héber szerint: Ne veszíts, ne ragadj el engem az istentelenekkel, az Isten nélkül élőkkel, sem életemet a vérengző, a gyilkos emberekkel]*

*És ismét: „Ne számlálj (ne sorolj) engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság (rossz szándék) van szívükben” (Zsolt. 28,3).

Zsolt. 26,10 Akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. [Más fordítás: (jáḏ): Erőszak, gonoszság tapad a kezükhöz, és (zammáh zimmáh): elgondolásuk, tervük, szándékuk gonosz. Jobbjuk kész a megvesztegetésre és az ö jobb kezük rakva ajándékokkal].

Zsolt. 26,11 Én pedig ártatlanságban, és [(tóm): tökéletességben]  (jálaḵ): jártam, ments  meg [(páḏáh): válts meg, szabadíts meg, őriz meg] és könyörülj rajtam, és [(ḥánan): találjak kegyelmet Nálad]*

*És így folytatja Dávid: „Ments ki engem (szabadíts ki) a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem” (Zsolt. 31,5).

„Jöjj, légy közel hozzám és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!” (Zsolt. 69,19).

Zsolt. 26,12 Lábam megáll igazsággal, és [(ʿámaḏ míšór míšôr): erősen áll az igazságban, egyenes úton járva]. Áldom [(brḵ): térdet hajtva dicsérem, magasztalom] az Urat a gyülekezetekben [(maqəhéláh maqəhél): kihívottak közösségeiben]*

*És így folytatja Dávid: „Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, (és nem zárom be számat) te (jól) tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; (beszélek hűségedről és szabadításodról) nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat (szeretetedet és hűségedet) a nagy gyülekezetben” (Zsolt. 40,10-11).

És: „Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek” (Zsolt. 35,18).