"Amit nektek a sötétben
mondok; a világosságban mondjátok, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről
hirdessétek" (Mt 10,27).
Időnként átvezet minket Isten
a sötétség iskoláján, hogy megtanuljunk Őreá figyelni. Az énekes madarakat a
sötétben tanítják énekelni; minket Isten a keze árnyékába helyez, míg
megtanulunk Őreá figyelni. "Amit néktek a sötétben mondok..." -
ügyelj arra, hol tesz át Isten a sötétbe, és amikor ott vagy, ki ne nyisd a
szád! Talán éppen most vesz körül a sötétség körülményeid folytán vagy Istennel
való életedben? Akkor maradj nyugton. Ha a sötétben kinyitod a szádat, hamis
hangnemben szólalsz meg: a sötétség a figyelés ideje.
Másoknak se beszélj róla, ne
keresd könyvekben, mi lehet a sötétség oka, hanem figyelj felfelé, mint aki
hallgatózik. Ha másoknak beszélsz, nem hallod meg, amit Isten mond. Amikor
homály vesz körül, figyelj, és Isten drága üzenetet ad majd neked valaki
számára, amikor majd újra kijutsz a napfényre.
Minden sötét időszak után
örömünk megalázottsággal keveredik össze - Ha csak örömünk van, kérdés, hogy
hallottuk-e egyáltalán Istent -, örülünk annak, hogy hallottuk a szavát és
megaláz, amiért olyan sokára hallottuk meg: "Milyen nehezen értettem meg!
Pedig Isten napokon és heteken át mondta."
Most adhatja meg Isten neked
a megalázkodás ajándékát és vele együtt a szívnek azt a szelídségét, amely most
már mindig kész Istenre figyelni.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.