Bob G. Wood: SÁROS CIPŐK?

Ef 3,14-21.

14 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, 15 akiről nevét kapja minden
nemzetség mennyen és földön: 16 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága
szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Szelleme
által; 17 hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben
meggyökerezve és megalapozva, 18 képesek legyetek felfogni minden
szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19 és
így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét,
hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. 20 Aki
pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy
gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: 21 azé a dicsőség az
egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké.
Ámen.

                            SÁROS CIPŐK?

       Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a
világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és
árnyéknak váltakozása. (Jak 1,17)

       Egy régi vicc két emberről szól, akik Mózes mögött haladtak a Vörös
tengeren keresztül, amikor Isten kettéválasztotta a vizet. Egyikük azt
mondta a másiknak: "El tudod azt képzelni, hogy mit tesz ez a sár a
saruinkkal? Biztos tönkremennek!"

       Sokan hasonlítunk a történetbeli emberhez. Annyira a negatív dolgokra
és életünk aggodalmaira koncentrálunk, hogy a körülöttünk lévő csodákat
és áldásokat észre sem vesszük.

Panaszkodunk a hideg, esős időjárásra, a csöpögő fürdőszobai csap miatt, munkahelyünkön a nehéz emberekre, és a nagy forgalomra. Ugyanakkor természetesnek vesszük, vagy figyelmen kívül hagyjuk Isten sok-sok áldását, amiben naponta részesülünk - a családtól és barátoktól kapott szeretetet, a meleg száraz otthonunkat, biztonságos állásunkat, és hogy Istent tetszés szerint szabadon imádhatjuk.

       Isten képes mérhetetlenül többet tenni, mint amit mi kérünk és
elképzelünk (Ef 3,20).

A hit nem a pillanat problémáira koncentrál, hanem a mindennapok áldásaira.

       Imádság: Drága Istenünk, bocsáss meg, hogy áldásaidat természetesnek
vesszük. Nyisd meg szemünket, és szívünket, hogy hálát adjunk jóságod
sokaságáért. Ámen.

       Választhatunk, hogy a sárra, vagy a csodákra figyelünk.

       Bob G. Wood (Tennessee, USA)

www.csendespercek.hu