Példabeszédek 5. Fejezet: Kerüld az idegen asszonyt, a hamis egyházat! (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Péld. 5,1 [Szerelmes] Fiam! az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre [(tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes szavaimra, értelmezésemre] hajtsd [(náṭáh): fordítsd] a te füledet^*

*A Szent Szellem kijelenti, hogy miért fontos Isten Igéjére figyelni, azt el nem hagyni, hanem megőrizni: „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!” (Péld. 1,8-9)

Mert vezet, őriz és beszélget veled: „Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a figyelmeztető intés. Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,20-24)

Mert okossá tesz: „A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre” (Péld 15,5)

Mert örök élet beszéde ez, amely a hústestnek is gyógyulást, orvosságot és teljes egészséget ad: „Fiam, az én szavaimra (logosz = Ige) figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben, mert életet (dzóé = örök életet) adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek (szarx = hústest)” (Péld. 4,20-22).

Péld. 5,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék [Más fordítás: Maradj megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az oktatást, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon].

Péld. 5,3 Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye*

*Csak az menekül meg a hamis egyháztól, az idegen asszonytól: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2)

Mert: „...a bölcsesség megment a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik” (Péld. 2,16)

És Ő: „...őriz meg a gonosz asszonytól téged, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld. 6,24)

Mert a hamis egyháznak, a gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok” (Zsolt. 55,22).

Péld. 5,4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]*

*A Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja: „És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)

A hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld. 6,26-28)

Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).

Péld. 5,5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba]*

*Isten azt kéri, hogy az Ő Igéjére figyeljünk: „Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le” (Péld. 7,24-27)

Kijelentés a Szent Szellem által megelevenített Igéről: „De a bölcsesség megszabadít téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik, Aki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik; Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, és nem találnak rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,16-19) .

Péld. 5,6 A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod].

Péld. 5,7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől].

Péld. 5,8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének   (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj]*

*Ezt pedig úgy teheted meg, ha: „Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled. Mert lámpás a parancsolat, fény a tanítás, életre vivő út a figyelmeztető intés. Ez őriz meg a gonosz asszonytól, az idegen asszony hízelgő nyelvétől. Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete! Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol. Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét. Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik” (Péld. 6,20-26.32-33)

Megismétli az Úr a kijelentést: „Fiam, őrizd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat zárd magadba. Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”. Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől” (Péld. 7,1-5).

Péld. 5,9 Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak«*

*És folytatódik a kijelentés: „Aki pedig idegen asszonnyal paráználkodik, vagyis szövetséget tör - bolond, és esztelen; mert annak szíve - bensője - szűkölködő lesz. Aki magát el akarja veszteni, el akarja pusztítani, az cselekszi ezt! Vereséget és gyalázatot nyer, csapás és szégyen éri őt, és az ő gyalázata el nem töröltetik” (Péld. 6,32-33).

Péld. 5,10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében*

*Így folytatódik a kijelentés, „A bölcsesség-szerető ember ('áhéḇ 'áhaḇ): aki gyönyörködik a bölcsességben) megvidámítja az ő atyját; aki pedig a paráznákhoz adja magát, azaz (zánáh): paráználkodik, házasságot tör, vagyis idegen istent követ, és ebben (ráʿáh): gyönyörködik, és ebben  leli örömét, ('áḇaḏ): elpusztul, megsemmisül”(Péld. 29,3).

Mert: „a Krisztus Jézus, adatott nékünk bölcsességül Istentől” (1 Kor. 1,30).

Ezért azt tanácsolja a Szent Szellem, hogy: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt. 37,4).

Péld. 5,11 Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed].

Péld. 5,12 És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Nem erősül meg ember az istentelenséggel, a (rešaʿ): gonoszsággal; az igazaknak (a megigazultaknak) pedig gyökerük (nem remeg) és ki nem mozdul” (Péld. 12,2-3).

Az Isten nélkül élőkről pedig így hangzik a kijelentés: „… a gonoszok világossága kialszik (eloltatik, elhamvad), és nem fénylik az ő tüzüknek lángja. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette (mécsese kialszik mellette). Erős léptei aprókká lesznek (megrövidülnek és saját tervei) és saját tanácsa rontja meg (buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár (és kelepcébe kerül). A sarka tőrbe akad, és kelepce fogja meg őt (és hurok feszül rá). Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik (és kergetik) őt lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság (szerencsétlenség, baj, csapás, romlás) leselkedik oldala mellett. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje (a halálos betegség). Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. (Más fordítás: El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé). Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára (lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről (lefonnyad) levágatik az ága. Emlékezete elvész (eltűnik) a földről, még az utcákon sem marad fel a neve. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent (aki nem akar Istenről tudni)” (Jób. 18,5-21).

Péld. 5,13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!

Péld. 5,14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem [és végső bajba nem jutottam] a (qáhál): közösség (ʿéḏáh): összejövetelének közepette [Más fordítás: Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt]!

Péld. 5,15 Igyál vizet a te kutadból, [csak azt, ami a saját kutadban buzog fel] és a te forrásod közepéből folyóvizet*

*FORRÁS. (héb. ajin): Az igazi élővíz (= folyóvíz) forrása maga Isten. A templomban (a Krisztus testében, azaz: a gyülekezetben) életadó forrás fakad fel, az Édenhez hasonlóan. A kút (héb. beér): sokszor a forrásból táplálkoznak, ezeket nevezi az Ige: a forrásból táplálkozó kutaknak, helyesebben: ’élő vizű kutaknak’: átvitt értelemben a kút a kedves, a feleség - az eklézsia - jelképe; a szűk kút az idegen asszony, a hamis vallás.

Péld. 5,16 Kifolyjanak-é [(púc): kibuggyanjanak, kiömöljenek, kiáradjanak-e] a te forrásid, az utcákra [(ḥuc ḥúc): a puszta földre, a szabadba] a te vized folyásai? [ne osztogasd vizedet az utcákon].

Péld. 5,17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled [ne oszd meg másokkal; és ne osztozzanak veled idegenek, rajtad kívül senki máséi; a kívül valók ne osztozzanak, és ne részesüljenek veled]*

*A Krisztus menyasszonyáról (az eklézsiáról) így beszél a Vőlegény: „Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút” (Énekek. 4,12).

Péld. 5,18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének, [akit ifjúkorodban elvettél]*

*A testi emberhez így szól az Úr: „Éld (élvezd) életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló (mulandó) életednek minden napjaiban, amelyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak (te mulandó életednek) minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, mellyel munkálkodsz (amit fáradsággal végzel) a nap alatt” (Préd. 9,11).

Mert: „Megnyerte a jót, aki talált feleséget, (az kincset talált) és elnyerte az ÚR jóakaratát” (Péld. 18,22).

Ugyanis: „A ház és marha (a vagyon) atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség” (Péld. 19,14).

Péld. 5,19 A szerelmes szarvas, és [igen] kedves [bájos] zerge; [lészen tenéked a te feleséged, veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén] az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen [Más fordítás: Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel]*

*Az eklézsiához így szól az Úr: „A te két emlőd olyan, mint két őzike, mint gazellapár, amelyek a liliomok közt legelnek” (Én. 4,5).

„Siess hozzám, szerelmesem, hasonlóan egy gazellához vagy egy fiatal szarvashoz, a balzsamillatú hegyeken!” (Énekek. 8,14).

De az újonnan megtértekre vonatkozóan így rendelkezik Isten: „Az elöljárók pedig szóljanak a népnek, mondván.... kicsoda olyan férfi, aki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harcban, és más valaki vegye azt el” „Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az ő házában, és vidámítsa a feleségét, akit elvett. (5 Móz. 20,5-7;  24,5).

Péld. 5,20 És miért bujdosnál [és miért (šáḡáh): bolyongnál] fiam, az idegen, a [(zúr): nem hozzád tartozó] után, és ölelnéd keblét az [(náḵərí): ismeretlen] idegennek? [Más fordítás: Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén]?

Péld. 5,21 Mert az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szemei előtt vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli [és minden ösvényeiket (pálas): mérlegeli]*

*Jób is megvallja, hogy: „Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja”(Jób. 34,21)

Jeremiás megvallása: „...te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz” És Isten válasza: „Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és nem maradhat rejtve bűnük szemem előtt” (Jer. 32,18-19; 16,17)

 Dávid megvallása: „Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered” (Zsolt. 119,168)

A Szent Szellem újra és újra kijelenti, hogy: „Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli” „Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők” (Péld. 15,3; Jób. 34,22)

És az apostolon keresztül jelenti ki az Ige, hogy ki az, aki szemmel tarja a mi útjainkat: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk” „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke / díjkiosztó emelvénye elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (Zsid. 4,13; 2 Kor. 5,10)

Ezt az Istent csodálja és dicséri próféciájában Dávid: „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság” (Zsolt. 139,4.11-12).

Péld. 5,22 A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. »Héber szerint: A saját (ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ): csalja tőrbe, és ejti foglyul az Isten nélkül élőt, mégpedig mindenkit saját céltévesztése«*

*Mert: „Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll” (Zsolt. 7,17)

Mivel nem fogadták el az Igazat: „A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat” „Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsukból megelégednek” „Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén” (Zsolt. 34,22; Péld. 1,31;Jób. 18,9-10).

A Szent Szellem többszörösen kijelenti azt a törvényszerűséget, hogy: „...a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8)

„Aki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik” (Péld. 22,8)

Nem csak a gonosz cselekedetek, hanem a hazug – vagyis az igével ellentétes – beszédekre is vonatkozik ez a törvényszerűség: „Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel” Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Péld. 6,2; 18,20-21)

Pál apostol is felhívja a hívők figyelmét erre a törvényszerűségre: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]. Mert aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a (hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást aratni]; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. [Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti) életet]” (Gal. 6,7-8). Egy előképben így mutatja be a Szent Szellem ezt a törvényszerűséget: „Felakaszták azért Hámánt a fára, amelyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja” (Eszt. 7,10).

Péld. 5,23 Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár): tanítást, útmutatást, meghal [(mámôṯ): elvész, elpusztul] tudomány híján. Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította]. Emiatt támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága romlásba dönti, és csapdába kerül]*

*Akik nem fogadták meg / és be az Igét, vagyis Isten nélkül élnek, azokat nincs aki megvédelmezze, ezért: „Összeomlik sátruk (testük), meghalnak bölcsesség nélkül” (Jób. 4,21)

Isten Igéje bolondnak és esztelennek nevezi azokat, akik Isten nélkül élnek, és a következményt is eléjük tárja: „...a bolondok ...meghalnak esztelenségük miatt” „...a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja” „...az istentelenség ...elveszíti a bűnöst” „...önnön istentelenségében esik el az istentelen” (Péld. 10,21; 11,3; 13,6; 11,5)