Példabeszédek 5. fejezet: Kerüld az idegen asszonyt, a hamis egyházat! (szerkesztett)

Péld. 5,1 [Szerelmes] Fiam! az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre [(tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes szavaimra, értelmezésemre] hajtsd [(náṭáh): fordítsd] a te füledet.

Péld. 5,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék [Más fordítás: Maradj megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az oktatást, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon].

Péld. 5,3 Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye.

Péld. 5,4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard].

Péld. 5,5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás, és halál felé visz az ő járása, léptei a holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel tart a sírba].

Péld. 5,6 A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres, prosperáló] életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei változók és megismerhetetlenek, eszedbe nem veheted. Nem az élet ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod].

Péld. 5,7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől].

Péld. 5,8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének   (peṯaḥ): ajtajához közel sose kerülj].

Péld. 5,9 Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak«.

Péld. 5,10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében.

Péld. 5,11 Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen  [('aḥăríṯ): később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj] amikor megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed]. »Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik (báśár): húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed].

Péld. 5,12 És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt] és a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar): gondolnod és mondanod magadban (śáné'): gyűlöltem, utáltam (músár): a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh): az érveknek, ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam, kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm].

Péld. 5,13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet, és [miért nem figyeltem oktatóimra]!

Péld. 5,14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem [és végső bajba nem jutottam] a (qáhál): közösség (ʿéḏáh): összejövetelének közepette [Más fordítás: Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt]!

Péld. 5,15 Igyál vizet a te kutadból, [csak azt, ami a saját kutadban buzog fel] és a te forrásod közepéből folyóvizet.

Péld. 5,16 Kifolyjanak-é [(púc): kibuggyanjanak, kiömöljenek, kiáradjanak-e] a te forrásid, az utcákra [(ḥuc ḥúc): a puszta földre, a szabadba] a te vized folyásai? [ne osztogasd vizedet az utcákon].

Péld. 5,17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled [ne oszd meg másokkal; és ne osztozzanak veled idegenek, rajtad kívül senki máséi; a kívül valók ne osztozzanak, és ne részesüljenek veled].

Péld. 5,18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének, [akit ifjúkorodban elvettél].

Péld. 5,19 A szerelmes szarvas, és [igen] kedves [bájos] zerge; [lészen tenéked a te feleséged, veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén] az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen [Más fordítás: Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel].

Péld. 5,20 És miért bujdosnál [és miért (šáḡáh): bolyongnál] fiam, az idegen, a [(zúr): nem hozzád tartozó] után, és ölelnéd keblét az [(náḵərí): ismeretlen] idegennek? [Más fordítás: Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén]?

Péld. 5,21 Mert az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szemei előtt vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli [és minden ösvényeiket (pálas): mérlegeli].

Péld. 5,22 A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. »Héber szerint: A saját (ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ): csalja tőrbe, és ejti foglyul az Isten nélkül élőt, mégpedig mindenkit saját céltévesztése«.

Péld. 5,23 Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár): tanítást, útmutatást, meghal [(mámôṯ): elvész, elpusztul] tudomány híján. Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította]. Emiatt támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága romlásba dönti, és csapdába kerül].