Ige: Az Úr szolgája mit kell, hogy tanítson, és mit kell hírül adnia.

Hallottunk arról a szeretetről: „ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes, Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges, megbízható rabszolgája tiérettetek, és ti köztetek a Krisztusnak* (Kol. 1,7)

*Epafrás hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált, és aki nem hagyta őt el a fogságban sem: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztus Jézusnak rabszolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában és Jerápolisban vannak” (Kol. 4,12-13)

„Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban” (Filem. 1,23)

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).

 „Aki meg is jelentette, megmutatta, bebizonyította, leleplezte nékünk a ti Szellemben való Isten szerinti szereteteteket. [Más fordítás: „S aki velünk is megismertette azt a szeretetet, mely a Szellem által bennetek lakik]* (Kol. 1,8)

*Mert már megmutatkozik: „… a Szellemnek gyümölcse: amely a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22)

Mégpedig az az Isten szerinti szeretet, amely: „… hosszútűrő, nagyon türelmes, Szó szerint: haragos indulatot megfékez, kegyes, jóságos, kedves, szeretetre méltó. A szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng, nem lép fel vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, és nem henceg. Nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát. Nem cselekszik éktelenül, vagyis nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó. Nem illetlen. Nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit, javát. Nem gerjed, nem lobban haragra nem bőszül fel, nem válik ingerültté. Nem rója, nem számítja fel, nem tartja számon a rosszat, sérelmet, nem is gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent elhisz, mindig bizakodik, mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad, és kitartással tűr, mindenben állhatatos.  A szeretet soha el nem fogy, nem szűnik meg soha, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem merül ki” (Kor. 13,4-8)

„És azért imádkozom, és könyörgök, hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék, és gyarapodjon ismeretben, teljes igazi megismerésben. Tudományban, megértésben, és minden értelmességben. A teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben, érzékelésben” (Fil. 1,9)

És „… az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13).