Ige: Az igéről.

 „Mert bizony, ámen, úgy van, ahogy mondom néktek, míg az ég és a föld el nem múlik, hanem fennáll, és meg nem semmisül, a törvényből, vagyis Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. És egy i betű vagy egy vesszőcske, azaz egyetlen írásjel sem vész el és nem veszíti érvényét, amíg minden be nem teljesedik, és amíg csak minden meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz* (Mát. 5,18)

*Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből azaz: Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki egy pontocskának elesni.

(Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17).

Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33).

Dávid így prófétál: „Uram (JHVH=Jehova)! Örökké szilárdan megmarad a te igéd a mennyben, akár az ég” (Zsolt. 119,89).  

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden hústest csak fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt, mert elhervadt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony csak fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt, mert elhervadt a virág; de Istenünk beszéde igéje mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden hústest olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége, méltósága, megbecsülése, dicsérete olyan, mint a fű, mint a mező virága. Elhervad, és megszárad a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, vagyis ez a beszéd pedig az Evangélium, amely néktek hirdettetett” (1Pét 1,24-25).

Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és az ő igazsága a fiaknak fiain, vagyis még az unokáikkal is. Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével” (Zsolt. 103,17-18).