Ige: Ábrahám gyermekei követik atyjukat, és:

 „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, azaz megigazulásul, mert Isten őt a hite miatt fogadta el igaznak*(Gal. 3,6)

*Az Úr ígéretet tesz Ábrámnak, aki erre így válaszol: „És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkül járok, gyermektelen vagyok, és az, akire az én házam száll, aki az én házamat  örökli, az a Damaskusbeli Eliézer. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje vagyis a házamnál született szolga lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ő lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból, aki tőled származik, ő lesz a te örökösöd. És kivivé, kivezette őt az ÚR, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat meg tudod számlálni; - és monda néki: Így lészen a te magod. És hitt Ábrám az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul, és az Úr ezért igaznak fogadta el őt” (1 Móz. 15,2-6)

Pál apostol idézi a kijelentést: „Mit mondjunk tehát, mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert volna hústest szerint Ábrahám, a mi hústest szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, vagyis a tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt. Csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az Írás? Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul, és ez megigazulására szolgált” (Róm. 4,1-3)

És miután Isten megigazulttá tesz, ezután jönnek a hit cselekedetei: „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?  Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)

 És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róm. 4,17)

És tovább folytatódik a kijelentés: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy induljon el, és menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, amelyet örökségül fog kapni, és elindult és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által telepedett le, és lakott az ígéret földén, mint idegenben - mint idegen országban, - sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró, vagyis azt a szilárd alapokon nyugvó várost, melynek tervezője, építője és alkotója az Isten. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket kapta. Ábrahám készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta őt, akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván, és ugyanis azt tartotta, és biztosra vette, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen, mintegy előképül visszanyerte aki így a feltámadás példájává lett” (Zsid. 11,8-10).