Korán kelő vagyok. Szeretem a hajnal csendjét, amikor még nem
nyomaszt a napi teendők súlya, és nem zaklatnak a rohanó események. Ilyenkor a
legjobb imádkozni, elmélkedni az Úr Igéjén.
Ma is ezt tettem, és a sötétben különös érzéseket keltett
bennem, ahogy az ablakon kinézve láttam, hogy itt-ott, egymástól távol,
felkapcsoltak egy-egy lámpát. A még éppen csak derengő hajnal homályában azt
jelezték, hogy ott is felébredt valaki.
(Ha néhány órára teljesen megszűnne az elektromosság a földön, mekkora
értéke lenne a fellobbanó lángoknak!)
Elgondolkodtam, milyen bátorító, amikor napjaink bűnnel és
tévelygéssel terhelt világában meglátunk – vagy meghallunk – egy
"világító" testvért, aki útjelző, sőt hangosan kiáltó, ébresztő szó
az éjszakában, de bátorítás is azoknak, akik gyötrődnek a szellemi elhajlások
miatt, hogy nincsenek egyedül küzdelmeikben.
„Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem
hogy fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”
Máté 5:15.
2014. október
18.
Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/legyunk-feny-.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.