A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról:

„… Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, a teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).

Mert Ő a Teremtő, és Ő a Megváltó: „Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [aki asszonytól született], aki törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott], Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5).

Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15.17).

Barabás éneke.

Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje:

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézs. 48,17)

Az Úr ígérete:

Bármilyen csapással sújtja a sátán e világot, az Úr azt ígérte, hogy:

De különválasztom azon a napon az én népemet, mert én vagyok az Úr ezen a földön is. És különbséget teszek az én népem között és a világ népei között” (2 Móz. 8,22-23)

Imádság:

Uram!

Népünkért könyörgök, hogy igazán ismerjünk Téged. Tudom, hogy a magyarok Istene, nem Jézus Krisztus Atyja, nekünk pedig Rád van szükségünk Urunk, aki teremtő, megváltó, gondviselő, szabadító Úr vagy. Úr Jézus csak Benned nyerhető el az a békesség, amit adni akarsz számunkra. Minden más hamis békesség, vagy egyenesen békétlenség. Így áldd meg nemzetünket. Jézus Nevében kérlek Atyám! Ámen

Békesség.

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.  (Filippi 4:6-7)

Isten Igéje imádkozó életfolytatásra bíztat bennünket. Ez az élő Istennel való szoros kapcsolatot jelenti. Belegyökerezést az Úrba, az Ő akaratának keresését és megcselekvését. Ennek pedig következménye van személyes életünkre nézve, melyet így fogalmaz meg az apostol: és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Az imádkozó élet Istenre hangolt emberi élet valójában. Ennek pedig következménye egy olyan béke, melyet senki és semmi nem adhat számunkra, csak az Úr Jézus Krisztus. Ő azt mondta búcsúbeszédeiben tanítványainak, hogy Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Ez a békesség a mindenkori tanítványoké lehet. De milyen békesség ez?

Nézzünk rá két példát a Szentírásból! Biztosan emlékszünk arra a történetre, amikor a tanítványok hajója viharba kerül, és Jézus is ott van a hajóban, csak éppen alszik. A tanítványok mindent megtesznek azért, hogy mentsék a menthetőt, de nem bírnak a természet erőivel, és a legvégsőnek tűnő pillanatban felébresztik Jézust, aki szavával lecsendesíti a tomboló vihart és megkérdezi övéit: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Itt e történet kapcsán most „csak” arra csodálkozzunk rá, hogy Jézus a vihar ellenére milyen békésen aludt. Ez tényleg nem mindennapi békesség – mondhatjuk őszinte csodálattal.

Aztán gondoljunk arra, amikor Jézust elfogják, kivallatják, elítélik, és ahogyan meghal a kereszten. Semmi teátrális jelenet, semmi kiakadás, ordítozás, méltatlankodás. Mert Ő ezért jött, és ilyen megmagyarázhatatlan isteni békességben hordozta el ezeket az eseményeket.

Tehát a Jézus békessége azért különleges, mert nem függ a körülményektől. Nincs rá kihatással sem az anyagi, sem a politikai helyzet, sem semmi más. Ilyet kívánok mindnyájunknak! Ennek lehetősége ott van előttünk: imádságos életfolytatás, belegyökerezés az Úrba, újra és újra hálával elé tárni kéréseinket, bízni Benne és a körülményeinktől független békességünk lesz. Vagy már van is?

Parzsák László - Isren Jó, gyógyító! ('God is Good'.....!)

Mit jelent szeretni?

„Szeretni Istent mindenekfelett és önzetlenül egymást - ez a legjobb ajándék, melyben mennyei Atyánk részesíthet. Ez a szeretet nem pillanatnyi fellángolás, hanem isteni alapelv, állandó erő. A meg nem szentelt szívben nem fakadhat; nem is teremhet meg benne. Csak abban a szívben találjuk meg, melyben Jézus uralkodik. "Mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket." Szívben, melyet az isteni kegyelem megújított, minden cselekedet indítórugója: a szeretet. A jellemet átalakítja, fékezi az ösztönöket, uralja a hajlamokat és nemesíti a törekvéseket. Ha ezt a szeretetet szívünkbe fogadjuk, életünket megédesíti, és nemesítő befolyást áraszt egész környezetünkre.” 

Guti Tünde: LÁBAIDNÁL IDŐZVE

Uram! Megvizsgáltál és ismersz.

Tudod, csak arra vágyom, hogy lábaidnál időzve mindent átértékelhessek, lelkem meggyógyuljon, mindent elengedve igazságodért.

Messziről érted gondolataimat, melyekből kiég a salak szent tüzedben. Szívem szárnyakat bont feléd, s betelve irgalmas szereteteddel, friss reménnyel szolgálhatok azok felé, akik elgyötörve roskadoznak vallásos romok alatt, nélkülözve helyreállító jóságodat.

Állomás és összegzés, zárszámadás most ez a csendes Rád figyelés.

Még nyelvemen sincs a szó, s Te már egészen érted azt, Uram.

2014. augusztus 13.                                                     

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/labaidnal-idozve.html

Mai Ige

Ma az egyetlen feladatod az, hogy azt válaszd, amit Isten választott számodra, hogy igent mondj arra, amit ő eltervezett neked.

Idézet a "Győzelem a lelki életben felett" c. kiadványból
http://maiige.hu/tovabbi_kiadvanyok

Mai Ige

„Rendeltetésed van, úgyhogy ne neheztelj Istenre, és ne is utasítsd vissza tervét.”

www.maiige.hu

Hit Gyülekezete - Szerettél már rég

Spurgeon: Kimenni örömmel

Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz" (5Móz 33,18).

Az Ószövetség áldásai nekünk is szólnak, mert mi Isten népe vagyunk, akik Őt szellemben imádjuk, és nem a testben bízunk. Zebulon örvendezhet, mert az Úr megáldja útrakelését. A Zebulonnak szóló áldás nekünk is ígéretet jelent. Amikor útra kelünk, elindulunk, lehet örömre okunk.

Ha elutazunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, Isten gondviselése kísér minket. Ha távoli országba költözünk, az Úr velünk van a szárazföldön és a vízen egyaránt. Ha elindulunk misszionáriusnak, Krisztus így biztat: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig°' (Mt 28,20). Mikor nap mint nap munkába indulunk örömmel mehetünk, mert tudjuk, Isten velünk lesz reggeltől estig.

Olykor persze szorongást érzünk induláskor, mert nem tudjuk, mi vár ránk. Ilyenkor ez az áldás jó szolgálatot tehet és felvidíthat minket. Így mikor utazáshoz csomagolunk, csomagoljuk be" ezt az Igét is. Tegyük a szívünkbe, és ott őrizzük. Sőt, mondjuk el újra meg újra, míg örvendezve énekelünk. Szedjük fel énekelve a horgonyt, lépjünk fel zsoltárt énekelve a vonatra (kocsiba)! Legyünk örvendező nép, akik minden alkalommal boldogan dicsérik az Urat.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Trudel: Az adakozás

Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál!

Szólj igazat, betörik a fejed!

„Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot.”

Példabeszédek könyve 12:17

Szavak áradata vesz körül napról-napra. Mondod, és kapod, hallgatod és kiáltod, magadban tartod, vagy épp pirulva súgod valakinek a fülébe. Egyik könnyű, másik kimondhatatlanul súlyos, egyik gyógyít, másik sebet ejt, egyik épít, míg a másik lerombolja az évezredes várakat. Egyik életet, reményt ad, míg a másik elveszi azt is, amiről nem is sejtetted, hogy a tiéd, és üres kézzel küld a híd alá. 

Mondd, hogyan gazdálkodsz a szavaiddal? Mit mondasz ki, kinek, miért, hogyan, milyen körülmények között? Mi a fontos, hogy te elmondhasd, vagy az, hogyan fogadja a másik, mit jelent neki? Lehet, hogy szerinted fontos, hogy szerinted ez az igazság, de közben a másik belerokkan a súlyába, és elveszíti az összes talajt lába alól. 

Isten ma reggel arra kér, hogy szólj igazat! Képviseld az igazságot, de ne légy kegyetlen. Állj a Jó oldalára, és legyen együttérző szíved. Mielőtt beszélsz, mielőtt elengeded börtönükből féltve őrzött szavaidat, gondold végig, milyen utat járnak be, és mit hagynak maguk után? 

Kérj bölcsességet Istentől, kérd, hogy az Ő erejével tudj beszélni! Azzal az erővel, ami ha kellett, kimondta a kemény igazságot, de ha kellett, bocsánatot adott a legbűnösebbnek is. Az az erő, ami felemelte a gyermekek egyszerűségét a versengő tanítványok fölé, és példát adott mindenki számára. Az az erő, ami tudta, mikor van ideje a beszédnek és ideje a hallgatásnak. Mikor van ideje a példázatnak és mikor a nyílt, egyenes beszédnek. Mikor van ideje prédikálni és mikor csak egy szót szólni: Elvégeztetett. Isten Ereje! 

Kívánom, hogy az előtted álló héten ez vezessen téged, és szólj bölcsen, szólj igazán, szólj Isten erejével! 

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/08/szolj-igazat-betorik-fejed.html

Mai Ige

„A csönd eltereli a hangsúlyt a szavakról és olyan meghittséget épít, ahol a szavakra nincs többé szükség.”

www.maiige.hu

BIBLIA

Jézus leplezetlen szeretete az Énekek énekében 1. 388. rész

Jézus leplezetlen szeretete az Énekek énekében 2. 389. rész

Ferencz István Dícséretek: Nincs más út

Zsoltár 24. A megigazultak dicsõséges Királya. (héberrel és kapcsolódó igékkel);

Zsolt. 24,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő, főember] zsoltára. [dicsőítése a szombat első napján]. Az Úré [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalóé] a föld s annak teljessége [és minden (məlô məlô' məló'): gazdagsága]; a föld kereksége s annak lakosai [a termékeny föld és a rajta lakók]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert nagy Isten az Úr (jəhóváh: Jahve, az Örökkévaló), és nagy király minden isten fölött.  Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták” (Zsolt. 95,3-5).

És Pál apostol bizonyságtétele: „Mert az Úré a föld és annak teljessége minden gazdagsága, és minden, ami azt betölti” (1 Kor. 10,26).

Az Úr kijelentése: „Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene, és ami betölti” (Zsolt. 50,12)

És Dávid válasza: „Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot minden benne valóval te fundáltad, Te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti” (Zsolt. 89,12).

Zsolt. 24,2 Mert ő alapította azt [(jásaḏ): vetette meg alapját] a tengereken, és a folyókon megerősítette [rögzítette]^*

*És így folytatja megvallását Dávid: „Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.(Más fordítás: Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon). Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására” (Zsolt. 104,5-7).

 Ő: „Aki teremtette az egeket bölcsességgel; mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete). Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme (mert örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,5-6).

Jeremiás bizonyságtétele:  „Ő teremtette (alkotta) a földet az ő erejével, ő alkotta (szilárdította meg) a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette (feszítette) ki az egeket az ő értelmével” (Jer. 10,12).

„Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget” (Jer. 51,15).

Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted (alkottad) az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)

Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr (JHVH=Jahve), megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva (aki az anyaméhben formált). Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem (Én, az ÚR (JHVH=Jahve), alkottam mindent). Aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól (egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet)” (Ésa. 44,24)

„Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten. Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-3).

És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1)

De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3)

Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük (Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9)

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17)

A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „…: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság,  (ktiszisz arkhé: a teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).

Zsolt. 24,3 Kicsoda megy fel [(ʿáláh): emelkedik fel] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] hegyére? És kicsoda áll meg [(qúm): szilárdan] az ő szent helyén [(qóḏeš máqômáh máqóm máqôm): szent lakóhelyén]?^*

*És Dávid újra azt kérdezi az Úrtól: „… Uram, [Jahve] [ki lehet sátradnak vendége]? Kicsoda tartózkodhat [(gúr): lakozhat, időzhet jövevényként] sátorodban, [ki fog lakni a te hajlékodban] kicsoda lakozhatik (šáḵan): kicsoda nyugszik meg, és ki élhet veled] szent hegyeden?” (Zsolt. 15,1).

 És így prófétál az Úr lakóhelyéről: „Mert a Siont (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet) választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem” (Zsolt. 132,13-14).

 És így könyörög az Úrhoz, megvallva könyörgése okát is: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!” Mert: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!” (Zsolt. 27,4-5; 61,4; 84,5)

És buzdít arra, hogy: „Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!” (Zsolt. 99,9).

[Dávid hol a templom, hol pedig a sátor oltalmáról prófétál, azt mondva, hogy: a templom, a sátor (vagyis a Krisztus teste) - menedékhely, ahol a hívő ember az Úr uralma alatt és egyúttal az Úr oltalma alatt áll].

Zsolt. 24,4 Az ártatlan kezű és tiszta [(bar): őszinte] szívű, aki nem adja magát [nem (násá' náśá'): vágyik, és sóvárog] hiábavalóságra, [(šavə' šávə'): gonoszságra] és nem esküszik meg csalárdságra [akinek az esze nem (mirəmáh): csaláson, becsapáson, félrevezetésen jár, nem esküszik hamisan]^*

*A Szent Szellem figyelmeztetése: „Minden féltett dolognál jobban őrizd, és óvd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és tartsd távol szádtól a csalárdságot, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24).

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, Istenkáromlások” (Mát. 15,19)

Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).

Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, ki lehet sátradnak vendége, kicsoda lakozhatik, és tartózkodhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, aki feddhetetlenül él, igazságot cselekszik, és törekszik az igazságra, és igazat szól az ő szívében, vagyis szíve szerint igazat szól” (Zsolt. 15,1-2).

„És senkit sem nyomorgat (nem kegyetlenkedik senkivel), zálogot nem vesz (a zálogot nem tartja vissza), ragadományt nem ragadoz (nem rabol el semmit), kenyerét az éhezőnek adja és a mezítelent ruhával befödi; A szegényre nem veti rá kezét, (tartózkodik az álnokságtól) uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár …” (Ezék. 18,16-17).

„Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal beszél: annak barátja a király” (Péld. 22,11)

„És látják majd az ő orcáját, és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

Az Úr Jézus megerősíti a kijelentést:  „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte, vagyis tisztaszívűek. Akiknek szívében nincs idegen anyag, mert ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8).

Zsolt. 24,5 Áldást nyer az Úrtól, [(násá' náśá' jəhóváh bəráḵáh): megajándékozza, körbeveszi Jahve, az Örökkévaló jóléttel] és igazságot [(cəḏáqáh): megigazulást] az üdvösség Istenétől [(jéšaʿ ješaʿ): a megmentő, szabadító Istentől].

Zsolt. 24,6 Ilyen az őt [az Istent] keresők, akik [(drš): kérdezősködők, tudakozódók] nemzetsége, a Jákób [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő] nemzetsége, az a [(dór dôr): nemzedék, amely hozzá folyamodik], akik a te orcádat, a Te [(páním): jelenlétedet] keresik. Szela^*

*Dávid megvallása: „Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat (az én jelenlétemet) keressétek! A te orcádat (a Te jelenlétedet) keresem, oh Uram!” (Zsolt. 2,8).

 Dávid tanácsa: „Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját (az Ő jelenlétét) szüntelen” (Zsolt. 105,4).

Zsolt. 24,7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel [táruljatok] ti örökkévaló [ősi] ajtók; hadd menjen [hadd vonuljon] be a dicsőség királya. [Héber szerint: Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya]*

*Ő jelent meg Ábrahámnak: „… A dicsőségnek [(doxa): a fény, és ragyogás] Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak [jelentése: sokaság Atyja], mikor Mezopotámiában [Jelentése: két folyó közt] vala, minekelőtte [(prin): vagyis aki korábban] Háránban [jelentése: napégette, száraz hegyen] lakott, [(katoikeó): és tartózkodott]” (Csel. 7,2).

Aki nem más, mint: „…a dicsőség Ura a mi Jézus Krisztusunk..” (Jak. 2,1).

A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be vele együtt: csak a megigazultak mehetnek be: „Nyissátok meg nékem az igazságnak, vagyis a megigazulásnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat, és hálát adjak! Ez az ÚR kapuja: igazak, vagyis megigazultak mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20).

Az Ige megőrzői:

 „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon, hadd jöjjön be az igaz, vagyis a megigazult nép, a hűség, a valóság = Ige megőrzője, mert csak az maradhat hűséges” (Ésa. 26,2).

Zsolt. 24,8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló], az erős hadakozó Úr. [az Úr, aki hatalmas, verhetetlen a harcban]^*

*A: „Vitéz harcos, az Úr; az ő neve Jehova” (2 Móz. 15,3).

Akiről ilyen megvallást tesz Dávid: „A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos” (Zsolt. 89,14).

Akivel kapcsolatban így bátorítja Krisztus népét az apostol: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek Isten háborúban győzelmet aratni képes vitéz, harcos, ellenségeit leuralni képes erejében” (Eféz. 6,10).

Akit: „e világ, vagyis e világkorszak (aion) fejedelmei és vezetői, és uralkodói közül senki sem ismert fel, egy sem tudta, mert ha felismerték, és ha tudták volna, a dicsőség Urát soha nem feszítették volna meg, nem vonták volna kínoszlopra” (1Kor. 2,8).

Aki nem más, mint:  ... a mi Jézus Krisztusunk... Ő a ... dicsőség Ura” (Jak. 2,1).

Zsolt. 24,9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel [táruljatok] ti örökkévaló [ősi] ajtók; hadd menjen [hadd vonuljon] be a dicsőség királya. [Héber szerint: Ti (ró'š): kezdeti, eredeti (šaʿar): kapuk (násá' náśá'): emelkedjetek fel, emelkedjetek fel (ʿólám ʿôlám): örökkévalóság (peṯaḥ): kapui, hadd (bô'): jöjjön be, és vezesse be a népet a (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőség fenséges (mּeleḵ): királya].

Zsolt. 24,10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela^*

*Őhozzá imádkoznak, és neki tesznek fogadást: „És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura!”…”(1 Sám. 1,11).

Ő szól az Ő népéhez: „Így szól a Seregek Ura…”  (1 Sám. 15,2).

 Őreá esküszik a népe: „…Él a Seregek Ura…” (2 Kir. 3,14).

Ő van az Övéivel, és ad felemelkedést: „És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala ő vele” (1 Krón. 11,9).

Ő választja ki népe vezetőit: „Én választottalak téged …”(1 Krón. 17,7).

Ő:  „…A Seregek Ura az Izráel Istene…”(1 Krón. 17,24).

 Ő Jákób Istene, és a mi várunk: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela” (Zsolt. 46,8).

Ő vezeti harcba népét: „…a seregek Ura harci sereget számlál” (Ésa. 13,4).

Ő: „száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!” (Ésa. 31,4).

Mert: „az Úr, a Seregek Ura az, aki megérinti a földet…  (Ámós. 9,5).

 Mikor Ő uralkodik:  „elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen” (Ésa. 24,23).

Ő a koronánk: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5).

Ő vizsgálja a szíveket: „És oh Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…”(Jer. 11,20).

Ő bátorítja, és erősíti az Ő népét: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak. 8,9).

 Őróla tesz bizonyságot az apostol: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben”(Eféz. 2,20-22).

És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16)

Amikor megérint engem kegyelmed

Az Isten szerinti szeretet forrása.

 „… ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete teljessé lett bennünk. Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk” (1 Ján. 4,12-13)

Spurgeon: Istenhit.

Aki az Istenhit aranyát meg akarja találni, az keresse már korán reggel - Istent.

Késik az Úr az ígéret beteljesítésével?

Ha az Úr kijelentést adott a körülményeid megváltozásáról, légy türelemmel, és bizalommal várj az Úrra, mert Ő azt mondja ma neked:

„Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Hab 2,3)

Rick Warren: Ne járj egyedül az úton...

"Mivel tehát elfogadtátok Krisztus Jézust mint Urat, továbbra is Őt kell követnetek." Kol 2,6 (NLT fordítás) A Biblia gyakran hasonlítja az életet egy úthoz, mert hiszen az élet egy utazás, és nem egy helyben toporgunk. Az Újszövetségben azt kéri tőlünk az Úr, hogy járjunk bölcsességben, szeretetben, világosságban és engedelmességben. Úgy kell járjunk az életünkben, ahogyan Jézus tette. Arra is kaptunk felhívást, hogy ne egyedül, hanem másokkal együtt menjünk az úton. Három ok, amiért másokkal együtt kell járnunk az életben: Mert biztonságosabb. Sétáltál már éjszaka egyedül egy sötét országúton vagy egy sikátorban? Egy kicsit fél az ember ilyenkor, nem? De ha van valaki melletted, máris nagyobb biztonságban érzed magad. Mert támogatást kapsz. Az élet nem egy 50 méteres gátfutás, hanem egy maraton. Ha együtt futod meg a pályát másokkal, az erőt ad, hogy kitarts végig. Mert jobb rálátásod lesz a dolgokra. Többet fogsz tudni, ha másokkal együtt teszed meg a távot, mintha egyedül bandukolnál. Ha magányosan haladsz a rossz irányba, lehet, hogy soha nem jössz rá erre. De ha vannak barátok melletted, közületek valaki csak ráeszmél majd, hogy rossz útra tértetek és vissza kell találjatok a helyes irányba. Ezenkívül néhány fontos leckét is megtanulhatunk, ha másokkal együtt járunk az úton. Megtanulhatjuk azt is, hogyan tudunk kijönni egymással, vagy hogyan tudunk együtt dolgozni másokkal. Azt is megtanulhatjuk, hogyan szeressünk. Az 1Móz 2,18 ezt írja: "Nem jó az embernek egyedül lenni..." Isten nem szereti a magányosságot, és Isten válasza a magányosságra az, hogy közösségbe akarja helyezni az embert. Amikor más emberekkel járunk együtt az életben, egy közösségre találunk, ahol megtanulhatjuk, hogyan kell másokat szeretni. Ha másokkal együtt járjuk az utat, megtanulhatjuk a vendégszeretetet is. A Bibliában az 1Pt 4,9-ben ezt olvassuk: "Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül." Te miért zúgolódsz vagy morogsz? Mi az oka annak, hogy nem nyitod meg az otthonod ajtaját a barátaid előtt? Talán azt hozod fel kifogásként, hogy rendetlen a lakásod? Hát akkor takaríts ki és tegyél rendet! Vagy esetleg azt, hogy nem elég nagy az otthonod? Le tudsz ültetni 3 embert benne? Jézus azt mondja: "Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,20) Mindenki vágyik arra, hogy tartozzon valahová, mert Isten kapcsolatokra teremtett minket. Amikor más keresztényekkel járunk együtt az úton és vagyunk közösségben, akkor ez a vágyunk beteljesedik és az elégedettség érzésével tölt el bennünket.  (Daily Hope by Rick Warren, 2013.12. 26.)

http://napiremeny.blog.hu/2014/01/02/ne_jarj_egyedul_az_uton

Jöjj hát

Cseri Kálmán: A szeretet.

A szeretet nem érzelgősség, hanem a másik érdekében tett akció.

Pastor Chris: Legyőzte A Világot És Békét Adott Neked

Készítette: Zoltan Berki

Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen (János 14:27).

Ez nagyon megérintő! Nem csoda, hogy Pál Apostol a Szellem által ezt írja a Filippi 4:6-7-ben, "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

A világ ma a békét keresi, igyekeznek megtenni mindent, hogy béke legyen, de minél inkább próbálkoznak, annál inkább elkerüli őket. A Biblia azt mondja, "Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek" (1 Therssalonika 5:3). Ez az a dilemma, melyben a világi emberek vannak.

Jézus azt mondta nekünk a János 16:33-ban, "Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." Legyőzte a világot és győztes életet adott nekünk felette. Ő valóban "meghódította" a világot, és amikor ezen keresztülment, békét adott nekünk. Azt mondta, "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom nektek"(János Evangéliuma 14:27); más szavakkal, "Olyan békességet adok nektek, amilyet a világ nem adhat."

A béke, mely a szellemedben van Jézus Krisztus békéje, mely meghaladja a megértést. Lehet, hogy a körülmények nem festenek jól, minden úgy tűnik, hogy baj van, de Isten leírhatatlan és megmagyarázhatatlan békéje védelmezi a szívedet és az elmédet! A világ nem értheti meg, hogy lehet az, hogy te a krízisek közepette is békés vagy. Ez az a béke, amit Jézus ad; kríziseket meghaladó erőt ad vele neked.

Megvallás

Béke van a szellememben! Békét tanúsítok minden helyzetben, mert Krisztus az én békém; ezért békében élek és életem minden napján békében járok, a Jézus Nevében. Ámen.

További Tanulmányok:János 16:33; 2 Korintus 13:11