Zsoltár 22. prófécia a Messiás szenvedéséről, diadaláról, és dicsőségéről.

Zsolt. 22,1 Az éneklőmesternek [karvezetőnek] az ajjelet-hassakar szerint; Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] zsoltára [hangszerrel kísért éneke]. »Más fordítás: A karmesternek: „A hajnali szarvasünő” kezdetű ének dallamára. Végig, a reggeli segélyért, Dávid zsoltára«.

Zsolt. 22,2 Én [('él): hős, erős, hatalmas] Istenem, én [('él): hős, erős, hatalmas] Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. [Más fordítás: Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok; tekints rám, miért hagytál el engem? Szabadulásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai]. »Héber szerint: Én ('él: hős, erős, hatalmas) Istenem, én ('él: hős, erős, hatalmas) Istenem, miért (ʿázaḇ): hagytál magamra, miért (ráḥóq ráḥôq): van távol (jəšúʿáh): segítséged szabadításomtól, megmentésemtől (šə'áḡáh): ordításom, üvöltésem (dáḇár): szavától«?

Zsolt. 22,3 Én Istenem, [(qárá'): segítségért] kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, és nem [(ʿánáh): válaszolsz]; éjjel is és nincs nyugodalmam [(dúmijjáh): nem tudok elcsendesedni, és nyugtot nem találok].

Zsolt. 22,4 Pedig te szent vagy, aki Izráel dicséretei között lakozol. [Más fordítás: Mégis te vagy a Szent, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei].

Zsolt. 22,5 Benned bíztak [benned reménykedtek] atyáink [őseink]; bíztak [reméltek] és te megszabadítottad [megmentetted] őket.

Zsolt. 22,6 Hozzád kiáltottak [segítségért] és megmenekültek és [megszabadultak]; benned bíztak és [reménykedtek] és nem szégyenültek meg, [és nem csalatkoztak].

Zsolt. 22,7 De én [csak] féreg vagyok s nem férfiú [nem ('áḏám):

ember]; embereknek csúfja [(ḥerəpáh): szégyene, gyalázata] és a nép útálata [(bázáh): megvetettje].

Zsolt. 22,8 Akik engem látnak [(rá'áh): néznek, szemlélnek, nézegetnek], mind csúfolkodnak [(láʿaḡ): csúfolnak, gúnyolnak, kinevetnek, gúnyolódnak] rajtam [gúnyt űznek belőlem], félrehúzzák [lebiggyesztik] ajkaikat és hajtogatják [csóválják] fejüket.

Zsolt. 22,9 Az Úrra bízta magát, [Az Úrban bízott] mentse meg őt; szabadítsa meg őt, [segítsen rajta] hiszen gyönyörködött benne [kedvelte őt; »Más fordítás: Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti]«!

Zsolt. 22,10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem [és biztonságba helyeztél] anyámnak emlőin. [Más fordítás: Te hoztál elő az anyaméhből, jó voltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén; te vagy reménységem anyám emlője óta].

Zsolt. 22,11 Születésem óta a te gondod voltam; [A tiéd vagyok kezdettől fogva]; anyám méhétől fogva te voltál [az én Erős, hatalmas] Istenem [Más fordítás: Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem].

Zsolt. 22,12 Ne légy messze [(ráḥaq): ne légy távol; ne távozzál messze] tőlem, [ne maradj távol szükségemben] mert közel a nyomorúság [(qáróḇ qárôḇ): a baj, a szorongatás], és nincs, aki segítsen. [Légy közel, mert sehol sincs segítség].

Zsolt. 22,13 Tulkok sokasága kerített be engem, [(par par):

Hatalmas, fiatal bikák vesznek körül] körülfogtak engem Básán [jelentése: porhanyós föld] bikái [Básán ('abbír): hatalmasai vettek körül engem].

Zsolt. 22,14 Feltátották rám [(pácáh): fölnyitották ellenem gúnyolva, rágalmazva] szájukat, mint a ragadozó [marcangoló] és [mint zsákmányra éhes] ordító [(šá'aḡ): üvöltő] oroszlán.

Zsolt. 22,15 Mint a víz, úgy kiöntettem [szétfolytam] csontjaim mind [kificamodtak,] széthullottak [(páraḏ): mind szétváltak egymástól]; szívem [a bensőm] olyan lett, mint a viasz, megolvadt [(másas): elgyengült a félelemtől] belső részeim között [a bensőmben].

Zsolt. 22,16 Erőm [torkom, ajkam] kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet [lesújtottál a halál porába].

Zsolt. 22,17 Mert ebek [kutyák] vettek körül engem, [Kutyák falkája ólálkodik körülöttem], a gonoszok serege körülfogott, [gonoszok bandája, gonosztevők zsinatja kerített be]; átlyukasztották [(káráh): átfúrták] kezeimet és lábaimat [(reḡel): lábfejemet]. »Más fordítás: Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok (ʿéḏáh): zsinatja körülfogott engem. Oroszlán módjára vetették rá magukat kezemre és lábamra, és átlyuggatták kezemet és lábamat«.

Zsolt. 22,18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

Zsolt. 22,19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Zsolt. 22,20 De te, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ne légy messze tőlem [Ne maradj távol, Uram, és ne távoztasd el tőlem segítségedet]; én ('ĕjálúṯ): erősségem, [te vagy segítségem] siess segítségemre [mentésemre; (ʿezəráṯ ʿezəráh): támogass, és figyelj az én oltalmamra].

Zsolt. 22,21 Szabadítsd [mentsd] meg [oh Isten] életemet a kardtól, [a kardnak élétől] s [ragadd ki] az én életemet a kutyák körmeiből [Más fordítás: Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából].

Zsolt. 22,22 [(ʿánáh): Válaszolj és] ments meg [szabadíts ki] engem az oroszlán torkából [szájából], és a bivalyok szarvai közül [engem, nyomorultat] hallgass meg. [Más fordítás: Engem, szegény, megalázott nyomorultat védj meg a tulkok, és vadbivalyok szarvától, (qeren): erejétől, hatalmától].

Zsolt. 22,23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak [testvéreimnek], és dicsérjelek téged a gyülekezetben [Más fordítás: (sáp̄ar): Hadd beszéljek testvéreimnek (šém): nevedről, és (hálal): dicsérjelek téged (táveḵ): közöttük].

Zsolt. 22,24 Ti, akik félitek [(járé'): tisztelitek] az Urat [(jəhóváh): Jahvét, az Örökkévalót, (hálal): énekkel] dicsérjétek [áldjátok] őt! Jákób [Jelentése: a másik helyébe lépő] minden ivadékai [(zera):  minden magva] dicsőítsétek őt, és féljétek őt [rettegjetek tőle] Izráel [(jiśərá'él): Isten harcosának] minden magzata [minden (zeraʿ): magva]!

Zsolt. 22,25 Mert nem veti meg, és nem [(šáqac)] utálja meg [és nem (bázáh): nézi le] a szegény [(ʿání): nyomorult, elnyomott] nyomorúságát [(ʿĕnúṯ): szenvedését, elnyomott állapotát]. És nem rejti el az ő orcáját [(páním): jelenlétét] előle, [nem fordítja el tőle tekintetét] és mikor [(šávaʿ): segítségért] kiált hozzá, [segélykiáltását] meghallgatja [(šámaʿ): figyel rá].

Zsolt. 22,26 Felőled lesz [Rólad szól] dicséretem a nagy gyülekezetben [a nagy közösségben]. És teljesítem fogadalmaimat az istenfélők [(járé'): Istent tisztelők] előtt.

Zsolt. 22,27 Esznek a nyomorultak [(ʿánájv ʿánáv): elnyomottak, szerencsétlenek, alázatosak, a szegények] és megelégednek [és jóllaknak], dicsérik az Urat, [(jəhóváh): Jahvét, az Örökkévalót] akik őt keresik. Éljen szívetek [(ḥájah): virágzó, elégedett életet] örökké [elevenedjen meg, és legyen vidám mindenkor]!

Zsolt. 22,28 Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe].

Zsolt. 22,29 Mert az Úré [(jəhóváh): Jahvéé, az Örökkévalóé] a királyi hatalom [a királyság], uralkodik a pogányokon [a nemzetek felett] is.

Zsolt. 22,30 Esznek és leborulnak [imádják őt] a föld gazdagjai mind; Őelőtte hajtanak térdet, akik a porba hullnak, és aki életben nem tarthatja magát. [Más fordítás: Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, előtte hajolnak meg mind, és térdet hajtanak előtte, s csak őt imádja minden halandó, akik a földben alszanak, akik nem tudják életüket megtartani].

Zsolt. 22,31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról ('ăḏónájról): beszélnek az utódoknak [az eljövendő nemzedéknek].

Zsolt. 22,32 Eljönnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte. [Más fordítás: Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett]!