"Krisztus szeretete
szorongat minket" (2Kor 5,14).
Pál elmondja, mennyire
legyőzte, lenyűgözte, szinte satuba szorította Krisztus szeretete. Kevesen
tudják, mit jelent, ha Isten szeretete megragad valakit. Minket inkább csak
saját megtapasztalásaink kényszere tart fogva. Pált egyedül az az isteni
szeretet ragadta meg, úgy hogy nem is volt semmi más az ő látóhatárán:
"Krisztus szeretete szorongat." - Amikor egy ember életéből ezt
hallod kicsendülni, félreérthetetlenül tudod, hogy annak az életében Isten
Szelleme szabadon munkálkodik.
Amikor Isten Szent
Szelleme újjászül valakit, bizonyságtételében azt hangsúlyozza, amit Isten
adott neki, és ez így is van rendjén. De a Szent Szellem keresztsége örökre
kitörli ezt és akkor kezdjük megérteni, mit értett Jézus ezen: "Lesztek
nekem tanúim!" (Csel 1,18). - Nem arról tanúskodunk, amit Jézus tehet - ez
elemi fokú bizonyságtétel -, hanem neki tanúskodunk. Bármi történjék velünk,
úgy tekintjük, mintha vele történnék, ha dicsérnek vagy szidnak, üldöznek vagy
elismernek, mindent vele együtt fogadunk el. Senki más nem állhat így kí
Jézusért, csak akit az Ő személyes hatalmának fensége kényszerít erre.
Ezen múlik minden;
különös, hogy erre jön rá legutoljára a keresztyén munkás. Pál megvallja, hogy
őt Krisztus szeretete megragadta, mindent ezért tesz; akár bolondnak, akár
okosnak tartják az emberek: nem törődik vele. Azért az egyért él, hogy
meggyőzze az embereket Krisztus szeretetéről.
Egyedül az hoz gyümölcsöt
Istennek, ha így átadom magam Krisztus szeretetének. Ez sohasem a mi
szentségünket, hanem mindig Isten szentségét és hatalmát bizonyítja az emberek
előtt.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.