Galata levél 6. fejezet: A Krisztus törvényének betöltése (revideált)

 Gal. 6,1 Atyámfiai, testvéreim, még ha előfogja is az embert valami bűn* vagyis ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban, ti, akik szellemiek, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre, oktassátok az ilyet szelídségnek** szellemével, azaz jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal. De azért vigyázz magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. [Más fordítás: Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek]***

*Bűn (paraptóma): ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban.

**Szelídségnek szellemével (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság.

***Intsétek az ilyeneket: „De ne tartsátok, és ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit, mint testvéreteket” (2 Thess. 3,15).

Mert: „Atyámfiai, testvéreim, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg, és visszafordít az ő tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és sok tévedést, hibát elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét, azaz életét a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de életét tőled kérem számon). Ha pedig te figyelmeztetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék többé, és ő nem vétkezik többé: élvén él, vagyis akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is a te életedet megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat, vagy honfitársadat nyíltan, és bátran, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét, hogy ne légy részes a vétkében” (3 Móz. 19,17).

De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt, mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem; akármilyen bűnben bűnös valaki, és bármilyen vétket követett is el, két vagy három tanú szavára álljon a dolog, mert két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy” (5 Móz. 19,15).

Gal. 6,2 Egymás terhét* súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/ hordozzátok,** és úgy töltsétek be*** teljesítsétek be a Krisztus törvényét****vagyis Krisztus útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki. [Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének].

*Terhét (barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/.

**Hordozzátok (basztadzó): visz, hordoz, cipel;  elvisel, felvesz, elhordoz.

***Töltsétek be (anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat.

****Krisztus törvényét (nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki.

Gal. 6,3 Mert ha valaki beképzeli magának, és úgy gondolja, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg, saját esze viszi tévútra, és félrevezeti önmagát. [Más fordítás: Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, csupán magát csapja be].

Gal. 6,4 Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, a saját munkáját értékelje, és a saját tetteit tegye mérlegre, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése. [Más fordítás: Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet, és nem a máséval, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé].

Gal. 6,5 Mert kiki a maga terhét* - ami lehet egy feladat vagy szolgálat – hordozza**

*Terhét (phortion): teher; lehet egy feladat vagy szolgálat.

**Hordozza (basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz. Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Kötelességünk - ami egyben szükségszerűség is - pedig mi az erősek, akik képesek vagyunk rá, akiknek van erőnk erre, hogy az erőtlenek, - azaz akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik - erőtlenségeit, vagy a gyöngeségük megnyilvánulásait hordozzuk, elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük, és ne magunknak kedveskedjünk. [Más fordítás: Az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát, gyengeségeit elviseljük és ne a magunk javát, és kedvét, tetszését keressük, és ne a magunk kedvére éljünk]” (Róm. 15,1).

Az apostol saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1 Kor. 9,22-23).

 Mert az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-35).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti szeretet: „Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre, és az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek; mert a az Isten szerinti szeretet sok vétket elfedez, eltakar, fátyolt borít rá, és láthatatlanná tesz” (1 Pét. 4,8).

És hogy ez mit jelent, arról így szól Isten Igéje: „Az Isten szerinti szeretet hosszútűrő, nagyon türelmes, szó szerint: haragos indulatot megfékez. Kedves, jóságos, szeretetre méltó. A szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, verseng, nem lép fel vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát” (Kor. 13,4).

Ezért: „Magatokat az igazság iránt való engedelmességben, az igazságnak engedelmeskedve képmutatás nélkül való, őszinte, nem tettetett atyafiúi, testvéri szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón, forrón, hevesen szeressétek” (1Pét 1:22).

Gal. 6,6 A ki pedig az igére taníttatik, közölje* részesítse minden anyagi javából tanítóját. [Más fordítás: Akit pedig az Isten beszédére tanítanak, az vállaljon közösséget tanítójával minden javaiban]**

*Közölje [(koinóneó): részesít valakit, közöl valakivel; - másokkal megoszt, részesül közösséget vállal a közös dolgokból, amelyek lehetnek testi-lelki-szellemi javak.

**Az apostol kifejti az előző kijelentést: „Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-e jogunk, és szabadságunk arra, hogy ne dolgozzunk? Hogy mentesüljünk a kétkezi munkától, és hogy ne végezzünk világi munkát?. Kicsoda katonáskodik, vitézkedik, vagy ki szállt táborba valaha a maga zsoldján, vagyis a saját költségén? Kicsoda plántál, azaz ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem iszik a nyájnak tejéből? Vajon emberi módon, vagy emberi megfontolásból, és okoskodással mondom ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é, és nem így nyilatkozik-e a törvény is? Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd be a nyomtató ökörnek száját. Ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Avagy nem inkább érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a reménységben teszi, hogy részesül a termésben. Ha mi néktek a szellemi javakat vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti hústesti, vagyis a ti anyagi, földi javaitokat aratjuk? Ha mások élnek nálatok e joggal, e kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással, mért nem inkább mi? Nekünk nincs több jogunk hozzá? De mi nem éltünk e jogunkkal, e szabadsággal, felhatalmazással. Nem használtuk ezt a jogot, hanem mindent eltűrünk, és elviselünk hogy valami akadályt ne gördítsünk, és gátat ne vessünk a Krisztus Evangéliuma elé. Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, akik a templom szentélyében szolgálnak, a szent helyből származó eledellel élnek, a szentélyből valókat eszik. És akik az oltár körül forgolódnak, serénykednek, szolgálnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Hogy az oltárra vitt adományokból részesednek?. Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,6-14).

Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6).

„Mi pedig Isten munkatársai vagyunk ti pedig Isten művelés alatt álló szántóföldje…” (1Kor. 3,9).

És: „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára, a maga bérére” (1 Tim. 5,18).

„Ez pedig így lett megírva: Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Mert aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, megelégedik eledellel, de aki hiábavalóságokat hajszol, és követ, az esztelen bolond” (Péld. 12,10).

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja, műveli az ő földét, megelégedik étellel, mert annak elég kenyér jut; aki pedig hiábavalóságok után futkos, és azokat hajhássza, megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).

Gal. 6,7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]*

*És így folytatja az apostol: „Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben, és felbuzdultatok a velem való törődésre; mely dologban gondoskodtatok volna is, de nem volt rá alkalmatok. Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, hogy körülményeim között, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok szűkölködni, tudok bővölködni is. Mindenben és mindenekben ismerős vagyok, és egészen be vagyok avatva mindenbe. A jóllakásba is, az éhezésbe is, a bővölködésbe is, a szűkölködésbe, vagyis a nélkülözésbe is egyaránt. Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek. (Más fordítás: Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban). Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából eltávoztam, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, vagyis az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül: Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra, és azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek (Más fordítás: Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek). Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,10-12.14-19).

Meg van írva, hogy: „Az istentelen, azaz az Isten nélkül élő, a nem hívő szerez hamis keresményt; az igazságszerzőnek, azaz a megigazulást szerzőnek pedig jutalma valóságos, mert igaz bérhez jut az, aki igazságot, azaz a valóságot, ami az Ige veti” (Péld. 11,18).

Mert: „Aki vet álnokságot, azaz hazugságot, arat nyomorúságot, bajt, csapást, katasztrófát; és az ő kevélységének, arroganciájának vesszeje megtöretik, és megsemmisül. Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld. 22,8-9)

Gal. 6,8 Mert aki vet az ő hústestének, azaz aki a hús világába vet, a hústestből arat veszedelmet, pusztulást, saját húsából fog romlást aratni. Aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. [Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök, azaz soha véget nem érő, természetfeletti életet]*

*Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd hát az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).

És mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna, azaz Isten iránt hűtlen férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, és aki a világgal barátságot köt, az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

Mert: „Amint én láttam, akik hamisságot szántanak és gonoszságot, és vészt vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

 Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, vagyis a korábbi gonosz életmódotokat hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt [Más fordítás: Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették, és aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt]; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).

Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, vagyis bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítetté” (A görög szöveg szerint: Aki Krisztusé, az a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja, legyőzi. Ez minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó). (Gal. 5,24).

És: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2 Pét. 1,4).

Gal. 6,9 A jótéteményben* becsületes, tisztességes cselekvésében pedig meg ne restüljünk** bele ne fáradjunk, meg ne lankadjunk, mert a maga idejében*** aratunk, ha el nem lankadunk**** el nem fáradunk, és ki nem dőlünk*****

*Jótétemény (kalosz): becsületes, tisztességes, megfelelő, méltó.

**Restülünk (ekkakeó enkakeó): belefárad, meglankad, kimerül, megrestül, elcsügged.

***Maga idejében (kairosz): alkalmas / megfelelő (esedékes) idő.

****Lankad (eklüó): ellankad, elernyed, elfárad, kidől.

*****És: „Ti pedig, atyámfiai, testvéreim, meg ne restüljetek, és ne fáradjatok bele a jó cselekvésben” (2 Thess. 3,13). „Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek, vagyis kapjátok viszonzásul az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol. 3,24).

Gal. 6,10 Annakokáért míg időnk, és alkalmunk van* cselekedjünk jót jó dolgokat mindenekkel, kiváltképpen** leginkább pedig a mi hitünknek cselédeivel. [Más fordítás: Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak, vagyis hittestvéreinkkel]***

*Alkalmunk van (ekhó): birtokol, nagyon sokféle értelmezésben használják, úgymint birtoklás; képesség, folytonosság, kapcsolat vagy feltétel; birtokában tart, hatalmában van.

**Kiváltképpen (maliszta): főleg, leginkább, elsősorban.

***Azért: „Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok és tiszták, romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan gyermekei az elfordult, fonák, hamis, ravasz, álnok és elvetemedett, elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik között fényletek, világítotok, ragyogtok, mint csillagok, mint fénypontok e világon. (Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil. 2,15)^.

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza, fölkelti az ő napját mind a gonoszokra, a rosszakra, haszontalan, hibás, silányokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, azaz a megigazultaknak, mind a hamisaknak, a nem-hívőknek, engedetleneknek, igazságtalanoknak, azaz ige nélkülieknek. Legyetek azért ti valóban olyan tökéletesek, vagyis célba érkezők, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes, azaz célját betöltött, és a célban van” (Mát. 5,45.48).

Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).

És hogy te is: „Tökéletes és feddhetetlen légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13).

 „Mert Istennek ugyanis az az akarata, hogy jót cselekedvén, feddhetetlen élettel, elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

Mert: „Ti vagytok a világ világossága, a kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény. Nem rejtethetik el, és nem lehet eltitkolni, titokban tartani a hegyen épített, a hegyen elhelyezett várost. Úgy fényljék, világítson, ragyogjon fel a ti világosságtok, a ti fényetek az emberek előtt, hogy észrevegyék, és meglássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék, és magasztalják a ti mennyei Atyátokat” (Mát. 5,14.16)^.

Ezért: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló, hiú dicsőségből, vagy önhittségből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván és többre becsülvén ti magatoknál. (Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).

A kívül valókkal kapcsolatosan: „Meglássátok, és jól vigyázzatok, hogy mi módon okkal jártok, és hogyan éltek, nem, mint bolondok, ne esztelenül, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, és kihasználva az alkalmas időt, mert a napok, az idők gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, meggondolatlanok, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata” (Eféz. 5,15-17).

„Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván, és a kedvező alkalmakat jól használva fel” (Kol. 4,5).

És: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, amit kér. (Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd. Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok)” (Péld. 3,27-28).

De aki a családjáról, és hittestvéreiről nem gondoskodik, arról azt mondja az Úr. „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8).

Gal. 6,11 Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!

Gal. 6,12 Akik hústestre szépek szeretnének lenni, akik a hústestben akarnak tetszelegni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre. Csak azért teszik, hogy a Krisztus keresztjéért, azaz kínoszlopáért ne üldöztessenek [Más fordítás: Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért, azaz kínoszlopáért üldözést ne kelljen szenvedniük].

Gal. 6,13 Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti hústestetekkel dicsekedjenek*

*Mert jöttek júdeai hamis tanítók, és: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat, a testvéreket: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).

Pál apostol válasza: „A körülmetélkedés valóban használ, vagyis hasznodra válik, ha megtartod, megteszed, gyakorlod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, ha áthágod, megrontod, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van, vagyis ami a hústesten látható: Hanem az a zsidó, vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen , azaz titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől származik, és jön.” (Róm. 2,25.28-29).

Pál apostolon keresztül kijelenti Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma) az Ő személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11).  

Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lényeddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6).

Gal. 6,14 Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, azaz evilág, és én is a világnak, vagyis evilágnak. [Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak kínoszlopával nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak]*

*És ismét. „Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék^” (1 Kor. 1,31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

Ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

Az apostol dicsekvése pedig így hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).

Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20).

Amíg a világban és a világ szerint élt, vagyis amíg csak vallásos volt, azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7).

Mert Ő a Krisztusé, így buzdítja a mindenkori hívőket: „Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, vagyis bűnös természetüket indulataival, szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítették” (Gal. 5,24).

Gal. 6,15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem érvényes, és nem használ semmit, hanem csak az új, az ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtmény*

*És a kijelentés fontossága miatt újra-és újra megismétli az apostol: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten végzésének megtartása. Az fontos, és az ér valamit” (1 Kor. 7,19)^.

„Mert mindenki, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem mind fitestvérem, azaz fivérem, nőtestvérem, azaz nővérem és az én anyám” (Mát. 12,50).

És Isten végzéséről így beszél az Úr Jézus: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

Ezek azok: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott, és imádni való az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága, és könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

 És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, mert a régire nem is emlékeznek, még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

Hát ezért: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, nem használ, mert nem érvényes sem a körülmetéletlenség, hanem az Isten szerinti szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

És itt már: „Nincs többé zsidó, sem görög azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, mert eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellem által, azaz egy Szellemben mi mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, vagyis pogányok; akár rabszolgák akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, és valamennyiünket egy Szellem itatott át. (1 Kor. 12,13).

Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

És ismét: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert nincs különbség, azaz megkülönböztetés zsidó meg görög, vagyis pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják” (Róm. 10,12).

„Azért ha valaki, vagyis mindenki, aki Krisztusban van, új ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, az új teremtmény; a régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden. Valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő^” (2 Kor. 5,17).

Erről már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak formáltam, és alkoték, hogy hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).

Dávid is erről prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; Az övéi vagyunk, az ő népe és az ő legelőinek juhai, nyája vagyunk” (Zsolt. 100,3).

„Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz. 2,10).

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és gonoszságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, a maga népévé, jó cselekedetekre törekvőt, és igyekezőt” (Tit. 2,14).

Gal. 6,16 És akik e szabály mérték, norma szerint élnek, ehhez alkalmazkodnak, és ehhez tartják magukat, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. És irgalmasság azokon, és az Istennek igazi Izráelén. [Más fordítás: És akik e zsinórmértéket követik, békesség azokra, és az Isten igazi Izraelére]*

*Minden korban élő hívőnek szól az üzenet: „Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk, és a szerint éljünk. (Más fordítás: De amit már elértünk, abban tartsunk ki, abban szilárdan meg kell állni, és azt az igazságot követnünk is kell)” (Fil. 3,16).

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27).

Gal. 6,17 Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen, és ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit, jegyeit, kitörölhetetlen jelét viselem az én egész lényemben*

*Ezekről a sebekről így beszél az apostol: „És megkísértetvén hústestemben a gonoszság megtapasztalása által, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg, és nem utasítottatok el engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Isten hírnökét, követét, mint Krisztus Jézust. [Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, kiálltátok a próbatételt hústesti állapotom miatt, nem válaszoltatok megvetéssel, nem is utáltatok meg, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]” (Gal. 4,14)^.

És hogy mi volt az a kísértés az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, az Evangéliumot, és egy béna meggyógyul: „Jövének… Antiókhiából  és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21)

Gal. 6,18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása legyen a ti szellemetekkel atyámfiai, testvéreim! Ámen.