Gal. 6,1 Atyámfiai, testvéreim, még ha előfogja is az embert
valami bűn*
vagyis ha valakit tetten is érnek
valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban, ti, akik szellemiek,
akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre, oktassátok az ilyet
szelídségnek** szellemével,
azaz jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal. De azért vigyázz magadra, hogy meg ne kísértessél te magad
is. [Más
fordítás: Az
ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint
élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek]***
*Bűn (paraptóma): ha valakit tetten is érnek
valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban.
**Szelídségnek szellemével (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság,
higgadtság.
***Intsétek az
ilyeneket: „De ne tartsátok, és ne
tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit, mint testvéreteket” (2
Thess. 3,15).
Mert: „Atyámfiai, testvéreim, hogyha
valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja
meg, hogy aki bűnöst térít meg, és visszafordít az ő tévelygő útjáról, életet
ment meg a haláltól és sok tévedést, hibát elfedez” (Jak. 5,19-20).
És azért kell figyelmeztetni,
mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az
igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje
botránkozást: ő meg fog halni. Ha meg
nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket
cselekedett; de vérét, azaz életét a
te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha
az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom,
és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt,
és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de életét tőled
kérem számon). Ha pedig te
figyelmeztetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék többé, és ő nem
vétkezik többé: élvén él, vagyis akkor életben marad, mert engedett a
figyelmeztetésnek, és te is a te életedet megmentetted” (Ezék. 3,20-21).
Így töltöd be Isten akaratát,
hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd
meg a te felebarátodat, vagy honfitársadat nyíltan, és bátran, hogy ne
viseljed az ő bűnének terhét, hogy ne légy részes a vétkében” (3
Móz. 19,17).
De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn
miatt, mert nem lehet elég egy tanú
senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem; akármilyen bűnben bűnös valaki, és
bármilyen vétket követett is el, két vagy három tanú szavára álljon a dolog,
mert két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy” (5
Móz. 19,15).
Gal. 6,2
Egymás terhét* súlyos,
nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához
testvéri segítség kell/ hordozzátok,** és úgy töltsétek be*** teljesítsétek
be a Krisztus törvényét****vagyis Krisztus útmutatását, tanítását,
amelyet az Igében jelentett ki. [Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok
és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének].
*Terhét (barosz):
súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek
hordozásához testvéri segítség kell/.
**Hordozzátok (basztadzó): visz, hordoz,
cipel; elvisel, felvesz, elhordoz.
***Töltsétek
be (anapléroó): beteljesít,
megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat.
****Krisztus
törvényét (nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében
jelentett ki.
Gal. 6,3
Mert ha valaki beképzeli magának, és úgy gondolja, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg,
saját esze viszi tévútra, és félrevezeti önmagát. [Más fordítás:
Ha valaki nem
akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában
senki, csupán magát csapja be].
Gal. 6,4
Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, a saját munkáját értékelje, és a saját tetteit tegye
mérlegre, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése. [Más fordítás:
Akkor
csakis a maga munkájával dicsekedhet, és nem a máséval, dicsekvését pedig tartsa meg
magának, ne tárja mások elé].
Gal. 6,5 Mert kiki a maga terhét* - ami lehet egy feladat vagy
szolgálat – hordozza**
*Terhét (phortion):
teher; lehet egy feladat vagy szolgálat.
**Hordozza (basztadzó):
visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz. Pál
apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Kötelességünk - ami egyben szükségszerűség is - pedig mi az erősek, akik képesek vagyunk rá, akiknek van erőnk
erre, hogy az erőtlenek, - azaz akik képtelenek megtenni, mert
gyengék, ezért nem lehetséges nekik - erőtlenségeit,
vagy a gyöngeségük megnyilvánulásait hordozzuk,
elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük, és ne magunknak kedveskedjünk. [Más fordítás: Az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk
magunkban, hogy a gyengék,
tehetetlenek gyarlóságát, gyengeségeit elviseljük és ne a magunk javát, és
kedvét, tetszését keressük, és ne a magunk kedvére éljünk]” (Róm. 15,1).
Az apostol saját maga ad
példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek
erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem,
hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem,
hogy én is részestárs legyek abba” (1 Kor. 9,22-23).
Mert az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „Új
parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek
titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az
én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-35).
Péter apostolon keresztül
folytatódik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti
szeretet: „Mindenekelőtt pedig legyetek
hajlandók az egymás iránti szeretetre, és
az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek; mert a az Isten szerinti
szeretet sok vétket elfedez, eltakar, fátyolt borít rá, és láthatatlanná tesz”
(1
Pét. 4,8).
És hogy ez mit jelent, arról
így szól Isten Igéje: „Az Isten szerinti szeretet hosszútűrő, nagyon türelmes, szó szerint: haragos
indulatot megfékez. Kedves, jóságos, szeretetre méltó. A szeretet nem
irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, verseng, nem lép fel vetélytársként.
A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is
kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel
magát” (Kor. 13,4).
Ezért:
„Magatokat az igazság iránt való
engedelmességben, az igazságnak engedelmeskedve képmutatás nélkül való, őszinte, nem tettetett atyafiúi, testvéri
szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón,
forrón, hevesen szeressétek” (1Pét 1:22).
Gal. 6,6 A
ki pedig az igére taníttatik, közölje* részesítse minden anyagi javából tanítóját. [Más fordítás: Akit pedig az Isten beszédére tanítanak, az vállaljon
közösséget tanítójával minden javaiban]**
*Közölje [(koinóneó):
részesít valakit, közöl valakivel; - másokkal megoszt, részesül közösséget
vállal a közös dolgokból, amelyek lehetnek testi-lelki-szellemi javak.
**Az apostol
kifejti az előző kijelentést: „Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-e
jogunk, és szabadságunk arra, hogy ne dolgozzunk? Hogy mentesüljünk a kétkezi
munkától, és hogy ne végezzünk világi munkát?. Kicsoda katonáskodik,
vitézkedik, vagy ki szállt táborba valaha a maga zsoldján, vagyis a saját költségén?
Kicsoda plántál, azaz ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy
kicsoda legeltet nyájat, és nem iszik a nyájnak tejéből? Vajon emberi módon,
vagy emberi megfontolásból, és okoskodással mondom ezeket? Vagy nem ezeket
mondja-é, és nem így nyilatkozik-e a törvény is? Mert a Mózes törvényében meg
van írva: Ne kösd be a nyomtató ökörnek száját. Ne tégy szájkosarat a nyomtató
ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről
gondoskodik-e így az Isten? Avagy nem inkább érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt,
reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a reménységben teszi, hogy
részesül a termésben. Ha mi néktek a szellemi javakat vetettük, nagy dolog-e,
ha mi a ti hústesti, vagyis a ti
anyagi, földi javaitokat aratjuk? Ha mások élnek nálatok e joggal, e
kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással, mért nem inkább mi? Nekünk nincs
több jogunk hozzá? De mi nem éltünk e jogunkkal, e szabadsággal,
felhatalmazással. Nem használtuk ezt a jogot, hanem mindent eltűrünk, és
elviselünk hogy valami akadályt ne gördítsünk, és gátat ne vessünk a Krisztus
Evangéliuma elé. Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, akik
a templom szentélyében szolgálnak, a szent helyből származó eledellel élnek, a
szentélyből valókat eszik. És akik az oltár körül forgolódnak, serénykednek,
szolgálnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Hogy az oltárra vitt
adományokból részesednek?. Ekképpen
rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek”
(1
Kor. 9,6-14).
Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6).
„Mi pedig Isten munkatársai vagyunk
ti pedig Isten művelés alatt álló szántóföldje…” (1Kor. 3,9).
És: „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és:
Méltó a munkás a maga jutalmára, a maga bérére” (1 Tim. 5,18).
„Ez pedig
így lett megírva: Nyomtató ökörnek ne
kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).
Mert aki cselekszi az Úr
akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik
kenyérrel, megelégedik eledellel, de aki hiábavalóságokat hajszol, és követ, az
esztelen bolond” (Péld. 12,10).
Vagyis a rábízott életeket
megfelelően táplálja: „Aki munkálja,
műveli az ő földét, megelégedik étellel, mert annak elég kenyér jut; aki pedig
hiábavalóságok után futkos, és azokat hajhássza, megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).
Gal. 6,7 Ne
tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja
is. [Más
fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt
fogja az ember aratni, amit vetett]*
*És így folytatja
az apostol: „Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok
az én felőlem való gondviselésetekben, és felbuzdultatok a velem való törődésre; mely dologban gondoskodtatok volna
is, de nem volt rá alkalmatok. Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék.
Nem a nélkülözés mondatja ezt velem; mert én megtanultam, hogy azokban,
amelyekben vagyok, hogy körülményeim között, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni
is, tudok szűkölködni, tudok bővölködni is. Mindenben és mindenekben ismerős
vagyok, és egészen be vagyok avatva mindenbe. A jóllakásba is, az éhezésbe is,
a bővölködésbe is, a szűkölködésbe, vagyis a nélkülözésbe is egyaránt. Mindazáltal jól tettétek, hogy
nyomorúságomban részesekké lettetek. (Más fordítás:
Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban). Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az
evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából eltávoztam, egyetlen egyház
sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, vagyis az ajándékozás és
elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti
egyedül: Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem
szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt,
mely sokasodik a ti hasznotokra, és azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a
ti javatokra. Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén
Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző
áldozatot az Istennek (Más fordítás:
Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam
Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves
áldozatként, amely tetszik az Istennek). Az
én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint
dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil.
4,10-12.14-19).
Meg van írva, hogy: „Az istentelen, azaz az Isten nélkül élő, a nem hívő szerez hamis keresményt; az
igazságszerzőnek, azaz a megigazulást szerzőnek pedig jutalma valóságos, mert
igaz bérhez jut az, aki igazságot, azaz a valóságot, ami az Ige veti” (Péld. 11,18).
Mert: „Aki vet álnokságot, azaz hazugságot, arat nyomorúságot, bajt, csapást, katasztrófát; és az ő kevélységének, arroganciájának vesszeje megtöretik, és megsemmisül. Az irgalmas szemű ember
megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld. 22,8-9)
Gal. 6,8
Mert aki vet az ő hústestének, azaz aki a hús világába vet, a hústestből arat
veszedelmet, pusztulást, saját húsából fog romlást aratni. Aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. [Más fordítás:
Aki
azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a
bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent
Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök, azaz soha véget nem
érő, természetfeletti életet]*
*Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és
a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot:
válaszd hát az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).
És
mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna, azaz Isten iránt hűtlen férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ
barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, és
aki a világgal barátságot köt, az
Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).
Hát:
„… ne vegyetek részt a sötétség
haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).
Mert:
„Amint én láttam, akik hamisságot
szántanak és gonoszságot, és vészt
vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).
Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, vagyis a korábbi gonosz életmódotokat
hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt [Más fordítás: Ez
ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba
vezették, és aki romlásba rohan a
megtévesztő kívánságok miatt]; Megújuljatok
pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).
Mert:
„Akik pedig Krisztuséi, a hústestet,
vagyis bűnös természetüket
szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítetté” (A görög szöveg szerint: Aki Krisztusé, az a
szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja, legyőzi. Ez minden
olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében
megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga
Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó). (Gal. 5,24).
És:
Ezek által kaptuk meg azokat az
ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni
természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet
a kívánság okoz a világban” (2
Pét. 1,4).
Gal. 6,9 A jótéteményben* becsületes,
tisztességes cselekvésében pedig
meg ne restüljünk** bele ne fáradjunk, meg ne lankadjunk, mert a maga idejében*** aratunk, ha el nem lankadunk**** el
nem fáradunk, és ki nem dőlünk*****
*Jótétemény (kalosz): becsületes, tisztességes, megfelelő, méltó.
**Restülünk (ekkakeó
enkakeó): belefárad, meglankad, kimerül, megrestül, elcsügged.
***Maga
idejében (kairosz): alkalmas / megfelelő (esedékes) idő.
****Lankad (eklüó):
ellankad, elernyed, elfárad, kidől.
*****És: „Ti pedig,
atyámfiai, testvéreim, meg ne
restüljetek, és ne fáradjatok bele a
jó cselekvésben” (2 Thess. 3,13). „Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek, vagyis
kapjátok viszonzásul az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok”
(Kol.
3,24).
Gal. 6,10 Annakokáért míg időnk, és alkalmunk van*
cselekedjünk jót jó dolgokat mindenekkel, kiváltképpen**
leginkább pedig a mi hitünknek cselédeivel. [Más fordítás: Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a
jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához
tartoznak, vagyis hittestvéreinkkel]***
*Alkalmunk van (ekhó):
birtokol, nagyon sokféle értelmezésben használják, úgymint birtoklás; képesség,
folytonosság, kapcsolat vagy feltétel; birtokában tart, hatalmában van.
**Kiváltképpen (maliszta):
főleg, leginkább, elsősorban.
***Azért: „Hogy
legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok és tiszták, romlatlanok,
épek, vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem
érdemlő, támadhatatlan gyermekei az elfordult, fonák, hamis, ravasz,
álnok és elvetemedett, elfajult,
kificamodott, eltorzult
nemzetség közepette, a gonosz és
romlott nemzedékben. Kik között fényletek, világítotok, ragyogtok,
mint csillagok, mint fénypontok
e világon. (Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei
lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy
ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek”
(Fil. 2,15).
És így folytatódik a
kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei
Atyátoknak fiai, aki felhozza, fölkelti
az ő napját mind a gonoszokra, a rosszakra, haszontalan, hibás, silányokra,
mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, azaz a megigazultaknak, mind a
hamisaknak, a nem-hívőknek, engedetleneknek, igazságtalanoknak, azaz ige
nélkülieknek. Legyetek azért ti valóban olyan tökéletesek, vagyis célba
érkezők, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes, azaz célját betöltött, és a
célban van” (Mát. 5,45.48).
Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).
És
hogy te is: „Tökéletes és feddhetetlen légy az Úrral, a te Isteneddel” (5
Móz. 18,13).
„Mert Istennek ugyanis az az akarata, hogy jót
cselekedvén, feddhetetlen élettel, elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).
Mert: „Ti vagytok a világ világossága, a kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára
a fény. Nem rejtethetik el, és nem
lehet eltitkolni, titokban tartani a hegyen épített, a hegyen elhelyezett várost. Úgy fényljék, világítson, ragyogjon fel a ti
világosságtok, a ti fényetek az emberek előtt, hogy észrevegyék, és meglássák a ti jó cselekedeteiteket, és
dicsőítsék, és magasztalják a ti mennyei Atyátokat” (Mát. 5,14.16).
Ezért: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből,
önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló, hiú
dicsőségből, vagy önhittségből,
se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván és többre becsülvén ti magatoknál. (Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés,
irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a
másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).
A kívül valókkal
kapcsolatosan: „Meglássátok, és jól vigyázzatok, hogy mi módon okkal jártok,
és hogyan éltek, nem, mint bolondok, ne esztelenül, hanem mint bölcsek:
Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, és kihasználva az alkalmas időt, mert a
napok, az idők gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, meggondolatlanok,
hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata” (Eféz. 5,15-17).
„Bölcsen viseljétek magatokat a kívül
valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván, és a kedvező
alkalmakat jól használva fel” (Kol. 4,5).
És: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket
illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok;
holott nálad van, amit kér. (Más fordítás: Ne
késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd. Ha van mit adnod,
ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok)” (Péld.
3,27-28).
De aki a
családjáról, és hittestvéreiről nem gondoskodik, arról azt mondja az Úr. „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő
háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél”
(1
Tim. 5,8).
Gal. 6,11 Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját
kezemmel!
Gal. 6,12
Akik hústestre szépek szeretnének lenni, akik a hústestben akarnak
tetszelegni, azok kényszerítenek titeket
a körülmetélkedésre. Csak azért teszik, hogy a
Krisztus keresztjéért, azaz kínoszlopáért ne üldöztessenek [Más fordítás: Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra
kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus
keresztjéért, azaz kínoszlopáért üldözést ne kelljen szenvedniük].
Gal. 6,13 Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a
törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti
hústestetekkel dicsekedjenek*
*Mert jöttek júdeai
hamis tanítók, és: „Némelyek pedig, kik Júdeából
jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat, a testvéreket: Ha körül nem
metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).
Pál apostol válasza: „A körülmetélkedés valóban használ, vagyis hasznodra válik, ha megtartod,
megteszed, gyakorlod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, ha áthágod,
megrontod, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Mert nem az
a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az; sem nem az a körülmetélés, ami
a testen külsőképpen van, vagyis ami a hústesten látható: Hanem az a zsidó,
vagyis az számít zsidónak, aki belsőképpen , azaz titkos belsejében az; és a
szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi
körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől származik, és jön.” (Róm. 2,25.28-29).
Pál apostolon keresztül
kijelenti Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik
Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk,
és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés
és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége
testileg (szóma) az Ő
személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül
való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus
körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol.
3,11; 2,9-11).
Így teljesedett be Isten
ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te
szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet
teljes szívedből és teljes lényeddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6).
Gal. 6,14 Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi
Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, azaz
evilág, és én is a világnak, vagyis evilágnak. [Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus
Jézusnak kínoszlopával nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én
pedig a világnak]*
*És ismét. „Hogy, amint
meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).
Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős
se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal
dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az
Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik
kedvem, azt mondja az Úr” (Jer.
9,23-24).
„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz
Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a
régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).
Ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).
Az apostol dicsekvése pedig
így hangzik: „Mert nékem az élet
Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).
Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz
oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé
nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az
Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és
feláldozta érettem” (Gal.
2,20).
Amíg a világban és a világ
szerint élt, vagyis amíg csak vallásos volt, azokat megtagadva így vall: „De
amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil.
3,7).
Mert
Ő a Krisztusé, így buzdítja a mindenkori hívőket: „Akik pedig Krisztuséi, a
hústestet, vagyis bűnös természetüket indulataival, szenvedélyeivel,
kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítették” (Gal. 5,24).
Gal. 6,15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a
körülmetéletlenség nem érvényes, és nem használ semmit, hanem csak az új, az ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtmény*
*És a kijelentés
fontossága miatt újra-és újra megismétli az apostol: „A
körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen
a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten végzésének megtartása. Az
fontos, és az ér valamit” (1 Kor. 7,19).
„Mert mindenki, aki cselekszi
az én mennyei Atyám akaratát, az nékem mind fitestvérem, azaz fivérem,
nőtestvérem, azaz nővérem és az én anyám” (Mát. 12,50).
És
Isten végzéséről így beszél az Úr Jézus: „…
Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem
mehet be az Isten országába. Ami hústesttől
született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld,
hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).
Ezek
azok: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből,
sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13).
És
aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született,
az ilyen megvallást tesz: „Áldott, és
imádni való az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága, és könyörületessége, gyengéd,
szerető irgalma szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak
a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).
Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő
teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak.
1,18).
Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az Evangélium” (Kol.
1,5).
És ti: „…nem
romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó
igéje által” (1Pt. 1,23).
Aki: „nem az általunk
véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket
újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).
„Ezek által kaptuk meg
azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk
isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).
Így valósult meg a prófécia,
amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek,
ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd
megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).
„Mert ímé, új egeket és új
földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, mert a régire nem is emlékeznek, még
csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).
Hát
ezért: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, nem
használ, mert nem érvényes sem a körülmetéletlenség, hanem az
Isten szerinti szeretet
által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).
És itt már: „Nincs többé zsidó, sem görög azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan
egyek vagytok, mert eggyé lettetek a
Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).
„Mert hiszen egy Szellem által, azaz egy Szellemben
mi mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, vagyis pogányok; akár rabszolgák
akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, és valamennyiünket
egy Szellem itatott át. (1 Kor. 12,13).
Mert:
„… akik Krisztusba meritkeztetek
be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad;
nincs férfi, sem nő; mert ti
mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).
És ismét: „Itt már nincs többé görög és zsidó,
körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem
minden és mindenekben Krisztus” (Kol.
3,11).
„Mert nincs különbség, azaz
megkülönböztetés zsidó meg görög, vagyis
pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag és
bőkezű mindazokhoz, akik Őt
segítségül hívják” (Róm. 10,12).
„Azért ha valaki, vagyis mindenki, aki Krisztusban van, új ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, az új teremtmény; a régiek, az eredeti,
kezdeti, ősi elmúltak, a régi
megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden. Valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).
Erről már a prófétákon
keresztül így szólt az Úr: „A nép,
amelyet magamnak formáltam, és alkoték, hogy hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).
Dávid
is erről prófétál: „Tudjátok meg, hogy az
Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; Az övéi vagyunk, az ő népe és az ő legelőinek juhai, nyája vagyunk” (Zsolt. 100,3).
„Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei
vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket
előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz.
2,10).
„Aki önmagát adta mi
érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és gonoszságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, a maga
népévé, jó cselekedetekre törekvőt, és igyekezőt” (Tit. 2,14).
Gal. 6,16 És
akik e szabály mérték, norma szerint élnek, ehhez alkalmazkodnak, és ehhez
tartják magukat, békesség, vagyis: az
az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában. És irgalmasság azokon, és az
Istennek igazi Izráelén. [Más fordítás:
És akik e
zsinórmértéket követik, békesség azokra, és az Isten igazi Izraelére]*
*Minden korban élő
hívőnek szól az üzenet: „Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály
szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk, és a szerint éljünk. (Más fordítás: De
amit már elértünk, abban tartsunk ki, abban szilárdan meg kell állni,
és azt az igazságot követnünk is kell)” (Fil. 3,16).
„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,27).
Gal. 6,17 Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen, és
ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit,
jegyeit, kitörölhetetlen jelét viselem az én egész
lényemben*
*Ezekről a sebekről
így beszél az apostol: „És megkísértetvén hústestemben a gonoszság
megtapasztalása által, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg, és nem
utasítottatok el engem, hanem
úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Isten hírnökét, követét, mint Krisztus Jézust. [Más fordítás:
Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, kiálltátok a
próbatételt hústesti állapotom miatt, nem válaszoltatok megvetéssel, nem is
utáltatok meg, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint
Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]” (Gal. 4,14).
És hogy mi volt az a kísértés
az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az apostol
Listrában hirdeti az Igét, az Evangéliumot, és egy béna meggyógyul: „Jövének… Antiókhiából és
Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták
a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok,
felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. És miután hirdették az evangéliumot annak a
városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek
Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel.
14,19-21)
Gal. 6,18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása legyen a ti szellemetekkel atyámfiai,
testvéreim! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.