Galata levél 5. fejezet: A szeretet által munkálkodó hit. (revideált)

Gal. 5,1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

[Más fordítás: Krisztus azért szabadított fel bennünket, hogy éljünk is ebben a szabadságban. Ezért ne engedjétek magatokat újra rabszolgává tenni].

Gal. 5,2 Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ, akkor nem jelent semmi áldást számotokra.

                                                                                                                                                                                                          

Gal. 5,3 Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.

[Más fordítás: Most megismétlem, hogy aki hagyja magát körülmetélni, annak az egész Törvényt be kell tartania].

Gal. 5,4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek*

*És így folytatja az apostol: „De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög, azaz: pogány vala, tudniillik a belopózkodott, betolakodott, befurakodott, besurrant hamis atyafiakért, még az áltestvérek kedvéért sem, akik alattomban közénk jöttek. Akik azért tolakodtak, és férkőztek be közénk, hogy kikémleljék, alattomosan megfigyeljék,, meglessék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket rabszolgákká tegyenek, rabszolgaságba taszítsanak, és kényszerítsenek” (Gal. 2,3-4).

Ugyanis:„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.  Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2).

És: Az apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással. Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.  Ezt a levelet küldték velük a nemzetekből megtérteknek: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókiai, szíriai, és cilíciai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva benneteket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Szellemet, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, azaz üdvözülünk, miképpen azok is” (Csel. 15,8-11).

És az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, és pusztulást hoznak” (2 Pét. 2,1).

Mert: „A körülmetélkedés valóban használ, vagyis hasznodra válik, ha megtartod, és megteszed, gyakorlod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, ha áthágod, megrontod a törvényt, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett” (Róm. 2,25).

Akik ugyanis törvény ismerete nélkül, vagyis akiket a törvény nem kötelezett, és úgy vétkeztek, azaz tévesztették el a célpontot, a törvény nélkül vesznek, pusztulnak el teljesen, és akik a törvény ismeretében, törvénynek alávetve vétkeztek, azok a törvény alapján, és a törvény által kapják meg majd az ítéletet, azaz ítéltetnek meg” (Róm. 2,12).

„Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, vagyis azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy bedugassék, betömessék, és elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, azaz Isten előtt: mert a bűn, azaz a céltévesztés ismerete, és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, azaz az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták.  Isten pedig ezt az igazságát, az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek, és nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne.  Mert nincs különbség ugyanis zsidó és nemzetbeli között” (Róm. 3,19 -22).

Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem” (Gal. 2,16)

 „Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. És a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).

 „Mert a törvény vége bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése, Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz Őbenne” (Róm. 10,4).

Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).

„Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, akik a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, azokat átok sújtja; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, és aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig a törvény által, a törvény útján senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, világos, és egyértelmű, mert az igaz ember hitből él” (Gal. 3,10-11).

„Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, és hitetlenség, csökönyös lázadó makacsság alá rekesztett, mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni. Összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, hogy mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön, és mindenkinek irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)

A pogányokhoz - nemzetekből valókhoz - pedig így szól az Úr. „Tisztesség, megbecsülés, tisztelet azért néktek, akik hisztek. Tiétek, a hívőké a tisztesség, számotokra, hívők számára tehát érték. Az engedetleneknek, akik nem hisznek szándékosan és önfejűen hitetlenek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, amit a próbán elvetettek, és megtagadtak, elutasítottak, az lett a szegletnek fejévé, szegletkővé és egyben megütközésnek, botlásnak kövévé s botránkozásnak, botránynak sziklájává. Akik engedetlenek, akik nem hisznek szándékosan és önfejűen hitetlen lévén, megütköznek, nekicsapódnak, nekirohannak, az igének, amire rendeltettek is.

(Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1Pét 2:7-8).

Tehát: „Nem törlöm el, nem utasítom vissza, nem érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, a törvényen keresztül, és a törvény útján valósulna meg a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül, és hiába halt meg” (Gal. 2,21).

Gal. 5,5 Mert mi a Szellem által, hitből várjuk* a megigazulásból fakadó reményt.

*Várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül / nagyon / sóvárogva vár.

Gal. 5,6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, nem használ, sem a körülmetéletlenség, hanem az Isten szerinti szeretet által munkálkodó hit*

*És így folytatja az apostol: „A reménység pedig nem szégyenít, nem csal meg, és nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5).

 Mert a megigazulást: „Isten pedig ezt az igazságát, az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek, és nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség ugyanis zsidó és nemzetbeli között. Mindenki vétkezett, azaz eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]” (Róm. 3,22-24).

„Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel eredménye beteljesüljön bennünk, és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk, és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem” (Róm. 8,4)

Mert Istennek igazsága jelent meg az Úr Jézusban: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29).

„Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé, egy egésszé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, végzésének megtartása fontos, és ér valamit” (1 Kor. 7,19).

Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

„Azért ha valaki, és mindenki, aki Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, az új teremtmény. A régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé újjá lett minden. Valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő’ (2 Kor. 5,17).

Itt már: „Nincs többé zsidó, sem görög azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó meg görög azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, és mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják” (Róm. 10,12).

Gal. 5,7 Jól és szépen futottatok; kicsoda gátolt, ki vetett gáncsot nektek; ki tartott fel, ki akadályozott meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, azaz a valóságnak, Isten Igéjének?

Gal. 5,8 Ez a hitetés nem attól van, és ez a szellem nem attól ered, aki titeket hív.

[Más fordítás: Ez a félrevezetés nem Istentől való, aki elhívott titeket].

Gal. 5,9 Kis, vagyis egy parányi kovász az egész tésztát megkeleszti, és megposhasztja, megerjeszti*

*Így folytatódik a kijelentés: „Óh balgatag, nem gondolkodó, ostoba, értetlen, esztelen, oktalan, értelmetlen Galáciabeliek, galaták, kicsoda igézett, és babonázott meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, azaz a valóságnak = az Igének, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust” (Gal. 3,1).

 És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra, más, egy mássá tett, megváltoztatott örömüzenethez, jó hírhez hajlotok, pártoltok. Holott nincs más örömüzenet; de némelyek zavarnak, és megháborítanak, zavarba ejtenek, nyugtalanítanak titeket, és el akarják ferdíteni, és forgatni a Krisztus evangéliumát. örömüzenetét, a jó hírt. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek jó hírként, örömüzenetként valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok, és átok alatt legyen!” (Gal. 1,6-8).

„Ezért tehát mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a megkörnyékező bűnt, kitartással, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő küzdő tért, az előttünk levő pályát. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, és elszenvedte a kínhalált, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

(Más fordítás: Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a kínhalált, és az Isten trónjának a jobbjára ült).” (Zsid. 12,1-2)

„Miért is atyámfiai, testvéreim legyetek állhatatosak, álljatok szilárdan és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).  

Hogy: „A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj - a kenet - a te fejedről el ne fogyatkozzék, ne hiányozzék” (Préd. 9,10).

Gal. 5,10 Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni és vélekedni. de aki titeket megzavar,* nyugtalanít, zaklat, megháborít, elveszi, és hordozni fogja a büntetését, bárki legyen is az.

[Más fordítás: Bízom az Úrban, hogy ti sem fogtok eltérni attól a gondolkodástól, ahogyan tanítottalak benneteket. De aki állandóan összezavar titeket, bárki is legyen, az megkapja méltó büntetését]**

*Megzavar (tarasszó): nyugtalanít, zaklat, megháborít.

**Az Úr így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok, őrizkedjetek, és óvakodjatok a farizeusoktól, - azaz: az elkülönülő, elzárkózó, vallási csoportoktól, - és sadduceusoktól, - azaz az olyan vallási irányzattól, mely egyben befolyásos politikai párt is - kovászától, azaz erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától vagy tanításától (Mát. 16,6).

Gal. 5,11 Én pedig atyámfiai, testvéreim, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett, megszűnt, megsemmisült a kereszt, azaz a kínoszlop botránya.

Gal. 5,12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak, akik megzavarnak, lázítanak, zavart támasztanak*

*És hangzik a figyelmeztetés: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek, óvakodjatok a gonosz, kontár, rossz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől:

[Más fordítás: Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, és maradjatok távol azoktól, akik gonosz ügyet szolgálnak, és azoktól is, akik körülmetéltek].

Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, és a körülmetéltek, akik Isten Szelleme szerint, és Isten Szellemétől indítva Isten Szellemében szolgálunk, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3,2-3).

 „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz, alattomos, csaló, és csalárd munkások, akik a Krisztus apostolaivá, kiküldötteinek, követeinek változtatják át, adják ki, és tettetik, hazudják magukat.

 [Más fordítás: Mert ezek hamis, vagyis álapostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]” (2 Kor. 11,13).

Ők azok: „Akik testre szépek szeretnének lenni, akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért, azaz kínoszlopáért ne üldöztessenek. Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,12-13)

„mi pedig a megfeszített, az oszlopra feszített Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan megütközés, tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve, a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság, oktalanság” (1Kor. 1,23).

Gal. 5,13 Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai, testvéreim; csakhogy a szabadság ürügy* ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés ne legyen a hústestnek

[Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira; nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak], sőt Isten szerinti szeretettel szolgáljatok egymásnak**

*Ürügy (aphormé): kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés.

**És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, és arra ügyeljetek, és vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságtok, ez a kiváltságotok; feljogosult voltotok valamiképpen botránkozásukra, megtorpanásukra, hibás lépésükre, megütközésükre ne legyen, vagy nehogy gáttá, akadállyá, botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a gyengéknek” (1 Kor. 8,9).

Hanem: „Mint szabadok, vagyis szabad emberként, és nem úgy, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, vagyis nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának /ürügyként / használják, hanem mint Istennek rabszolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek a bűn csábításától” (Ján. 8,36).

Gal. 5,14 Mert az egész törvény ez egy igében [logoszban] teljesedik be: Szeresd* felebarátodat** embertársadat, vagyis minden embert, mint saját magadat***

*Szeresd (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni. Vagyis teljesen odaszánni magad.

**Felebarátodat (plészion): a másik embert; embertársadat, a hozzád legközelebb levőt, szomszéd, a másik: vagyis minden embert.

***Amikor egy törvénytanító megkérdezi az Úr Jézust, Ő így válaszol: „… Szeresd -vagyis add át magadat teljesen Istennek, - az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lényedből és teljes elmédből, azaz egész gondolkozásmódoddal. A második pedig hasonlatos ehhez, és ugyanannyira fontos, mint ez, hogy úgy: Szeresd - önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül felebarátodat, embertársadat, azaz, a másik, a különböző; „másféle” az ádámi fajból való idegent, mint saját magadat. E két parancsolaton függ, és ezeken alapszik az egész törvény és a próféták]” (Mát. 22,37-40).

Ezt már a törvény kimondta: „Halld meg Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, azaz egyedül az ÚR! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lényeddel, és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5).

És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, a népedhez tartozókkal, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).

„Mert: az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok, és betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól, és helyesen cselekesztek” (Jak. 2,8)

Mert:  „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez, befed, betakar, elrejt, eltitkol a szeretet” (Péld. 10,12)

Tehát: „Amit akartok, és szeretnétek tehát, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, és bánjanak, mindazt ti is ugyanazt cselekedjétek meg velük; mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták, és Ez a törvény és a próféták tanításának lényege” Ezért. „Senkinek semmivel ne tartozzatok, ne legyetek adósok, hanem csak azzal, hogy egymást, vagyis az ugyanabból a fajból – a Krisztusi fajból - egy másikat szeressétek. mert aki szereti a felebarátját, az embertársát, különböző, „másféle” más fajtából való - az Ádámi – idegent, a törvényt, azaz Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, megvalósította, tartalmat adott neki. Mert ez: Ne paráználkodjál, azaz ne légy házasságtörő, ne ölj, ne orozz, vagyis ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánd a másét, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe, egy egészbe foglalja ez az egy ige: Szeressed felebarátodat, embertársadat, mint saját magadat. A felebaráti szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, nem illeti gonosszal a felebarátot, nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást, és nem tesz rosszat neki.  Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet, vagyis a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8-10).

Mert: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

Az igazi isteni szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, és a rosszat, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7).

Gal. 5,15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek.

 [Más fordítás: De ha tovább is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást]*

*És hogy mindez hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Ha pedig keserű irigység és civódás, és viszálykodás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazság, azaz a valóság, Isten Igéje ellen.  Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, hústesti és ördögi azaz démoni. Mert ahol irigység és civakodás, viszálykodás van, ott háborúság, zűrzavar és mindenféle gonosz cselekedet is található” (Jak. 3,14-16).

Mert: „Honnét is vannak háborúk, viszályok és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nincs néktek, és nem kapjátok meg: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg, és nem tudtok célt érni; harcoltok és háborúskodtok és nincsen semmitek, nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (Jak. 4,1-3).

Hát e helyett: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki pedig nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa” (1 Ján. 4,7-9).

Gal. 5,16 Mondom pedig, és buzdítlak titeket, Szellem szerint járjatok és éljetek, és a hústestnek kívánságát* vágyait, kívánságát, szenvedélyét véghez ne vigyétek, nehogy teljesítsétek.

 »Más fordítás: Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni«

*Kívánság (epithümia): vágy, kívánság, szenvedély

Gal. 5,17 Mert a test, azaz a hús kívánsága a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a hústest ellen, vagyis a Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket; ezek pedig egymással ellenkeznek, viaskodnak, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok, és amit szeretnétek.

»Más fordítás: Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.  Mert a hústest arra vágyik, ami a Szellem ellenére van, a Szellem pedig ami a hústest ellenére van. Mert ezek egymással ellenkeznek, ellentétben állnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok«*

*Ezért: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek, és ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,14).

„Mert a hústest szerint élők, vagyis a húshoz igazodók, a hústest dolgaira gondolnak, - csak a hús dolgain jár az eszük - a hústest dolgaira összpontosítanak. A hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, és törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai, de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek, és a szellemi ember szellemiekre törekszik. Mert a hústestnek gondolata, kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, észjárása halálra visz. A Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága, észjárása pedig élet és békesség.

[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].

Mert a hústest gondolata bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya, ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van.

(Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet).

Akik pedig hústestben vannak, és hústest szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, mert Istennek nem tetszhetnek. De nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek Istennek]” (Róm. 8,5-8).

Az embernek döntenie kell, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „Senki sem szolgálhat, senki sem lehet rabszolgája két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és ellenszenvet érez iránta, és a másikat szereti, a másiknak teljesen odaszánja magát. Vagy az egyikhez ragaszkodik, azt tiszteli, és a másikat megveti, utálja, lenézi, lekicsinyli…” (Mát. 6,24).

 És folytatódik a figyelmeztetés: „Ne engedjétek, hogy uralkodjék… a bűn a ti halandó, a ti mulandó testetekben, azaz (Szóma): személyetekben, ami ki van téve a halálnak], hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, az ő vágyainak” (Róm. 6,12).

 Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma) az énemet, az egómat,hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol. 3,5)

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a hústesti vágyaktól, amelyek az életünk ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)

Gal. 5,18 Ha azonban a Szellemtől vezéreltettek, vagyis ha a Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt*

*Azért: „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mert: „… a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés” (Róm. 6,14; 4,15).

Mert: „… tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok. Paráznák, férfi fertőztetők, fajtalanok, emberrablók, hazugok, hamisan esküvők ellen van, és ami egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,9-11).

Gal. 5,19 A testnek cselekedetei, azaz a hús tettei pedig nyilvánvalók, és jól láthatók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság* azaz házasságtörés, fajtalanság, prostitúció, tisztátalanság, bujálkodás** vagyis kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség;

*Paráznaság (porneia): házasságtörés, fajtalanság, prostitúció.

**Bujálkodás (aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség.

Gal. 5,20 Bálványimádás, varázslás* kuruzslás, boszorkányság, babonaság; mágia, ellenségeskedések** gyűlölet, gyűlölködés, versengések*** viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás, féltékenység, harag**** indulat, düh, bosszúság, patvarkodások*****viszály, irigység, vetélkedés; hivatalért történő versengés, visszavonások****** meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás, pártütések, megosztottság; pártoskodás, szakadások,

*Varázslás [(pharmakeia): kuruzslás, boszorkányság babonaság; mágia.

**Ellenségeskedések (ekhthra): gyűlölet, gyűlölködés.

***Versengések (erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás.

****Harag (thümosz): indulat, düh, bosszúság.

*****Patvarkodások (eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés.

******Visszavonások (dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás.

Gal. 5,21 Irigységek* féltékenység, rosszindulat, gyűlölet, gyilkosságok, részegségek, tobzódások, vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések, és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, és figyelmeztetlek benneteket, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, hogy akik így élnek, Isten országának, Isten Királyságának örökösei nem lesznek**

*Irigységek (phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet.

**Az apostolon keresztül újra-és újra figyelmeztet a Szent Szellem:  „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok, gonoszok, hamisak nem örökölhetik Istennek országát, királyságát. Ne tévelyegjetek; és ne ámítsátok, ne csaljátok meg, és ne ejtsétek tévedésbe magatokat; ne vezessenek félre titeket. Se paráznák, egy férfi prostituált - mint megvásárolható - parázna - buja, fajtalan - lányfuttató férfi, se bálványimádók, vagyis képszolgáló, vagy imádó. Se házasságtörők, se pulyák, tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak - homoszexuális férfi. Se férfiszeplősítők, vagyis fajtalankodó férfi, saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó - közösülő; háló. Se lopók, tolvajok, se telhetetlenek, vagyis kapzsi, fösvény; nyerészkedő; haszonleső, se részegesek, vagyis iszákosak, se szidalmazók, átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó, se ragadozók, rabló; harácsoló; zsaroló nem örökölhetik Isten országát, királyságát” (1 Kor. 6,9-10).

És ez azért van: „mert még hústestiek vagytok. Amikor ugyanis irigység, féltékenység; vetélkedés; versengés, és viszálykodás, civódás; vita; visszavonás; meghasonlás, széthúzás, megosztás van közöttetek, nem hústestiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3).

Hát: „Mint nappal, ékesen, vagyis tisztességesen, becsületesen, őszintén járjunk. Nem tobzódásokban, tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban, és részegségekben. Ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben. Nem bujálkodásokban, vagyis együttélésben; ágyrajárásban, és feslettségekben, kicsapongásban; meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban. Nem versengésben és irigységben, ne civakodásban, viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek, ne úgy gondozzátok – ápoljátok - hústesteteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,13-14).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4).  

„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek” (Kol. 3,5-7).

És újra megismétli a Szent Szellem:  „Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék, vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön ti közöttetek, a mint szentekhez illik; Sem undokság, szemérmetlenség, vagy bolond és ostoba beszéd, vagy trágárság, vagy kétértelműség, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, vagy nyerészkedőnek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában” (Eféz. 5,3-5)

„Mert, ha a hústest kívánata szerint éltek, meghaltok, mert minden bizonnyal be fog következni a halálotok. De ha a hústest cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, a halálba viszitek; halálra juttatjátok éltek.

[Más fordítás: De ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).

Mert Isten országába nem jutnak be, hanem: „…kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, a varázslók, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti, szólja, és cselekszi a hazugságot. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, varázslóknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel. 22,15; Jel. 21,8)

Gal. 5,22 De a Szellem gyümölcse: az Isten szerinti szeretet, öröm, békesség, béketűrés* türelem, állhatatosság, kitartás, szívesség, kedvesség, jóság** jószívűség, becsületesség, egyenesség, megbízhatóság, hűség*** megbízhatóság, hitelesség, szelídség**** jóindulat, higgadtság, nyugodtság, mértékletesség***** önuralom, önmegtartóztatás******

*Béketűrés (makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás.

**Jóság (khrésztotész): jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság.

***Hűség (pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség.

****Szelídség (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság.

*****Mértékletesség (enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás.

******A Szent Szellem gyümölcsét maga az Úr Jézus Krisztus teremti meg bennünk: „Teljesek lévén az igazságnak, azaz a megigazulásnak gyümölcsével, és hasznos eredményével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására” (Fil. 1,11)^.

És azért is: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

(Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11).

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.  Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban, azaz Krisztusban van” (Eféz. 5,8-9).

Az Úr Jézus kijelentette ennek feltételét is: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján. 15,4-6).

Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy nekünk is van feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9).  

„Kérlek tehát titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok, és éljetek úgy, mint illik, vagyis méltón elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, jóindulattal, barátságossággal, higgadtsággal, hosszútűréssel, állhatatossággal, kitartással. Elszenvedvén, és elviselve egymást Isten szerinti szeretetben. Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, becsületesek, jóindulatúak, barátságosak, irgalmasok, együttérzők, könyörületesek, megengedvén, és megbocsátva egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,1-3.32).

 Hát: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést. Elszenvedvén, és elviselvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképpen a Krisztus, az Úr is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele, mert az tökéletesen összefog mindent. És az Istennek, a Krisztusnak békessége uralkodjék a ti szívetekben, azaz a ti bensőtökben, amelyre el is hívattatok egy testben, azaz (szóma): egy személyben; és háládatosak legyetek” (Kol. 3,12-15).

Az apostol kérése Tituszhoz az, hogy tanítsa a szenteket: „Senkit ne szidalmazzanak, senkit se szóljanak meg, ne veszekedjenek, és kerüljék a viszálykodást.  Gyöngédek, és megértőek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2). Mert: „Az igaznak, azaz a megigazultnak gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Gal. 5,23 Az ilyenek ellen nincs törvény*

*Mert: „… tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,9-11).

Gal. 5,24 Akik pedig Krisztuséi, a hústestet, vagyis bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt megfeszítették* indulataival és kívánságaival együtt**

*Megfeszítették (sztauroó): a kínoszlop a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja, legyőzi. Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó: kínoszlop.

**Ezt tette Pál apostol is, amikor azt mondja, hogy: „… megsanyargatom, megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, és alávetem testemet, azaz egész lényemet, és rabszolgává kényszerítem, leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, tanítok, hirdetem az Igét, vagyis hogy amikor másokat versenybe hívok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. Magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. Magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát” (1Kor. 9,27)

Ezt mi is meg tudjuk tenni:  „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, vagyis oszlopra feszíttetett, hogy megerőtelenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen, hogy megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűnnek teste, a bűn hatalmában álló azaz a céltévesztett én. Hogy ezután ne legyünk rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, azaz ne legyünk a céltévesztés rabszolgái. Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, és megigazult, igazzá lett, felmentést nyert a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL” (Róm 6,6-7).  

És aki Istentől születetett, azoknak azt mondja az Úr: „Ti azonban nem hústest, hanem Szellem szerint, azaz Szellemben éltek, ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, vagyis ha pedig valaki a Krisztus Szellemét nem birtokolja az nem is az Övé. Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test, azaz az egó, az én halandó a bűn miatt, vagyis  a céltévesztés következtében,  a szellem azonban élet, azaz örökélet, vagyis természetfeletti élet az igazságért.

(Más fordítás: De a szellem örökéletet ad megigazultság által)” Ezért tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk” (Róm. 8,9-12).

 Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24)

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

A cselekedeteitek mutassák ezt meg: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3,12).

Akkor az apostollal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta feláldozva érettem” (Gal. 2,20).

Gal. 5,25 Ha Szellem szerint, vagyis Szellemben élünk, Szellem szerint is járjunk, és éljünk;

[Más fordítás: Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, a Szellemnek megfelelően viselkedjünk, kövessük a Szellem útmutatásait, vezetését].

Gal. 5,26 Ne legyünk hiú dicsőség kívánók* hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

[Más fordítás: Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]**

*Dicsőség kívánók (kenodoxosz): hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők.

**Onnan ismerhetők fel Isten fiai: „Mert mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme vezérel, és indít, azok mind Istennek fiai” (Róm. 8,14).

Ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi, azaz testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők,  a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. A tisztelet dolgában legyetek egymással versengők” (Róm. 12,10)

„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, türelemmel elszenvedvén egymást szeretetben.

 (Más fordítás: Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást)” (Eféz. 4,2).

„Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, önhittségből, sem hiábavaló hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál.

[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” (Fil. 2,3)

„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni, fel fogja tárni majd előttetek.

[Más fordítás: Mindazoknak, akik bevégzettek, vagy végcélra törők vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni; Mert: „Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is megmutatja nektek]” (Fil. 3,15)