Galata levél 4. fejezet: Krisztusban lehet elnyerni a fiúságot. (Revideált)

Gal. 4,1 Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, éretlen, semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet ura mindennek és már akkor is minden az övé;

Gal. 4,2 Hanem gyámok és gondviselők felügyelete, gondozók fennhatósága alatt van az atyjától rendelt, az apa által megszabott ideig.

[Más fordítás: Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által előre meghatározott ideig]

Gal. 4,3 Azonképpen mi is, mikor kiskorúak, vagyis gyermekek valánk, a világ elemei, a világegyetemet irányító alapelvek és erők alá voltunk vettetve rabszolgaként.

[Más fordítás: a látható világ, azaz e világ természeti, elemi erői alá voltunk vetve rabszolgaként]*

*De: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok, és elszakadtatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:

[Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok, és miért vesztek magatokra olyan kötöttségeket, és szabályokat, mintha még a világban élnétek, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők]” (Kol. 2,20)

„Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?” (Róm. 6,3)

És a bemeritkezés következménye: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27)

Ezért: „Meglássátok, és ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, és hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, a bölcselkedés üres, hiábavaló, semmit érő, alaptalan, haszontalan félrevezető szavain át, és meg en csaljon, meg ne tévesszen. Mely emberek rendelése szerint, emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés, a világ elemi tanításai szerint, a világegyetemet irányító alapelvek és erők, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodik 

(Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, és meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson)” (Kol. 2,8).

Gal. 4,4 Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés állapota, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki asszonytól született, aki törvény alatt lett, a törvénynek alávetve, és a törvény alá adatott,

Gal. 4,5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, kivásárolja, hogy elnyerjük, azaz visszanyerjük a fiúságot, és Isten fiaivá legyünk*

*És beteljesült az Úr ígérete, amelyet a bűneset után tett: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom, minden állat és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek, ellenségeskedést támasztok közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Beteljesült a Jákób által mondott prófécia is: „Nem múlik, és nem távozik el Júdától a fejedelmi bot, a jogar, sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló / az örömöt adó uralkodó /, és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

Eljött a Megváltó, Izráel Királya: „És az Ige, a (logosz) hústestté lett és lakozék, és itt élt, itt sátorozott, sátrat vert, és letáborozott mi közöttünk. Közöttünk vett szállást, és láttuk, és szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulásával, és igazsággal, aki maga a VALÓSÁG;

(Más fordítás: Akit kegyelem és igazság tölt be)” (Ján. 1,14).

És így küldte el Isten az Ő Fiát. A Názáretbeli Mária: „És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté, és fektette őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál, mivel a szálláson nem volt számukra hely” (Luk. 2,7).

És tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halála által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és mi bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a  hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, és igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, mert megjelent, megmutatkozott az angyaloknak, a hirnököknek és hirdettetett a pogányok, a népek, nemzetek közt, és hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr / Jehova / dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Az ÚR / Jehova / maga mondja ezt” (Ésa. 40,5)

Így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt, az Úr Jézust, lehetőséget, jogot, jogosultságot, és hatalmat ada azoknak, és azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, hogy Isten fiaivá váljanak. Azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13).

Gal. 4,6 Minthogy pedig fiak, vagyis Isten fiai vagytok, kibocsátotta, kiárasztotta Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, a ti bensőtökbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya, azaz: Édesapám!

Gal. 4,7 Úgyhogy nem vagy többé rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor Isten akaratából, és kegyelméből Istennek örököse is, akit maga Isten tett azzá Krisztus által*

*Mert azt mondja az Írás, így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt, - az Úr Jézust, - hatalmat, jogosultságot ada azoknak, és azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá váljanak, azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13)

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27)

 Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

 És így folytatódik a kijelentés: „Mert mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, és vezérel, azok mind Istennek fiai, Mert nem kaptatok rabszolgaság szellemét ismét a félelemre, vagyis hogy félelemben éljetek; hogy újra féljetek, rettegjetek, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, azaz nyertétek el, aki által kiáltjuk: Abba, az-az szerelmes Atyám!

[Így magyarázza el a Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a családi helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám (jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett).

2. Ez névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve).

 3. Új otthona lett, az új család szokásait, törvényeit kellett követnie (Otthona az Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik rá).

4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem)]. 

Ez a Szellem bizonyságot tesz, együtt tanúskodik a mi szellemünkkel együtt, a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak…” (Róm. 8,14-17).

„És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10).

Gal. 4,8 Ámde ti akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában, lényegüket tekintve nem is istenek. És veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Tudjátok, és emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, vagyis még a nemzetekhez tartoztatok, vitetvén amint vitettetek, és hogyan sodródtatok, sőt kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket. (Más fordítások: „Ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé. Úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)” (1 Kor. 12,2).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      

Gal. 4,9 Most azonban, miután megismertétek az Istent, sőt helyesebben, hogy megismert titeket az Isten,

[Görög szerint: most, hogy összeismerkedtetek Istennel, mi több, Isten is összeismerkedett veletek].

Miként és miért tértek vissza ismét a gyenge, erőtlen, és gyarló, vagyis nyomorúságos, és tehetetlen elemekhez? Hogyan fordulhattok vissza az erőtlen és nyomorúságos alapszabályokhoz, amelyeknek megint újból szolgálni akartok? És hogyan akartok újból rabszolgájukká lenni?

Gal. 4,10 Megtartjátok, és aggódva figyelitek a napokat és hónapokat és időket, és az évszakokat, meg az esztendőket.

[Más fordítás: Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat; ünnepi időket, évszakokat, és éveket].

Gal. 4,11 Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam körültetek.

[Más fordítás: Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába volt minden értetek végzett munkám]*

*Ugyanis: „… ha valaki az Istent szereti, vagyis teljesen odaszánja magát, és elvész, feloldódik a szeretetben, ismeri azt az Isten.

(Más fordítás: azt az Isten is már megismerte, a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel, vagyis: Isten ismeretet nyert)” (1 Kor. 8,3)

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen, és senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő beszéddel, vagy hamis következtetésekkel. Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok, éljetek is Őbenne. És: „Ha meghalván a Krisztussal, elszakadtatok, és megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok…”

[Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok, és miért vesztek magatokra olyan kötöttségeket, olyan szabályokat, - amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők - mintha még a világban élnétek]” (Kol. 2,4.6.20)

És: „… többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a hústestben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)

„Óh balgatag nem gondolkodó, ostoba, értelmetlen Galáciabeliek azaz galaták, kicsoda igézett ki babonázott meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak azaz a valóságnak vagyis az Igének, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust” (Gal. 3,1)

„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar mássá tett, megváltoztatott, kicserélt evangéliumhoz, örömüzenethez, jó hírhez hajlotok, elfordulva, elpártolva átálltok, és eltántorodtok. Holott nincs más örömüzenet. De némelyek zavarnak, megháborítanak, zavarba ejtenek, nyugtalanítanak titeket, és el akarják ferdíteni, el akarják forgatni a Krisztus evangéliumát, örömüzenetét, a jó hírt” (Gal. 1,6-7)

Miért a törvény előírásait akarjátok követni, amely kimondja: Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen, és lélegzethez jusson a te szolgálód fia és a jövevény. Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! (2 Móz. 23,12.14)

És hogy: Fújjatok kürtöt újholdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján; Izráelnek szóló rendelkezés ez, a Jákób Istenének rendelése. (Zsolt. 81,4-5)^.

Hiszen: „… az előbbi, a korábbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtlen és haszontalan, ezért használhatatlan is” (Zsid. 7,18).

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5,1).

Gal. 4,12 Testvéreim, kérlek titeket, legyetek olyanok, mint én. mert én is olyanná lettem, mint ti. Atyámfiai, kérve-kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.

[Más fordítás: Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok. Hiszen, egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok].

Gal. 4,13 Hiszen tudjátok pedig, hogy hústestem erőtlenségében hirdettem néktek az evangéliumot, a győzelmi hírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét az első alkalommal.

Gal. 4,14 És megkísértetvén hústestemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg, és nem is utasítottatok el engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát hírnökét, követét, mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: „Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, - kiálltátok a próbatételt hústesti állapotom miatt, - nem válaszoltatok megvetéssel, és nem utáltatok meg, sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]*

*És hogy mi volt az a kísértés az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem. Amikor az apostol Listrában hirdeti az Igét, az Evangéliumot és egy béna meggyógyul: „Jövének… Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21) .

Gal. 4,15 Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek és tanúsítom rólatok, hogy ti, ha lehetséges lett volna, vagy ha módotokban lett volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.

[Más fordítás: Hova tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, hogy ha rajtatok múlik, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok].

Gal. 4,16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?

[Más fordítás: Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert nyíltan kijelentem, és megmondom nektek a valóigazat, mert őszinte vagyok veletek]?

Gal. 4,17 Nem szépen, és nem tisztességesen, becsületesen buzgólkodnak érettetek. Némelyek nem jó szándékkal fáradoznak körülöttetek, sőt inkább minket ki akarnak rekeszteni, és el akarnak titeket fordítani, el akarnak szakítani tőlem, hogy velük tartsatok. Hogy mellettük, és értük buzgólkodjatok.

[Más fordítás: Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek; sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok].

Gal. 4,18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csupán akkor, ha köztetek jelen vagyok.

[Más fordítás: Helyes dolog, ha igyekeztek mindig a jót tenni, ha mindenkor buzgók vagytok. De nem csak olyankor, amikor közvetlen közeletekben, a körötökben vagyok]*

*Beteljesült a gyülekezeten a prófécia:  „És hittek az ő - Isten - beszédeinek hittek ígéreteiben, és énekelték az ő dicséretét. De csakhamar, és hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várták az ő tanácsát, nem bíztak tervében!” (Zsolt. 106,12-13)

És: „Gyűlölik azt, aki feddőzik, aki dorgálni mer…, és utálják azt, aki feddhetetlenül beszél, aki megmondja az igazat” (Ámós. 5,10)

Mert olyan tanítókat fogadtak be, akik: „… a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják…” (2Tim. 3,5)

„És a telhetetlenség, szemtelenség, és arcátlanság miatt költött beszédekkel (logoszzal): kitalált Igékkel vásárt űznek belőletek, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket. Kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, mert ellenük már régóta készen van az ítélet, és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el ítéletüket. Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, üres, fellengzős szólamokat hangoztatva, hústesti kívánsággal, bujálkodással elhitetik, csábítják, csalogatják, csapdába csalják azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől.

(Más fordítás: Mert testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől).

Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak rabszolgájává lett” (2 Pét. 2,3.18).

Az apostol Dáviddal együtt vallja meg, hogy: „Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.

(Más fordítás: Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről)” (Zsolt. 119,139)

És kéri a galatákat: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek véghez” (Fil. 2,12).

Gal. 4,19 Gyermekeim! Kiket ismét újra meg újra fájdalommal, fájdalmak között szülök, míglen kiábrázolódik, kiformálódik, kialakul, alakot ölt bennetek Krisztus.

[Más fordítás: Drága gyermekeim! Most ismét olyan fájdalmakon megyek keresztül, mint egy édesanya, amikor a gyermekét megszüli. Ez addig tart majd, amíg igazán hasonlóvá nem váltok Krisztushoz].

Gal. 4,20 Szeretnék pedig most nálatok, és köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon, és egészen más hangnemben beszélgetni veletek. mert bizonytalanságban vagyok felőletek, mert aggódom értetek, és nyugtalankodom miattatok.

Gal. 4,21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény uralma alatt akartok lenni, akik a törvény igájába kívánkoztok: nem halljátok-é, nem ismeritek, nem tanuljátok a törvényt?

Gal. 4,22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól a fiatal rabszolganőtől, és a másik a szabadostól, a szabad asszonytól született fiú.

Gal. 4,23 De a szolgálótól a rabszolganőtől való csak hústest szerint született, természetes módon jött a világra. A szabadostól, a szabad asszonytól való pedig az ígéreten át, az ígéret által.

Gal. 4,24 Ezek mást példáznak. Ezek egy példázat képei, és jelképes értelmük van: mert azok az asszonyok a két szövetség, vagyis a két szövetséget jelentik. Az egyik a Sinai hegyről való, a Sínai-hegyi szövetség, amely, szolgaságra szül, ez Hágár.

[Más fordítás: „Ennek az igaz történetnek másik jelentése van. A két asszony ugyanis a két szövetséget jelképezi. Az egyik szövetséget Isten a Sínai-hegyen kötötte a népével, amikor a Törvényt adta nekik. Akikre ez érvényes, azok szolgák, ahogy Hágár, aki maga is szolga volt].

Gal. 4,25 Mert Hágár a Sinai hegy, a Sínai hegyet jelképezi Arábiában, hasonlatos, és megfelel a mostani Jeruzsálemnek, nevezetesen fiaival együtt szolgál, vagyis amely szolgaságban van fiaival együtt, és szolgasorban él.

[Más fordítás: Az Arábiában levő Sínai-hegyet jelképezi, és ugyanakkor a mostani Jeruzsálemet is, hiszen ez a város népével együtt a Törvény rabszolgája, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él].

Gal. 4,26 De a magasságos, a mennyei Jeruzsálem ellenben szabad. [Más fordítás: Sára, a szabad asszony azonban a mennyei Jeruzsálemet jelképezi, ez mindnyájunknak anyja*

*És így folytatja az apostol: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

(Más fordítás: Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5,1).

Mert: Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem sűrű homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Ti a Sion hegyéhez járultatok, - a harcos és diadalmas Egyházhoz - és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, és mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak szellemeihez. Az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok, és meg ne vessétek azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk” (Zsid. 12,18-19.22-25)

Hát: „Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt - mondja az Úr!” (Ésa. 51,2).

Gal. 4,27 Mert meg van írva: Ujjongj, örvendj, örülj, és vigadj te meddő, vagyis magtalan, ki nem szülsz, és aki nem szültél. Vigadozzál, fejezd ki örömöd és örvendezz, törj ki hangos kiáltásba, és kiálts, ki nem vajúdsz, vagyis aki nem vajúdtál, aki szülőfájdalmat nem ismersz. Mert sokkal több az elhagyottnak, a magányosnak magzatja, mint a férjes asszonynak, mint akinek férje vagyon.

[Más fordítás: „Mert az Írás így beszél róla: „Örülj, te asszony, akinek nem lehet gyermeke, aki még sohasem szültél gyermeket! Légy vidám, és ujjongva kiálts, te, akinek nem lehetnek szülési fájdalmai! Mert több gyermeke lesz az elüldözött asszonynak, mint annak, akinek férje van]*

*Pál apostol a Galatáknak idézi az Ézsaiáson keresztül hangzó Igét: „Ujjongj te meddő, ki nem szültél, vígan, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajúdtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr. Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjesszék ki, és ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet.

(Más fordítás: Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le).

Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.

(Más fordítás: Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé).

Mert férjed a te Teremtőd, aki alkotott, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód - visszavásárlód - Izráelnek Szentje, aki az egész föld Istenének hívattatik” (Ésa. 54,1-5)

„Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros szűk e hely nékem, menj el, menj odébb, hogy itt lakhassam. Hadd telepedjem le! És te így szólsz szívedben: Ki szülte nékem ezeket? Hisz én gyermektelen és terméketlen, meddő voltam, és fogoly és számkivetett, száműzött voltam. És ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak, honnan valók ezek? Elvétethetik-é a préda az erőstől, a zsákmány a hőstől, és megmenekülhetnek-e, és megszabadulhatnak-é az ártó sátán foglyai? Igen, így szól az Úr, az erőstől, a hőstől elvétetnek a foglyok, és megmenekül, megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, perlőiddel én fogok perelni, és én szabadítom, és én tartom meg fiaidat” (Ésa. 49,19-25)

„Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt” (Ésa. 51,2)

Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés Isten alkotásairól: „Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban… Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók” (Ef. 2,10; 5,30).

Gal. 4,28 Mi és ti pedig, atyámfiai, testvéreim, Izsák módja szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.

[Más fordítás: Ti is, testvéreim, ugyanannak az ígéretnek az alapján születtetek, mint Izsák]*

*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7)

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

És a pogányokból, nemzetekből megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

Mert: „… nem a hústestnek fiai az Istennek fiai; nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,8).

Gal. 4,29 De valamint akkor a hústest szerint való, ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem szerint valót, a Szellem vonalán születőt, úgy van ez most is.

[Más fordítás: De ahogyan annak idején, a természetes módon született gyermek üldözte azt, aki a Szent Szellem ereje által született, ma is ugyanez történik].

Gal. 4,30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót, űzd el a rabszolganőt és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.

[Más fordítás: Mit mond erről az Írás? Kergesd el a rabszolganőt a fiával együtt, mert az ő fia nem fog együtt örökölni a szabad asszony fiával]*

*Ez pedig így történt: „Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Egyiptombeli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült vala, Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. Ábrahámnak pedig igen rosszul esett, és igen nehéznek látszék e dolog az ő fiáért. De monda az Isten Ábrahámnak: Ne essék neked rosszul, és ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga. bármit mond néked Sára, hallgass a szavára, és engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. Felkele azért Ábrahám jó reggel, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára és elküldte őt, s elbocsátá a gyermekkel együtt. Az pedig elméne, és bujdosék és bolyongott a Beérseba - a szerződés - pusztájában” (1 Móz. 21,9-14)

Az Úr Jézus kijelentése a szolgáról: „… Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. A bűn, azaz a céltévesztés pedig az, hogy nem hisznek énbennem” (Ján. 8,34;16,9)

Gal. 4,31 Annakokáért, atyámfiai, testvéreim, mi nem vagyunk a szolgáló, vagyis a rabszolganő fiai, hanem a szabadoséi, vagyis a szabad asszony gyermekei vagyunk.