Kenneth E. Hagin: Jézus Neve

Hajtsd a füledet – 2/2. rész

Feleségemmel elköltöztünk az utolsó gyülekezetből 1949-ben, amit pásztoroltam, és utazó szolgálatot kezdtem. Februártól jó néhány hónap eltelt már, és nem kértem az Úrtól tanácsot. Túl nagy árat fizetsz azért, ha nem Isten mondja, hogy szolgálj. Ez esetben a családok 85%-a tönkremegy, a gyerekek kezelhetetlenné válnak. Azt a döntést én hoztam, nem az Úr mondta nekem. Nem mindig jó a saját döntéseidet követni. Szeretem a gyerekeimet, a feleségemet, de nem tudom őket Isten elé, az Ő elhívása elé állítani. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondoskodom róluk, van felelősségem feléjük.

Tehát: saját magam döntöttem. De ez túl sok volt nekem. Vissza kellett mennem pásztornak. Elmentem egy konferenciára, bár akkor már sorban jöttek a meghívásaim. Tudtam viszont, hogy ezen a konferencián ott lesz egy bizonyos pásztor, s őt akartam megkeresni. Mivel a következő összejövetelem túl közel volt ehhez a konferenciához, elhalasztottam a sajátomat, és erre elmentem.

Ott kiderült, hogy nincs pásztoruk, és engem kértek fel helyettesítésre. A gyülekezet nagyon jól állt anyagilag, tehát ez nagyon jó lett volna nekünk, háromszor annyit kerestem volna, mint előtte. Szeretnél te is háromszor annyit keresni, mint most? A gyülekezet tagja volt egy nagyon gazdag hölgy, aki olyan pásztori lakást építtetett, hogy a szálloda elbújhatott mellette. A közüzemi díjakat is fizette. Bebútorozva várt, csak a saját holmit kellett vinni. A nagybátyám egy bank igazgatójaként 100 dollárt keresett, nekem 360 dollárt ajánlottak fel fizetésnek.

Kérdeztem egy barátomat, aki hasonló helyzetben volt: az Úr akarata ez? Mire ő: „nem tudom, de két -három évig kipróbálom, amíg megtudom mi az akarata…”

Elmentünk tehát meglátogatni azt a gyülekezetet. Tudtam, ha elvállalom a pásztori állást, az addigi lekötött alkalmaink kútba esnek, s abban az időben nehéz volt újra szervezni az ilyesmit. A test ilyenkor mindent elkövet, hogy rá hallgass. Addig egyik napról a másikra éltünk, bár az Úr így is gondunkat viselte. Végül mégis elvállaltuk. Három hónap után azonban Dallasba akartunk költözni, mert nem éreztük sem én, sem a feleségem, hogy itt lenne a helyünk. A költözés mindennel együtt 100 dollárba került volna, és 2 dollár 20 centünk volt összesen. Oreta megkérdezte, ezt a 100 dollárt hogyan fogom előteremteni. Bevallottam, hogy fogalmam sincs, de a János 16-ban ott van: „amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” - én egyszer kértem, és nem fogom még egyszer. Ezekben a napokban nem kértetek semmit, de akármit is kértek - s ebben benne van a 100 dollár is - az Atyától, ő meg fogja adni. Jézus idejében addig a pillanatig a tanítványok nem kértek semmit az Atyától, s akkor Jézus azt mondta: „kérjetek az én nevemben, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.” Félig legyen örömötök? Nem, teljes örömötök legyen.

Azt mondtam a feleségemnek: itt rontják el sokan, hogy nincs hitük Jézus nevében, s ezért elkezdenek újra imádkozni. Ha van hited ebben a névben, vajon mi történik? Amit kértél. Persze nem minden esetben elég egyszer imádkozni, például amikor választ kerestek életetek nagy kérdéseire, vagy odaszánjátok magatokat, vagy vezetésre van szükségetek. De amire Isten ígérete a rendelkezésedre áll, azért már nem kell, hiszen az Úr azt mondta: betölti minden szükségedet. Ismerjük Isten akaratát, s mivel egyszer már kértem, nem fogok még egyszer. S ez el van intézve. Amikor ezt mondtam, nem volt szinte semmi pénzem, sem leszervezett meghívásaim, tehát jövedelemre semmi kilátásom. A feleségem újra megkérdezte:

- Mit fogsz csinálni - ezt nem azért kérdezte, mert nem hitt, hanem hogy hit megvallást tegyek - ha eljön a nap, és nem lesz pénz a zsebedben? Amikor megérkezik a költöztető, és felpakolják a bútort, és nem lesz meg a 100 dollárod?

- Azt, hogy kezdjék el a pakolást - válaszoltam.

- S mit mondasz, mikor felpakoltak, és még mindig nincs meg a pénz?

- Hogy induljunk az új helyre.

- S mit, amikor megérkezünk?

- Hogy pakoljon ki - mert én hiszek Jézus nevében. S én már kértem egyszer az Atyát, hogy ezt megadja. Ha hiszitek ha nem, nem imádkoztam, sőt nem is böjtöltem ezért a 100 dollárért. Jó néhány fantasztikus lehetőséget elmulasztottam, hogy aggódjak. Éjszaka jól aludtam.

Már csak 9 nap, 8 nap, 7 nap…volt hátra. A feleségem minden áldott este megkérdezte: mit fogsz csinálni? Még most is költözni akarunk? Én aggódva forgolódhattam volna az ágyamban, ehelyett nevettem. Hittem, hogy az a név hatalmas, erős. De nem mágikus névben hittem - nem úgy működik, mint egy varázslat. Hit a Névben. Jézus nevében.

Elmentünk még a költözés előtt meglátogatni néhány ismerőst. Egyszercsak a kocsim elkezdett akadozni, s elvittem egy testvérhez, aki előtte felajánlotta a segítségét. Megnézte, nem volt semmi baja az autónak, tehát tovább hajtottunk. Majd egy ismerőshöz mentünk elbúcsúzni, aki építési vállalkozó volt. Természetesen nem a szükségeinkről beszéltünk, az nem hit, hanem pszichológia, amikor befolyásolod az embereket ezzel.

Ő kivett egy csekket a zsebéből, s kérdezte, fogsz utazni erre és erre a konferenciára a napokban? Nem, nem megyek - közöltem vele. Akkor költözünk, és sok munkánk van, a gyerekeket iskolába iratjuk, stb. Pedig ezt a csekket azért akartam adni, hogy arra a konferenciára gond nélkül tudj menni. „Ezért akartam adni neked 100 dollárt” - mondta. „Nem, köszönöm, nem fogok menni, nyugodtan tartsd meg a pénzedet.” - válaszoltam. „Lehet hogy elvétettem Isten akaratát?” - mélázott. Nem mondtam neki, mennyire szükségem lenne éppen arra a 100 dollárra. „Tudnád mégis valamire használni ezt a pénzt?” - kérdezte. „Talán.” - mondtam. „Mert én bizony az Úrtól hallottam, hogy adjam neked. Úgyhogy ha nem is mégy, vedd el.” Én egy szóval nem említettem - néhány évvel később mondtam el neki -, hogy milyen nagy szükségben voltunk.

Tehát költöztünk. És mindenre jutott pénz. Persze utána jöttek a havi részletek. Továbbra sem volt jövedelmem, nem volt összejövetel leszervezve. Mit csináltunk? Napról napra éltünk. Az emberek azt hiszik, ha valaki hitben él, az a Könnyű utcában lakik, Cadillac-kel közlekedik, és repülővel jár dolgozni. Többször kell a porba esned, hogy a hited olyan legyen, mint a hétszer megpróbált arany. Bizony neked is dicsérned kell az Urat a jóságáért, miközben csak fillérek vannak a zsebedben. Meg kell tanulnod dicsérni Őt, miközben a legnehezebb próbában vagy. És kiáltanod, hogy boldog vagy! Néhány ember a táncolást csak a gyülekezetre redukálja, az otthonukban nem teszik, mintha ott lenne az ördög. De akkor a legjobb ugrálni és táncolni, amikor a legnehezebb helyzetben vagy.

Legtöbbször saját magamban, Isten színe előtt ugráltam és táncoltam. A nehéz helyzet kellős közepén. Amikor minden azt sugallja: nincs már semmi esély, vége! Akkor kell a táncod felénél tartani. Ilyenkor azt kiáltottam: köszönöm Uram a próbát, a kísértést. Köszönöm Uram, hogy van még egy lehetőség, amikor bebizonyosodik, hogy a Biblia igaz, bebizonyosodik a hitem Jézus nevében. Mindenki nagyon hitben tud járni, mikor a gyerekek egészségesek, a munkája jó, sok pénzt keres, amikor minden rendben van. De amikor semmi nincs rendben, fájdalom van a testedben, és senkinek sem lenne kedve nevetni, és örömkiáltásokat hallatni - akkor van a te időd. Hitre van szükség, hogy örömödben táncolj, mikor nincsenek kifizetve a számláid.

Elmentünk egyszer gyülekezetbe, és a pásztor mondta, négy gyülekezet is itt tartja majd az istentiszteletét. Hétfő esténként mindegyiknek tartunk egy közös alkalmat. Gyere, látogassuk meg. Felváltva prédikáltak, és aki prédikált, annak a gyülekezete kapta meg az adományt. Egyikőjük, aki épp akkor volt soron, felkért, hogy én prédikáljak. Gyűjtés után a tányéron levő pénzt odaadta. Akkoriban főleg aprópénz volt az adakozás. Hazafelé nagyon húzta az aprópénz a zsebemet, tehát otthon gyorsan kitettem az asztalra. Következő nap három fizetési kötelezettségem volt. És lám: pont annyi pénz gyűlt össze, mint amire szükségem volt! Befizettem a csekkeket, és utána megint nem volt csak 10 centem. Ó de csodálatos idők voltak! A hit a Névben tette ezt csodálatossá. A hit Jézus nevében, és nem egy prédikátor nevében! Hit az imádságban? Lehet hited az imában, de az én hitem nem az imában van, hanem Jézus nevében, aki betölti minden szükségemet. Látszólag nem sok a különbség, de a valóságban igen nagy.

„Amit csak kérsz az Atyától az én nevemben…” - Ő oda fogja adni neked. A kulcs: „az én Nevemben”! Egészen a mai napig semmit nem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és Ő meg fogja adni. Ez jövő időben van, még nincs meg neked. De ha van hited a Névben, akkor meg fogod kapni. Azt mondtam a feleségemnek: „nem vagyok hajlandó imádkozni ezért, mert egyszer már kértem.” Kérj, és megkapod! Hogy a te örömöd teljes legyen! Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy az örömünk teljes legyen.

Halleluja!

Ima: Köszönöm Úr Jézus. A Név, a Név, mindennap ugyanaz. A Név megnyitja a menny kincsestárát. A Név az oka a menny áldásainak, ami rám hull. A Név harcol az ellenségem ellen, annak gonosz munkája ellen, és teszi azt nevetségessé. Mivel látható, hogy ez a Név ugyanaz, az én hitem ebben a Névben van, mert ez a név tele van hatalommal, irgalommal, erővel, dicsőséggel, és ebben az órában is hatékony. Tehát én örvendek, örülök, mert az én örömöm teljes.

Fordította: Orbán Tibor

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_hagin:_hajtsd_a_fuledet___2__resz_BDTQ